Ultrák között a cigifüstre fogod a könnyeidet.
Nagyszerűen megterveztem az egész napos programomat keddre. Ébredés után hírügyelet egyig, majd egy könnyű ebéd, ezt követően pedig összegyűjtöm a barátaimat és irány a vonulás. Onnan remek képekkel és élő videókkal terveztem megörvendeztetni az nb1.hu olvasóit, hogy azok is részesüljenek az élményből, akik nem tudtak jelen lenni. Mivel nem volt jegyem, sőt a cimboráimnak se, így már előre megszerveztük melyik kocsmában fogjuk megtekinteni azt, hogy a magyar válogatott kiüti Portugáliát, majd ezt egy könnyed italozgatással megünnepeljük, majd irány haza még időben, hogy a szerda délutáni ügyeletet top formában tudjam elkezdeni. Majdnem össze is jött.
A tervek szerint indult a nap, ébredés után kapcsoltam is be a laptopot, majd feltettem a vizet a kávénak. A fenséges barna nedűt én viszonylag furcsán iszom, hiszen egy erősebb eszpresszót rengeteg vízzel felöntök, mert hajlamos vagyok megfeledkezni a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelről ügyelet közben. Az előrelátásomra szükség is volt, mert voltak hírek bőven. A mennyiséget még lehetett is bírni, azonban másra már nem volt nagyon időm, így ebédet rendelnem kellett, nem tudtam főzni. Ráadásul az egyik barátomat nagyon hamar elengedték a munkából, mivel meccsnap volt, így sokkal hamarabb érkezett meg hozzám, így ő is kapott néhány sajtburgert.
Egy felkészült újságíró tisztában van azzal, hogy egy adott napon, milyen fontosabb események vannak, így be tudja osztani előre az idejét. Engem viszont hatalmas meglepetésként ért, hogy kedden sorsoltak a Bajnokok Ligájában és a Konferencia-ligában is, így a tervezethez képest később tudunk csak elindulni, de legalább addig még ketten befutottak. Az első sörök ki is nyíltak a konyhában, míg én egyre hangosabban üvöltöztem a monitorral, hogy legyenek már szívesek az illetékesek kisorsolni a párosításokat, hogy én indulni tudjak a dolgomra. Természetesen pont ezekkel a szavakkal.
Az indulás így kicsit hirtelen lett, mindenki elvégezte a kisdolgát, a legfontosabbakat (a söröket) és a tabletet bedobtam a hátizsákomba és kilövés. Az első meglepetés ekkor ért, hiszen nyáron általában kellemes 18 fok van itthon a lakásban, mert nagyon nem bírom a meleget, míg az utcán legalább 10-el több volt, így hideg italokkal igyekeztünk mind a négyen megbirkózni a dologgal.
Természetesen a trolit lekéstük, így a séta mellett döntöttünk, amiből szaladás lett a következő megállónál, mert természetesen megérkezett a következő jármű. Az állatkert mellett legalább egy negyed órát álltunk, mivel a Hősök tere már le volt zárva, így türelmesen ki kellett várnunk, hogy a sofőr felismerje, hogy nem csak a megállókban lehet kinyitni egy busz ajtajait. Villámgyorsan a kisföldalatti megállójához siettünk, ahonnan megcsináltam az első élő bejelentkezést, amelyben számos alkalommal megfigyelhető a középső- és a mutatóujjam. Ezután kicsit pihentettem a munkát, mivel rengeteg ismerőssel találkoztunk, az ország számos pontjáról, valamint valljuk be őszintén, a sör nem issza meg önmagát.
A tömeg hangulatát egyszerűen nem lehet leírni, ennyi boldog embert nem tudom mikor láttam egyszerre, egy helyen. Voltak hanggránátok, füstök, tüzek és férfiasan bevallva, majdnem elkezdtem könnyezni is az örömtől, amit remekül lehet azzal leplezni, ha azt mondja az ember, hogy cigifüst ment a szemébe.
