Tajti Bence és Bozsoki Imre nyilatkozott a vb-n elért második hely után.
Mint ismert, a magyar minifoci válogatott egészen a döntőig menetelt a 2025-ös minifutball-világbajnokságon – a döntőben a házigazda Azerbajdzsán állította meg őket. Trencsényi János csapata a csoportkörben döntetlent ért el Törökország és Anglia ellen, míg Ukrajnát legyőzve bejutottak a nyolcaddöntőbe. A kieséses szakaszban legyőzték Portugáliát és Mauritániát. Az elődöntőben szétlövésekkel nyertek a szerbek ellen. Bozsoki Imre és a csapat kapusa, Tajti Bence idézte fel nekünk az átélt pillanatokat. Bozsoki a minifoci mellett az NB III-as Bicske játékosa, az előző idényben ezüstérmet szereztek az Észak-Nyugati csoportban. Tajti a szintén NB III-as Tiszafüred kapusa a minifutball mellett – az előző idényben többek között a Ferencváros ellen is védett a MOL Magyar Kupában.
Hogyan éltétek meg ezt a világbajnokságot játékosként?
Tajti Bence: Az elején egy kicsit döcögősen indult a gépezet sajnos, de ahogy jöttek a meccsek egyre jobban játszottunk, a csapategységgel nem volt probléma, így azt a nehéz időszakot átvészeltük csapatként.
Nekem ez az ezüstérem a legfelső polcot foglalja el az életemben. Egy vb második helyezést nem sok ember mondhat el magáról, bármilyen sportágról is legyen szó.
Bozsoki Imre: Igazából mondhatom, hogy kezdetek óta (10 éve) tagja vagyok a válogatottnak és sok eseményen jártam, de ez az idei világbajnokság kiemelkedik az összes közül mind szervezésileg, mind csapaterősségek szintjén is. Ezáltal utólag visszagondolva nagyon jó érzések vannak bennem. Sajnos viszont az ezüstérem miatt még mindig vannak “álmatlan” éjszakáim, de a csapat nevében mondhatom hogy ez volt karrierünk csúcsa!
Milyen érzés volt a döntőben pályára lépni vagy azt a helyzetet megélni?
Tajti Bence: Fantasztikus érzés volt ennyi ember előtt játszani. Remélem még sokszor átélhetek majd ilyet, ezekért a meccsekért érdemes elkezdeni focizni. Akárhová néztem a himnuszok közben, mindenhol emberrel találkoztam, hatezer néző a lelátókon igazi libabőr. Sajnos a meccs nem úgy alakult, ahogyan azt mi elterveztük, gyorsan kétgólos hátrányba kerültünk majd kaptunk még egy gólt, de hamar válaszoltunk egy ízben. Második félidő elején kapituláltunk megint, a félidő végén sikerült még kozmetikáznunk az eredményen. Csalódottak voltunk a meccs után értelemszerűen, el kellett telni egy kis időnek, hogy feldolgozzuk az elveszített döntőt, de ez így is óriási eredmény annak tudatában, amennyi edzésünk volt előtte.
Bozsoki Imre: Felemelő! Hétezer ember, telt ház, egész végig szurkoltak, csak egy baj volt vele, hogy nem nekünk.
Miben látjátok a csapat legnagyobb erősségét, ami idáig repített titeket?
Tajti Bence: Természetesen a csapategység, segítettük egymást pályán belül és kívül is ami úgy gondolom a legfontosabb és hatalmas erény. Olyanok voltunk ebbe a pár napban, mint egy kis család. A nehézségeken nagyon hamar átlendültünk, az első két meccsen Fortuna sem állt mellettünk, addig tépett minket a balsors is, ami megtalálható a himnuszunk sorai között, nem mentek be a helyzeteink. Elég sokat tettünk érte, hogy ez átlendüljön és sikerült is. A meccsek fordulópontjaiból jól jöttünk ki, jó ütemben rúgtuk a meccseken a gólokat. A koncentrációt emelném még ki, fontos pillanatokban nagyon jól döntöttünk, gondolok itt például a szerbek elleni hetespárbajra.
