A Nemzetek Ligája playoffja előtt Vincenzo Montella török válogatottjának legveszélyesebb embereit vettük nagyító alá.
A majdani világbajnoki pótselejtezős helyek szempontjából is fontos lesz a magyar labdarúgó-válogatott 1000. és az 1001. mérkőzése.
Marco Rossi együttese azzal a török nemzeti csapattal találkozik, amelyet az elmúlt három alkalommal kapott gól nélkül vert meg. A „félholdasok” ereje azonban így sem lebecsülendő, hiszen keretük a hiányzók ellenére európai mércén is sztárjátékosokat vonultat föl.
Noha van, aki már a Közel-Keleten vezet le vagy egy honi középcsapatban futballozik, Vincenzo Montella csapatában képviselteti magát a Real Madrid és az olasz bajnoki címvédésre készülő Inter is. A három török nagycsapatból (Besiktas, Fenerbahce, Galatasaray) például be sem lehetett férni a három legnagyobb veszélyforrást felvonultató összeállításunkba.
Arda Güler (Real Madrid)
Húsz éves kora ellenére már most a török csapat egyik, ha nem a legnagyobb sztárja. A Nemzetek Ligája B-divíziójában az együttes legfoglalkoztatottabb játékosa volt: mind a hat meccsen kezdett, összesen 528 játékpercet kapott. Ez egy-egy gólra és asszisztra volt elég neki, miközben a Sofascore szerint 7.78-os értékeléssel csapata legjobbja volt.
Inkább klubja, a Real Madrid dicsérete, mint az ő kritikája, hogy az ottani középpályára elvétve fér be. Ugyan 18 bajnokin is pályán volt, ezeken csupán 660 perc jutott neki. Ez a fenti mutatóval összehasonlítva jelzi: nem alapember, sőt, kifejezetten kevés lehetőséget kap, még ha azt nem is akármilyen csapatban.
Törökország válogatottjában viszont nagyon is az. A legnagyobb extrát a kreatív passzjátékával tudja a csapatnak adni. Bal lábas játékosként legtöbbször a jobb oldali félterületben használta őt Montella. Szervezőként ez az a pozíció, ahonnan a legtöbb passzsávot látja be, ha az ügyesebbik lábán van a labda.
Passzjátéka egészen kiváló: 90%-os pontosságával több védőt is megelőz, pedig azok a hátul passzolgatással e téren előnyről indulnak. Meccsenként 42 pontos átadása és 3,2 kulcspasszkísérlete van, utóbbi magasan a legtöbb.
Előkészítő munkája mellett a kapura is igyekszik veszélyes lenni. 90 percenként átlagosan 4,2 lövéssel élen jár a törökök között, ezek közül viszont még minden ötödik sem talál kaput (0,8). Számait elnézve aligha bánjuk, hogy az isztambuli odavágón sárga lapos eltiltása miatt nem számíthat majd rá Montella.
Hakan Calhanoglu (Inter)
A csapat támadásépítésének másik motorja az együttes kapitánya. Fiatalon még csatárok mögötti irányítóként, mondhatni klasszikus tízesként ismerte meg őt a futball világa, szerepköre azonban mára megváltozott. Hátrébb került a középpályán, így a direkt helyzetkidolgozásban kevesebb a szerepe, szervezőkészségét viszont a játék forgatásában legalább olyan jól tudja kamatoztatni.
Hatosként másodvirágzását éli – pár éve önmaga jellemzése során odáig ment, hogy ő a világ legjobb registája. És noha tényleg elit teljesítményt hoz új posztján, amiatt, hogy az elképzelhető legszűkebb elitbe helyezte magát, az a néhány szemöldök talán joggal szaladt fel Ancelotti-alakzatba a kijelentése nyomán.
Hasonlóan fontos állomása a török építkezésnek, mint Güler: eggyel van több érintése (69,2/meccs) fiatal társánál. Passzpontossága valamivel gyengébb (87%), ugyanakkor számszerűleg több sikeres átadása van (49,2/meccs).
A középpálya tengelyén ő a középső elem, ami hőtérképén is meglátszik. Annyival nem szabadabb a szerepköre Gülerénél, mint amit a két vizualizáció sugall. Calhanoglu leginkább azért tűnik fel mindenhol, mert Gülerrel ellentétben nincs meg az „ő oldala”, a tengelyben, összekötő szerepet betöltve a labda pozíciójától függően mindkét oldalra elmozog ki- vagy besegíteni.
A B-divízióban csak egy találkozót hagyott ki, a maradék ötön 296 percet játszott. Ez nem kimondottan sok, viszont ezalatt is a negyedik legjobb átlegértékelést (7.22) hozta össze.
Kerem Aktürkoglu (Benfica)
A törökök B-divíziós házi gólkirályával jó üzletet kötött a Benfica, amely ősszel 12 millió euróért szerezte meg. Teljesítményének minőségét gond nélkül mentette át a portugálokhoz a Galatasaraytól, ahol pár nappal távozása után Sallai Roland örökölte meg tőle a 7-es mezszámot.
Az NL alapszakaszában hat meccsen négy gólt és egy gólpasszt termelt, ami Güler tündöklése miatt maradt „csak” a második legjobb összteljesítmény (7.60) a török válogatottban.
A Benficában rendre a bal szélen játszik, és eddig Montella sem élt sokkal többet azzal, hogy Aktürkoglu a támadórészleg bármely pontján használható lenne.
Meccsenként 3,2 lövést átlagol, amelyeknek csaknem fele (1,3) el is találja a kaput. Nem csoda, hogy a Nemzetek Ligája aktuális kiírásában 111 percenként köszön be. A törökök fegyverpalettáját ráadásul színesíteni is tudja távoli lövéseivel. A csoportkörben nyolcszor próbálkozott a boxon kívülről, ezeknek a negyede be is akadt.
56%-os cselmutatója ugyan nem rossz, meccsenkénti 1,43 cselkísérlete viszont nem számít soknak a posztján. Jobban szeret a társakkal kombinálni: a B-divízióban ő alakította ki a legtöbb nagy gólhelyzetet (3) a törökök közül.
