Ijedelem, kórház – gólörömmel üzent a csapatkapitány az egyik helyettesének.
VASAS-PÉCS 3-0
Futótűzként terjedt a hír, ijedtséget generálva!
A kezdés előtt másfél órával, 18.30-kor publikálta a Vasas a szokásos meccs előtti, a játékosok és a stábtagok állapotjelentéséről szóló cikkét (a korrekt és teljes körű tájékoztatásról több klub is példát vehetne), amelyben a következő, első olvasatra, mondatról mondatra haladva ijesztő, majd azért kicsit megnyugtató sorok voltak olvashatóak:
„Feczesin Róbert a tegnapi nap folyamán kórházba került. Játékosunk a csütörtök reggeli ébredést követően szédülésre és végtagzsibbadásra panaszkodott, átmeneti agyi keringési zavar gyanúja miatt azonnali hatállyal megkezdődött az orvosi kivizsgálása és kórházi ellátása. Szeretnénk megnyugtatni a Vasas-család tagjait és minden szurkolót, hogy Robi jelenlegi állapota stabil, nem volt eszméletvesztése, teljesen tudatánál van, folyamatosan tartjuk vele a kapcsolatot, mozgásában nem korlátozott, a kezelésekre jól reagál a szervezete, azonban a pontos orvosi diagnózis felállításához további és alapos vizsgálatokra van szükség. Amennyiben játékosunk állapota változik, a fejleményekről folyamatosan tájékoztatást fogunk nyújtani, addig a sajtótól és szurkolóinktól is türelmet és megértést kérünk.”
A 12 (eddigi?) válogatott meccsén 4 gólt szerző támadó (az NB I-ben 179 mérkőzésen 59 alkalommal volt eredményes) Nagy Miklós sportigazgató első igazi nagy dobása volt az átigazolási piacon, amikor Nagy Györggyel megszerezték a Vasast. Feczesin a mostani kiírásban eddig 25 alkalommal lépett pályára és már 13 góllal segítette a csapatát, de ugye további gólokból is kivette a részét az előkészítés során, arról nem beszélve, hogy csapatkapitányként kiemelt szerepe van a pálya mellett az öltözőben is.
A Vasas egyébként a találkozó előtt 1 ponttal vezette az NB II-es tabellát a nagy rivális Loki előtt, az újonc Pécs a negyedik helyen állt 8 pontos hátrányban.
Mielőtt rátérnék a minden elismerést megérdemlő pécsiekre elmesélem, hogy a Vasasba a fertőzés miatt az állandó kapus Jova Levente nem védhetett, de Pekár László és Berecz Zsombor sem léphetett pályára, viszont Pátkai Máté legalább már a kispadra visszatérhetett.
Szóval a Pécs!
Vas László csapata tavaly még harmadosztályú volt, jelenleg meg az egyik legstílusosabban játszó gárda a másodosztályban úgy, hogy sem a körülményei, sem az anyagi lehetőségei nem tennék feltétlenül lehetővé azt, hogy egy lapon lehessen említeni a másodosztály minden szempontból gigászának számító Vasassal, Lokival és Gyirmóttal.
A nevezett gárdák vezetői voltak ugyanis azok, akik a bajnokság előtt egyértelműen kijelentették, hogy az egyetlen céljuk a feljutás.
Pécsen csendben, szerényen és nyugodtan teszik a dolgukat a srácok, Vas mellett még meg kell említeni a vezetők közül Győri Jánost, aki játékosként is kiemelkedett már a mezőnyből intellektusával, de az elmúlt időszakban azt is bebizonyította, hogy elöljáróként is nagyon sokra viheti.
Egyébként a Pécs sem tudott a legerősebbnek vélt kezdőcsapatával kiállni a rangadóra, mert mint azt a szintén remekül gondozott klub honlapja közhírré tétette a kezdés előtt: „A korábban vállműtéten áteső Sági Milán jelenleg is rehabilitációját végzi, védőnk ennek ellenére az idei szezonban már biztosan nem léphet pályára. Sérülés miatt szintén kihagyás vár Bajner Bálintra, míg a közelmúltban COVID-19-ből felépülő Bohata Ádám és Óvári Zsolt esetében a visszatérési protokoll folyamata zajlik, így ők még nincsenek olyan állapotban. Fiatal tehetségünk, Szabó Zalán apróbb sérülést szenvedett, így elővigyázatosságból ő sem játszik.
Piros lapos eltiltás miatt nem számíthat a szakmai stáb Króner Martinra, valamint Rácz Lászlóra sem. Előbbi védőjátékosunk 2 bajnoki meccsre szóló büntetéséből a Szeged ellen egyet már letöltött, míg másik hátvédünk eltiltása a péntek esti fővárosi mérkőzéssel jár el. Hiányzó labdarúgóinknak mielőbbi felépülést és visszatérést kívánunk!”
A mérkőzés előtti élő videóban elmeséltem azokat, amiket most itt megírtam, hozzátéve azt is, hogy halál biztos vagyok abban, hogy nem igazak azok a spekulációk, melyek szerint a Pécs úgysem akar feljutni az élvonalba. Nem csak azért, mert az előző bajnokságban ez volt a sláger a Budafokkal kapcsolatban is, hanem azért, mert nem lenne értelme nem feljutnia, ha megtehetné…
Arról nem beszélve, hogy a központi támogatások, tévés pénzek és egyéb bevételi lehetőségek miatt sokkal több pénzhez lehet hozzájutni az élvonalban mint az NB II-ben. Nagyon sok tízmillióval többhez. Maradjunk ennyiben…
Nagyon remélem, és ezt a videóban is elmondtam, hogy a mostani az utolsó olyan hétvége, amikor nem lehetnek szurkolók a meccseken, mert a pályákhoz vezető utcákból és a holnap legalább teraszok szintjén nyitó kocsmákból, illetve a világ legfontosabb helyéről, a lelátókról is hiányoznak a drukkerek.