Az indulás után újra problémákba ütköztem, először is majdnem sikerült szelfi módban elindítanom az élő videót és bármennyire is vagyok jóképű az anyukám szerint, nem gondolom, hogy erre olyan sokan kíváncsiak lettek volna. A technikai malőr orvoslása után már magabiztosan indítottam volna el a felvételt. Volna. Ugyanis annyi ember gyűlt össze a vonulásra, hogy egyszerűen se internet, se térerő nem volt. A tudósítás azonban nem állhat meg, elkezdtem lőni a képeket, valamint néhány rövidebb videót is csináltam. 20 perccel később újra volt internet, azonban ezúttal a remek alkalmazás, amivel a Facebook-ot használjuk mobileszközről, úgy gondolta, hogy nem rakja oda a címet a videóhoz.
Ezután egy gyors egészségügyi szünetet tartottunk a Városligetben, majd szép nyugisan, a sűrű tömegtől némileg lemaradva megközelítettük a Puskás Arénát, ahova ugye nem volt jegyünk. A stadiont egyszer már volt szerencsém belülről is megcsodálni, az UEFA Szuperkupa döntőn, ráadásul olyan helyekre is eljutottam, ahova az egyszerű halandó nem. A Sevilla-Bayern München találkozó előtt ugyanis úgy kiment a bokám, hogy csak lábmerevítővel tudtam közlekedni és mivel a jegyem a legfelső szintre szólt, így nagyobb kihívás lett volna számomra megmászni a létesítményt, mint Sir Edmund Hillary-nak feljutni a Mount Everest tetejére, ezért a rendkívül segítőkész biztonsági őrök és rendezők megengedték, hogy liftezzek. A Puskásról egyébként muszáj kijelentenem, hogy toronymagasan a harmadik legszebb stadion, amibe valaha voltam. A második helyet a Vasas jelenlegi, míg az elsőt a régi stadionja birtokolja.
Az újabb élő videó (aminek megint nem lett címe), és jónéhány kép után útra keltünk és egy rövid boxkiállást követően, ahol felszerelkeztünk megfelelő mennyiségű védőitallal, gyalog kezdtük el megközelíteni a Kertész utcában található objektumot, ahol a mérkőzést tekintettük meg. Út közben rengeteg különböző embert kiabált oda nekünk, hogy ,,Hajrá magyarok!”, hogy nem is tudom mikor voltam utoljára ennyire büszke arra, hogy ide születtem.
A kocsmában már Zoli várt minket, miközben szerkesztette az oldalt, valamint Linda is várt volna, ha nem szalad el sörért, mert nálunk félő, hogy nem biztos, hogy elegendő bármilyen mennyiség a folyékony kenyérből. Ekkora már teljesen megszűntem újságírónak lenni bármilyen szinten is és csak szurkoló voltam, semmi más. A pultozásba is besegítettem egy kicsit, mert a kocsmát, amiben voltunk, rendszeresen látogatom úgy is, mint vendég, valamint csapos. Az alapozás rövidesen el is kezdődött, miközben egyre többen futottak be, így remek hangulatban vártuk a mérkőzést.
A meccsről magáról én nem nagyon írnék sokat, hiszen Benji már kiválóan összefoglalt mindent, azonban szerintem tanultam jónéhány új káromkodást, amikor az m4sport.hu adása megszakadt, pedig a szókincsem e része korántsem szegényes. Teri mama telefonjára érdemes még kitérni, aki a félidőben rettenetesen haragudott a magyar válogatottra, hogy még nem lőtt 4 vagy 5 gólt.
A meccs után gyorsan összegeztük, hogy kifogástalanul meg voltunk elégedve a mutatott játékkal és a küzdeni akarással, csak hát Fortuna egy olyan asszony, akinek a foglalkozására most inkább nem térnék ki. Ezek után roham a pulthoz és zárásig tartó italozás és beszélgetés, majd egy hat személyes taxi vadászata és a buli hajnalig folytatása a kiindulási ponton, miközben végig hallgattuk a magyar zenetörténelem legfontosabb darabjait, Koncz Zsuzsától a Prosecturáig.
Folytatás szombaton.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
