A titoktartás jelentősége.
Amióta létezik a professzionális labdarúgás (amely egyébként nem így indult), örök vitatéma, hogy mi lehet fontosabb egy futballistának: a válogatottban vagy a klubcsapatában való szereplés. Szurkolóként azonnal rávágnám, hogy ez nem is kérdés: egy adott nemzeti csapatban való szereplésért kezdett el minden futballista focizni. Egyébként én is, csak nekem nem jött össze.
Összetett helyzet
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, hiszen a klubok képzik és fizetik a játékosokat. Az ő támogatásukkal léphetnek pályára a játékosok a címeres mezben. Ez nemcsak magyar sajátosság, hanem minden országban így van.
Vannak futballisták, akik idő előtt végleg lemondanak a válogatottbeli szereplésről, miközben klubcsapataikban továbbra is játszanak. Olyanok is akadnak, akik kisebb sérülések esetén inkább a pihenést választják, mintsem hogy pályára lépjenek hazájuk színeiben. Az ilyen döntéseket nemcsak hogy nem illik, de nem is szabad azonnal elítélni.
Jelenleg például Kerkez Milos helyzete ad okot vitára. A Bournemouth játékosa sérülésre hivatkozva kihagyta a magyar válogatott legutóbbi két mérkőzését és az azt megelőző összetartást is. Közben klubcsapatában az eggyel ezelőtti válogatott szünet előtt és után is pályára lépett. A hollandok és a németek elleni NL-mérkőzéseink előtt is így tett. Emiatt sokan kritizálták, különösen azután, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány elárulta: Kerkez nem tájékoztatta őt a döntéséről, csak a klub orvosától érkezett információ.
Bár sokan elítélik Kerkezt, érdemes tágabb perspektívából is vizsgálni a helyzetet. Ha egészséges marad, és 2024 hátralévő részében is jól teljesít, akkor esélye lehet egy még erősebb klubhoz szerződni. Ez nemcsak az ő karrierjének, hanem a magyar futball megítélésének is jót tehet. A fejlődése hosszú távon a válogatott javát is szolgálhatja.
Marco Rossi reakciója
Ráadásul egy jobb csapatban, erősebb játékosok között tovább fejlődhet. Ez nemcsak a leendő klubcsapatának, hanem a magyar válogatottnak és a teljes magyar futballnak előnyére válhat. Így a fiatal generációk számára is inspirációt jelenthet, ha a legmagasabb szinten szereplő játékosaink vannak. Erre utalhatott Rossi, amikor a Németország elleni mérkőzést felvezető sajtótájékoztatón a következőket mondta: szerinte a Bournemouth játékosa nem neki üzent a közösségi médiában kitett jégfürdős fényképpel, mert akkor felhívta volna őt.
A játékos mindig fontosabb, mint az edző. Ők a főszereplők, rajtuk múlik, milyen teljesítményt nyújtunk. Kerkez nemzeti kincs, én mindössze levontam egy következtetést. A múltban láttunk már olyat, hogy valaki lemondta a válogatottságot, elég Gulácsi Péterre gondolni. Kerkez most hasonlóképpen döntött, hogy inkább a klubja érdekeit tartja szem előtt. Ettől még nincs konfliktusom se Kerkezzel, se Gulácsival.”
Titoktartás
A válogatott legutóbbi mérkőzésein azonban nem csak Kerkez helyzete volt fontos téma. Szoboszlai Dominik 11-es gólja és annak kivitelezése is külön figyelmet érdemelt. Sallai Roland, a Freiburg játékosa így nyilatkozott a mérkőzés után:
„Tudtuk, hogy ezt fogja csinálni. Meg volt beszélve, hogy ha esetleg adódik büntető, akkor panenkázni fog. Szerencsére bejött.”
Ez a mondat több szempontból is érdekes. Nemcsak azt mutatja, hogy a csapat pontosan tudta, mit fog tenni Szoboszlai, hanem azt is, hogy ez az információ nem szivárgott ki. A hírzárlat tehát kiválóan működött. Nemcsak a hazai, hanem a német médiában is. És ami a legfontosabb, legutóbbi ellenfelünk játékosai, edzői sem tudtak róla. Erre bizonyíték, hogy Alexander Nübel, a németek kapusa azt mondta a lefújás után, hogy „Sikerült jól becsapnia…”.
Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a magyar válogatott keretének számos tagja ezer szállal kötődik Németországhoz. Dárdai Márton Berlinben nőtt fel, családja és testvérei ott élnek, utóbbiak játszanak is. Édesapja meg intézménynek számít a fővárosban (is). Willi Orbán az RB Leipzig meghatározó játékosa, Schäfer András az Union Berlin egyik kedvence, Sallai Roland pedig hosszú éveket töltött el Németországban. Szoboszlai Dominik szintén Németországban építette tovább a pályafutását. Mégis, mindannyiuk számára kiemelten fontos volt, hogy ezek az információk ne kerüljenek nyilvánosságra.
Az említett játékosok titoktartása bizonyítja, hogy a magyar válogatottban való szereplés számukra elsődleges, nem a klub(csapataik). Ez az összetartás és elhivatottság a csapat legnagyobb erénye.
És ezzel alighanem Dzsudzsák Balázs is egyetért…
