Az NB I 27. fordulójában a forduló mérkőzése az MTK Budapest FC – Paksi FC (1–2) volt. Aki megtekintette az összecsapást, nem szűkölködhetett izgalmakban. A „Bogeszek csatájában” volt minden, amire egy labdarúgást szerető embernek szüksége lehet: közönségszórakoztató foci, sok helyzet, kapufák, gólok, pályára berohanó külföldiek, és nem utolsósorban megfeszített taktikai harc.
A mérkőzést, mint ismeretes, a Paks nyerte. Bognár György csapata még mindig nem talált legyőzőre a 2025-ös évben, és versenyben van a bajnoki címért. Ezzel szemben az MTK vereséggel fordul rá a bajnoki hajrára. A kék-fehérek szoros versenyben vannak a (nagy eséllyel) nemzetközi indulást jelentő 4. helyért, illetve még a kupában is ott vannak a legjobb négy között.
Paksi „úthenger”
Az első félidőt gyakorlatilag teljes egészében meghatározta a paksi mezőnyfölény és nyomás. Sokkal fizikálisabb játékosainak köszönhetően a Tolna vármegyei alakulat könnyedén, mondhatni úthengerként gázolt át csapatunkon. Ellentmondást nem tűrő módon alakították ki sorra veszélyesebbnél veszélyesebb helyzeteiket, amelyekből csak a szerencsének, a kapufának és olykor Demjén Patriknak köszönhettük, hogy nem születtek gólok.
A Paks területszűkítése hatékonyan működött ellenünk. Nem egyszer volt, hogy nálunk volt a labda, és azonnal ott termett két-három paksi játékos, mi meg azt sem tudtuk, miként szabadulhatunk a szorításukból. Ha el is jutottunk nagy nehezen a támadóharmadukig, ott pontatlanok voltunk, túlcseleztük magunkat.
Egy ideig elég volt, hogy becsúszásokkal, fejpárbajok megnyerésével tudtunk csak védekezni az egyre elhatalmasodó paksi fölénnyel szemben, de nem húztuk ki a félidőig.
Nagy védelmi hibát követtünk el a 37. percben. Kovács Patrik nem ért vissza védekezni bal oldalt Papp Kristóffal és Ötvössel szemben, akik végigvitték a labdát a szélen, majd Ötvös átadta a másik szélre Silyének, ott Hej Viktor nem szerelt időben. Silye ezután könnyedén adta a gólpasszt az érkező Tóth Barnának. Megszerezte a vezetést a Paks.
Szünet előtt
A gól után a Paks mintha kicsit visszább vett volna, és sikerült levegőhöz jutnia a mieinknek. Eljutottunk az ellenfél kapujáig, csak Szappanos bravúrja miatt nem lett Molnár Rajmi lövéséből gól. Hej Viktor beadásából érkező labdát ollózta kapura Rajmi. Ezt mi premier plánban láthattuk, mert ott történt a szurkolói szektorunkhoz közel. A szezon gólja lehetett volna ez, ha bemegy, és abban biztos vagyok, hogy évtizedekig erről beszéltünk volna. De nem ment be. Így is gyönyörű megmozdulás volt Rajmitól, ami emlékezetes lehet mindannyiunk számára.
A szünet már a küszöbön állt, elkezdtem gondolkodni, miként lehetne változtatni a csapaton, vajon a vezetőedzőnk mit fog lépni a félidőben. Egy vagy két cserére mindenképpen számítottam. Nálam Hej Viktor nem nyújtott jó teljesítményt, én lecseréltem volna, helyette Végh Bencét gondoltam bevetni. Ezáltal átálltunk volna öt védős rendszerre, Molnár Ádin ment volna hátra jobboldali szélső védőnek. Így is történt! Hejt Végh váltotta a szünetben. Következett a második félidő.
