Élete napján van túl.
A Paks az alábbi interjút készítette Hahn Jánossal:
Újdonsült apuka és magyar válogatott csatárunkkal beszélgettünk élete napjáról.
Előbb apuka lettél, majd pár óra múlva, életed első válogatott szereplésekor kiderült, kezdőként léphetsz pályára. Hogy emlékszel a tegnapi, pénteki napra?
Bár a feleségemmel elpróbáltuk és megbeszéltük már párszor, hogy alakulhatnak majd az események, de valamiért nem csöngött ki a telefonom, mikor Ő hívott, hogy Sára úton, így végül a klinika recepciósa ért utol. Azonnal Marco Rossihoz siettem, elkéretőztem, és mentem is a kórházba, ahonnan, ha jól emlékszem öt-hat óra magasságában indultam el a Szusza Ferenc Stadionba. Közben végig kapcsolatban voltam a csapatmenedzserrel, aki mindig tájékoztatott, mennyi időm van, és később arról is, hogy a kezdőben vagyok.
De azért a születés időpontjára emlékszel? Mindenki, baba-mama rendben?
Egészen pontosan 16:25-kor érkezett meg közénk Hahn Sára, és hála Istennek mindenki egészséges, jól van!
Mit szóltál ahhoz, hogy rögtön a kezdő tizenegyben kaptál szerepet?
Nagyon meglepődtem, először nem is nagyon hittem el a klinikán, hogy ennyi minden történik ezen a napon. Felettébb boldog voltam. Roppant hálás vagyok szövetségi kapitányunknak, aki folyamatosan biztatott, és kiemelte, ez az én napom.
Honnan a huszonötös mezszám?
Igazából az maradt, de még így is van egy kis pikantériája. A feleségemmel pont előző nap beszéltük, próbáltuk bevonzani, hogy 25-én szüljünk, hiszen addigra lemennek az Eb csoportmeccsei. Nem így lett, előzött, de így legalább Ő is láthatja már a meccseket.
Hogy érezted magad a pályán, milyen volt a Ciprus elleni mérkőzés belülről?
Nehéz volt, hiszen messze nem úgy alakult a napom, mint, ahogy egy átlagos meccsnap szokott, ettől függetlenül mindent megtettem a pályán. Sára érkezése és a kezdőbe kerülés extraként hatott rám, viszont este már éreztem, kimerült voltam. Ugyanakkor az a lényeg, hogy nyerni tudott a csapat. A szurkolók elképesztőek voltak. Ennyi és ilyen minőségi szurkoló előtt fantasztikus volt a piros-fehér-zöld címeres mezben játszani, sosem feledem.
Mi a program a következő napokra?
Ma és holnap is meglátogathatom a feleségem és a picim, lehet, már haza is tudjuk vinni Sárát. Telkiben vasárnap este van jelenésem, szeretném, ha addigra a kis családom otthon lenne már Pakson, a tágabb család szerető ölelésében. Akkor teljes biztonságban érzem Őket, és teljes gőzzel tudnék készülni, koncentrálni a következő edzőmérkőzésre, majd a három csoportmeccsre."
