Újabb kísérlet
Piscitelli – Mucsányi (Karamoko, 61.), Fiola, Nunes, Duarte, Koburi (Gergényi, 65.) – Onovo (Lacoux, 83.), Geiger (Tajti, 61.) – Ljujic (Dékei, 83.), Horváth K. – Brodic összeállításban kezdtük a játékot, és a csapat összetétele nem rossz, viszont a felállás megint az az 5-3-2, amivel korábban nem sok veszélyt jelentettünk. Ráadásul ebben a formációban Mucsányi a jobbhátvéd, akinek nem ez a posztja.
Helyzetek igen, gól nem
Az első 20 percben mindkét csapat focizni akart, így egészen labdarúgó mérkőzés szaga volt a pályán történteknek. Ss helyzetekig is jutottunk. A 4. percben egy Horváth Krisztofer-lövés okozott kavarodást, de védett a paksi kapus. A 9. percben hatalmas tűzijáték vette kezdetét, igaz, nem a lelátón, hanem a paksi ötösön belül. Kétszer Kovácsik hárított, kétszer a védők a gólvonalról. Hihetetlen, hogy egyik lövés sem ment be. Aztán egyre inkább visszaálltunk, és egyre feljebb jött a Paks. Volt is két beadása, de egyikből sem alakult ki komolyabb veszély. A félidő első fele a mienk volt, a második inkább a Paksé. A második játékrész első perceiben megint mi fociztunk, de a Paks gyorsan átvette a kezdeményezést. Gyűrték egymást a csapatok, de nagyon sok volt a pontatlanság. A meccs végére egyre inkább elkezdtünk kijönni a sündisznóból, és amolyan minden mindegy alapon támadtunk. A 73. percben egy szép támadás végén Horváth ugrott ki, de ahelyett, hogy megemelte volna a kapus felett, mellette próbálta elrúgni. Így viszont hárított Kovácsik. A 88. percben Brodic tekert kapura, Kovácsik védett. a 90.percben a szögletet rúgtunk, amely középre érkezett, megcsúsztattuk, de Brodic lemaradt a hosszún. Vége, maradt a 0-0.
Mérsékelt elégedettség
Csalódott vagyok, mert ebben a meccsben szerintem több volt, mint amit kihoztunk belőle. Ha az volt a meccs terv, hogy ne kapjunk ki, mert akkor nem maradunk jobban le pontszámban az élbolytól, akkor értem ezt a deffenzív játékot. Ha viszont azt nézem, hogy ez a Paks most verhető lett volna, akkor méltán lehetek csalódott. A mérkőzés elején és a végén remek helyzeteket hoztunk össze. Láthattuk, hogy a Paks védelme nem igazán acélos. Kovácsik kapus többször is bravúrral hárított. De ahhoz, hogy ezt a meccset nyerjük, sokkal támadóbb foci kellett volna.
Melléfogások
Túlbiztosított volt a taktika, amivel felálltunk, és több helyen is hibázott véleményem szerint. Az első és legfontosabb, hogy Grzelak jobbhátvédet, felfutót játszatott Mucsányival. Ez több szempontból is hibás elképzelés volt. Egyrészt Mucsányi nem hátvéd, és a védekezése finoman szólva sem tökéletes. Silye és Mezei is többször verte. Nem emlékszem, hogy lett volna szerelése vagy labdaszerzése. Sőt, összeszedett emiatt egy sárgát is. Másrészt, így Mucsányi sokkal messzebb került az ellenfél kapujától. Az a játékosunk, aki az előző 3 meccsen 3 gólt lőtt. Az a játékosunk, aki messze a legmozgékonyabb a támadóink közül. Az a játékosunk, aki remekül fut lukra, és odaérkezik a lecsorgó labdákra is. A forma alapján a legveszélyesebb játékosunkból csináltunk hátvédet a meccsre, és raktuk ki a vonal mellé. A játékunkat látva ez hatalmas csacsiság volt a mester részéről. De még nagyobb, hogy mikor ez kb. a 20. percben is látszódott, hogy nem működik, akkor sem változtattunk. Másrészt, a Felcsút elleni meccs üde színfoltja volt Fiola szélsőjátéka. Ő TOP 3 wing-back. Fel is megy, vissza is ér, szerel