Taktikai harc
A második félidőre Horváth Dávid mester taktikai átalakítást hajtott végre. Ehhez rendelte az 5–3–2-es formációt, Véghhel kiegészülve három belső védővel és két szélső védővel, Molnár Ádinnal, Kovács Patrikkal. Ezzel a taktikai húzással jobban tudtuk tartani a labdát és fogni az ellenfél középpályásait.
A 60. percben érkezett Némó, Molnár Rajmit váltva, ezzel teljes mértékben átálltunk a kétcsatáros játékra. A meccs ezen periódusában kiélezett küzdelem folyt a pályán. Egyre jobban kezdtük kontrollálni a játékot, támadásokat felépíteni. Bognár György nem véletlenül reagált erre a szituációra azzal, hogy kettős cserét hajtott végre elöl. Tóth Barna és Ötvös hagyták el a pályát, Böde és Könyves jöttek a helyükre.
Gólváltás
A két mester taktikai ütközetének meg lett az eredménye. A 75. percben Kisbogesz részünkről pazar találattal egyenlített ki. Ezért szeretjük mi Kisbogeszt, minden hibája ellenére, mert rizikós pillanatokban képes olyat húzni, ami plafont emel a csapatunk elejébe. 1–1!
Az örömünk sajnos nem tartott sokáig, mert eldobtuk a kemény munkával megszerzett egyenlítést. Beérett Bognár György terve. A védelmünk rossz helyezkedése, illetve egy szerencsés paksi passz után Böde teljesen üresen kapta a labdát a tizenhatosunknál, aki ismét eredményes volt ellenünk. Újra megszerezte a Paks a vezetést. Erre már nem volt válaszunk. A mérkőzés utolsó perceiben Némó lábában ott volt a meccslabda, de a lövése a kapufát találta el.
Böde kontra Varju
Azt mindannyian láthattuk, hogy a rutinos, ravasz paksi csatárok milyen szinten oktatták a védelmünket. Ehhez nem voltak restek bevetni trükköket is, amelyet Varju Beni a lefújás utáni interjújában nehezményezett is. Többször láttuk mi is, hogy a bíró ezekért a dolgokért, amiket Könyvesék csináltak, nem fújt semmit, de megmondom őszintén, nem ezen múlott. A Paks jobb csapat, mint az MTK, és most Varjut Bödének és társainak sikerült zsebre tenniük – még ha nem is mindig tiszta módszereket alkalmaztak. Erre fel kell készülni legközelebb.
Nem véletlenül mondta nevetve Bognár György az eheti Gól2-ben, ahol fiával, Stefivel voltak meghívott vendégek, hogy amikor Böde Dani meglátta a felállásunkat, és látta, hogy Varju Beni lesz a belső védő, úgy reagált, hogy az neki nagyon jó. Jó is lett. Böde Dani majdnem 40 évesen nem véletlenül áll előkelő helyen a góllövőlistán. Van mit tanulni tőle a fiatalabb generációknak.
Közjáték
A párharc vége felé történt egy kis közjáték, amit azt hiszem, az internet népének jelentős része láthatott már. Öt-hat külföldi srác marha jó ötletnek tartotta azt, hogy berohannak a pályára, kihasználva a biztonságiak lassú reakcióidejét, akik eleinte csak szemmel verték őket. Azt elhiszem, hogy ebből lehet vicces videókat készíteni TikTokra – nem tagadom, én is elröhögtem magam, miközben a kergetőzés zajlott –, de mégis úgy gondolom, hogy ez a játék megzavarása, ami ezenfelül nem sok mindenkinek jó. Nem jó a csapatoknak, mert áll a játék, ráadásul lassan közeleg a hármas sípszó. Nem jó magának a klubnak sem rendezési szempontból. Végül összeszedték nagy nehezen mindegyik rohangászó srácot a biztonságiak, és leterelték őket a pályáról.