Bozsoki Imre: Egy igazi kis csapat! Olyanok voltunk kint, mint egy kis mini család és ezt éreztem a pályán is, hogy bármikor számíthatunk egymásra. Félre tudta tenni mindenki a saját sérelmét és csúsztunk-másztunk, ha kellett.
Mi volt számotokra a torna legemlékezetesebb pillanata?
Tajti Bence: Az előző kérdésben már említettem a Szerbia elleni mérkőzést, nekem személy szerint a hetespárbaj – ugye nekem sikerült hárítanom egyet és senki sem hibázott tőlünk, így bejöttünk a döntőbe. Ettől függetlenül minden meccs egy élmény volt ebben a csodálatos létesítményben.
Nagyon sok emlékezetes pillanatot ki lehetne emelni, ami a legfontosabb mindig mosolyogtunk és hangulatra nem lehetett panasz.
Bozsoki Imre: Számomra a szerbek elleni elődöntőben Zsombi mindent eldöntő büntetője! Ott kijött minden belőlem és sikerült átlépni saját árnyékunkat bejutni a döntőbe!
És ehhez járult hozzá, hogy utána látni szövetségünk elnökét, Tibor Dávidot extázisban örülni – 10 év után beérett a munkája!
Szerintetek mit jelenthet ez a siker a magyar minifoci jövőjére nézve, és miben fejlődhet még ez a sportág itthon?
Tajti Bence: Mindenképp pozitív irányba sodorja a sportágat, remélem többen fogják követni a minifutballt, hiszen ezt a legkönnyebb játszani itthon – kispályás futball igazából pár szabállyal megspékelve természetesen a pálya és kapu mérete nagyobb, mint a kézilabda szabványnál. Nagyon bízom benne, hogy egyre többen űzik majd itthon ezt a sportágat, nagyobb lesz a marketing az ezüstérem miatt, a tv majd egyre több meccset közvetít, valamilyen szinten ez egy látvány sportág, amit szívesen néznének az emberek a képernyőn keresztül. Rengetegen kérdezték közvetíti-e az M4 Sport például. Nagyon sok országban kimondottan van minifoci bajnokság: Románia, Csehország, Azerbajdzsán, és még lehetne sorolni pár országot, ahol profi osztályú minifoci bajnokság megy. Ez nekünk is segíthetne, természetesen a válogatottnak, nagyobb merítési lehetőség, több játékos, ami jó kis versenyhelyzeteket szülne.
Bozsoki Imre: Na ez egy jó kérdés. Már két éve is azt hitték a harmadik hellyel megkoronáztuk a magyar minifocit, de ezek után mondhatnánk, hogy van még feljebb is, de be kell látni azt is, hogy kis országok is milyen ütemben fejlődnek, így azért helyén kell kezelni dolgokat.
Reméljük, meg én biztosan, mint rangidős, hogy ez az eredmény még ha csak minifociról is van szó, de pluszban egy-két embert rávesz, hogy vegye még komolyabban ezt a sportágat is és akkor nagyobb lesz a merítési lehetőség akár a szövetségi kapitánynak.
Miben segíti egymást szerintetek az NB III-as nagypályás játékotok és a minifoci? Éreztek átvitt hasznot egyikből a másikba?
Tajti Bence: Nagyon sok játékelem egyezik. A kispályás foci természetesen gyorsabb, többet vagyok játékban, mint nagypályán. Elősegíti a lábbal való játékot, gyorsabb döntésekre késztet, amit tudok kamatoztatni a nagypályás fociban, és akkor nem esett még szó a ziccer és a reflex védésekről, amiből nagypályán kevesebb van. Így nekem a kettő egymást tökéletesen kiegészíti. Nem beszélve arról, hogy imádom mindkét szakágat tehát otthonosan érzem magam kispályán és nagypályán egyaránt.
Bozsoki Imre: Én igazából gyerekkorom óta kispályázok párhuzamosan nagypálya mellett, úgyhogy állíthatom segíti a nagypályát, de ez örök “vita” lesz úgymond.
