A focit és a csajozást sem elég csak szeretni, érteni kell hozzájuk!
A magyar válogatott nem jutott ki a világbajnokságra, de abban sincs semmi meglepetés, hogy Anglia lett a csoportelső, Lengyelország meg a második (és mehet a pótselejtezőre), mert ez volt az előzetes realitás.
Albánia nem biztos, hogy jobb Magyarországnál (bár vagy 6-tal több olyan játékosa van, akik kiemelkedő bajnokságokban szerepelnek), de arra senki nem számított, hogy el tud készülni egy olyan álomválogatott a csoportunkkal kapcsolatosan, amelyikben egyetlen magyar sem kap helyet.
Pláne úgy, hogy San Marinónak és Andorrának is szerepel benne egy-egy játékosa.
A legjobb kapus a csoportunkból az egyik statisztikai értékelésekkel foglalkozó oldal szerint San Marino kapusa Elia Benedettini (46 gólt kapott, igaz, neki kellett védenie a legtöbbet) , míg a középhátvéd az andorrai Marc Vales lett, akit szintén még csak be sem hívnánk a magyar keretbe, annak ellenére, hogy nem ők tehetnek származásukról, tudnának erősebb válogatottakban is szerepelni, de a magyarba semmiképpen.
A többi játékos rendben van, de ismételjük azt, amit már számtalanszor elmondtunk: a labdarúgásban egy dolog számít csak igazán, a rúgott és a kapott gólok különbsége a meccseken, mert csak ezeknek van igazán mélységük, minden más csak a kockák tök felesleges okoskodása.
Olyan ez, mint amikor egy srác 89. percig udvarol egy lánynak a bárpultnál (ez a labdatartás), de az a zárás pillanatában az egy másik sráccal megy el (győztes gól a legvégén).
Egyértelmű, hogy melyik nyert a két arc közül.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