Mert most is, mint mindig csak ismételni tudom önmagam: a foci szurkolók nélkül olyan, mint a húsleves hús nélkül, az is leves, csak nem olyan finom.
A pályán a srácok nagy elánnal vetették bele magukat a küzdelembe. Az is fontos momentum a mérkőzésekről szóló beszámolók elkészítésekor, hogy a helyszínen minden mérkőzés jobb, mint a tévé előtt, még akkor is, ha sajnos nem lehetnek fanatikusok a létesítményben.
Ha ők nincsenek, akkor a pályáról és a kispadról felhallatszó hangok, impulzusok, érzelemmegnyilvánulások ragadják magukkal a magyar labdarúgást imádó tudósítót. Márpedig én továbbra sem szeretek semmit sem jobban a magyar focinál.
Szóval nagy elánnal vetették bele magukat a küzdelembe a felek, hogy utána 3 perccel később megszerezze a Vasas a vezetést. Szatmári bal oldali szögletébe az a Balajti Ádám piszkált bele érdekes mozdulattal, akiről nagyon sok Vasas-szurkoló lány mondta már nekem, hogy ő a legjobb. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy mint focista a legjobb vagy esetleg más szempontok miatt állítják ezt, általában inkább mosollyal válaszoltak…
Az acélos, munkás filozófiát magukon hordozó Munkás játékosai nem omlottak össze amiatt, mert hamar hátrányba kerültek, hanem melóztak tovább becsülettel, kellemetlen perceket is okozva a Vasas kapuja előtt.
Jova Leventét Ivan Rados pótolta most is, aki remekül védett, ráadásul angyalföldi berkekben úgy tartják, nagyon jóban van Jovával, a felek nem rivalizálnak, hanem kölcsönösen, barátilag segítik egymást, ami meglátszik Jova, és egy ideje Rados teljesítményén is.
Az előbb írtan, hogy amikor nincsenek nézők a meccseken, akkor a pályán zajló események hatása alá lehet a leginkább kerülni, nekem a kedvencem a Vasas-Pécsn Gaál Ákos negyedik játékvezető volt, aki kissé túljátszotta a szerepét.
Teljesen meg tudom érten Bognár Györgyöt, a Paks vezetőedzőjét, hogy totál ki van bukva a negyedik spori szerepét betöltőktől, egyébként a többi edző és kispadon helyet foglaló is, de egyedül Bognár az, aki szót mert emelni ellenük.
Egyébként elárulom, úgy tudom, Gaál az egyik magyar válogatott játékos (aki az NB I-ben játszik jelenleg) feleségének a testvére…
Szilasi Szabolcs főspori sem volt élete formájában, ezt bizonyítja, hogy a második félidő derekán nem állította ki a tizenhatoson kívül kezező, amúgy kiváló képességekkel rendelkező Helesfay Donátot.
Szilasitól az is hatalmas dobás volt ám, amikor a 78. percben nem várta meg, hogy a Vasas hármas cseréjénél Balajti utolsóként elhagyja a pályát, a helyét meg Birtalan Botond vegye át, úgy kellett, hogy szóljanak neki, hogy „Szabolcs!”
A csere után Szatmári eldöntötte a három pont sorsát (14 méterről nyesett prímán a jobb felsőbe), gólörömével Feczesin Róbertnek üzent az egyik kamera előtt, mert a csapatkapitány pont a hiányzó helyettesének mozdulatait utánozta (egyébként Birtalan a másik helyettes). A végén meg szintén egy parádés igazolás, Otigba biztosította be végleg a győzelmet.
A Vasas a győzelmével hatalmas lépést tett a hőn áhított feljutás felé, és ismét bebizonyosodott, hogy jól döntött Nagy Miklós sportigazgató, hogy a megszokottnál több játékost alkalmaz (Otigba a harmadik fejes gólját szerezte), mivel a fontos hiányzókat most is, mint szeptember vége óta mindig, megfelelően tudta pótolni Schindler Szabolcs vezetőedző.
A Pécs, veresége ellenére minden elismerést megérdemel, Vas László és a játékosai nemcsak az NB II-nek, de a teljes magyar labdarúgásnak is az üde, szimpatikus színfoltjai.
VASAS–PÉCSI MFC 2–0 (1–0)
Illovszky Rudolf Stadion, zárt kapuk mögött. Vezeti: Szilasi Szabolcs (Huszár Balázs, Mohos Milán)
VASAS: Rados – Szivacski, Otigba, Litauszki, Silye – Viczián (Kovács M., 78.), Hidi M. – Hinora (Vernes, 78.), Szatmári L. (Pátkai M., 85.), Radó A. (Szilágyi Z., 87.) – Balajti Á. (Birtalan, 78.) Vezetőedző: Schindler Szabolcs
PÉCS: Helesfay – Kónya D., Preklet Cs., Katona L., Németh M. – Grabant, Futó Zs., Tölgyesi (Bartha L., 62.), Hegedűs M. (Keresztes B., 12., Óvári 62.) – Adamcsek (Tihanyi O., 68.), Geiger. Vezetőedző: Vas László
Gólszerző: Balajti (3.), Szatmári L. (78.), Otigba (88.)
Tabella a linkre kattintva érhető el.
FRISSÍTÉS:
SZOMBAT, 12.47:
Vasas-Pécs: már feljutott az NB I-be a Vasas? – reakciók
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