Következő feladat
Ezután a küzdelmes mérkőzést követően húsvétvasárnap, korai kezdéssel fogunk megütközni a frissen edzőt váltó Fehérvár FC csapatával. Nem szabad félvállról venni ezt az összecsapást, hiába van egyre nagyobb gödörben a Vidi. A párharc esélyesei mi vagyunk. Fehérváron vészmegoldásként a Szparinál leváltott Tímár Krisztián fog dirigálni az utolsó hat bajnokijukon. Ezek az érvek egyértelműen amellett szólnak, hogy nyernünk kell. Már csak azért is, mert nagy a verseny a nemzetközi kupaindulást érő helyért. A mögöttünk 5. helyen álló ETO a Pakshoz hasonlóan nem kapott még ki a bajnokság tavaszi idényében, szóval a nyomás nem kicsi.
A Vidi után jön kétszer a Ferencváros. Egyszer idegenben a kupa elődöntőjében ütközünk meg velük, majd jön az Örökrangadó a bajnokságban. Mindhárom mérkőzés kulcsfontosságú lesz arra nézve, hogy kivívjuk a nemzetközi indulást.
Emléktábla avatás szerdán
Az Új Hidegkuti Nándor Stadion ötös kapujánál szerdán táblát avattak a holokauszt MTK-s áldozatainak emlékére.
„Régi adósságunkat törlesztjük a mai napon azzal, hogy emléket állítunk a MTK és a Hungária vészkorszak idején elhurcolt és meggyilkolt sportolóinak és sportvezetőinek” – fogalmazott a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapjára időzített eseményen Pandzarisz Sándor, az ötletgazda MTK Baráti Kör elnöke.
Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke kiemelte, azok az emberek, akikre emlékeznek, rengeteget tettek az MTK-ért, a zsidóságért, a jóért és az emberekért, ugyanakkor tehetségükkel öregbítették a magyar sport hírnevét is. Hozzátette: mindegyik név mögött ott van egy élet, egyben a kitaszítottság, a félelem, a bujkálás, a munkaszolgálat, a deportálás és a halál is – jelezte az MTI.
121 név
„Az egykori bajnokok nem egy versenyen, hanem a történelem könyörtelenségével szemben maradtak alul” – hangsúlyozta, majd elmondta, a táblára 121 nevet véstek fel, többek között labdarúgókét, atlétákét, asztaliteniszezőkét és vívókét, akiket először a versenyekről, majd a klubból, végül pedig az életből is csak azért zártak ki, mert zsidók voltak.
„Minden tábla és név egy üzenet a múltnak, hogy nem felejtünk, üzenet a jelennek, hogy kötelességünk emlékezni, és üzenet a jövőnek, hogy ez soha többé nem fordulhat elő” – jelentette ki Grósz Andor, aki a sok névből Patrovits Károly labdarúgóét emelte, mert ő volt az egyetlen nem zsidó, akit a nyilasok nem a származása miatt, hanem emberségéért ölték meg azért, mert zsidókat mentett meg.
Deutsch Tamás, az MTK Budapest elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a Holokauszt a magyarok közösségének nemzeti tragédiája is, 600 ezer magyar meggyilkolása egy soha nem múló fájdalom és egy soha meg nem bocsátható bűn.
Felidézte, hogy a tömegmészárlások, a népirtások áldozatait számtalanszor jelöletlen sírokba temették, az elpusztított magyar zsidók százezreinek a holttestét a haláltáborok krematóriumaiban elégették, ezreket pedig a Dunába lőttek.
„A túlélőknek és nekünk, a túlélők leszármazottjainak ezért az a különös kötelességünk, hogy mindenkire emlékezzünk. Senkit nem felejthetünk el, így a holokauszt MTK-s áldozatait sem” – fogalmazott Deutsch Tamás, aki beszédét azzal zárta, hogy a holokauszt magát az MTK-t is elpusztította volna, azonban a klub a háború után újjáalakult és a 137 éves krónikájába ma már több lap íródott a vészkorszak után, mint a vészkorszakig.
Az emléktábla az MTK Budapest, a Mazsihisz, az MTK Baráti Kör és az MTK Budapest Zrt. összefogásával jöhetett létre.