is és veszélyt is tud elöl teremteni. Erre bezárjuk hátra belsőv édőbe. További problémának látom, hogy Ljujic meccsek óta csak árnyéka önmagának. Messzebb van a kaputól, nem ér fel a támadóharmadhoz. Nincs meg benne az a fajta egészséges agresszió, ami kéne a focihoz. Zavaró, hogy egyfolytában Brodicot próbálja helyzetbe hozni akkor is, amikor más társ jobb helyzetben van. Nem játszik rosszul a mezőnyben, de nem kerül oda a kapu elé, így helyzetbe is csak ritkán. Ugyanakkor tartok tőle, hogy ő is áldozata az 5-3-2-es felállásnak. Kénytelen hátrajönni, hogy legyen középpályás védekezés, így viszont a leggólerősebb játékosunk is messze van a kaputól. Sajnos sok játékosunkra igaz az is, hogy a labda nélküli mozgása kevés. Ilyen Brodic, Ljujic és Horváth játéka is. A támadó csapatrészünk túl statikus. Mucsányi a legmozgékonyabb, erre wingbacket játszatunk vele. Nagy a baj Horváth Krisztoferrel is. Egyszerűen semmi nem sikerül neki. Szinte folyamatosan rossz döntéseket hoz. Az egyik szurkolótárs szerint ő az egyetlen aki tud és mer cselezni a csapatban. A merészség valóban megvan. A tudását vitatom. Hihetetlen sok labdát veszítünk abból, hogy rossz irányba cselez. Vagy rosszkor. Egyszerűen nem érzi a játék ritmusát. Teljesen kiismerhető. Ráadásul látványosan hisztizik a társaknak, a sporiknak, és szombaton már odáig fajult a dolog, hogy meccs közben kiszólt a lelátóra az egyik kritikus hang hallatán. Értem, hogy frusztrált a saját és a csapat teljesítményétől, de neki minden körülmények között a játékra kéne koncentrálnia. Megjegyzem, a szóváltás után felszívta magát és a meccs végén játszott a legjobban. De az Újpest-mezben eddig mutatott produkciója alapján neki nincs mire nagyképűsködnie. Sokkal több alázattal és főleg ésszel kéne játszania. Most, hogy kizsörtölődtem magam, koncentráljunk a pozitív dolgokra:
– Lehoztuk nullára a meccset az ellen a Paks ellen, amely eddig a legtöbb gól lőtte a mezőnyben, szám szerint 24-t. (MTK és Felcsút 20-20.) Összesen 3-4 helyzetet engedélyeztünk az ellenfélnek, ebből az egyik szabadrúgás volt.
– Sikerült öt helyzetet kidolgoznunk. Nem véletlen, hogy a sofascore pontozásában az ellenfél kapusa, Kovácsik volt a meccs embere. Nyolc védéssel és 9.3-as mutatóval. A magasabb gólszerzési mutatónk egyébként előrelépés az előző meccsekhez képest.
– Van egy stabil védelmünk.
– Egyre jobbak vagyunk a letámadásokkal szemben, ugyanakkor minden meccsen belehibázunk párszor, ami nagyon veszélyes.
– Míg az első fordulóban kikaptunk a Felcsúttól is és a Pakstól is, most mindkettőt le tudtuk hozni x-re.
Egyéni teljesítmények
Piscitellinek voltak bravúrjai, illetve nagyszerűen együtt élt a játékkal, de az a meg nem adott gól elgondolkodtató. Ez már a második ilyen meccs, amikor azt érzem, hogy nem elég tökös. A belső védőhármas kimagaslót nyújtott, Nunes és Duarte is 8-as osztályzat felett a sofascorenál. Kobouri is jól játszott aztán a cseréje Gergényi még jobban. Nem véletlen, hogy feljavult a támadójátékunk vele. Onovo remekül védekezett és Geigerrel együtt, sokáig remekül szűrtek középen. Nem véletlen, hogy a Paks csak a szélekről tudott helyzeteket kialakítani, ugyanakkor Vincentnek volt két eladott labdája, amikből majdnem gólt kaptunk. Igaz, az egyik ilyennél Piscitelli hozta kilátástalan helyzetbe. Tajti jól szállt be, gyorsította a játékot, és voltak remek ütemváltásai is. Neki is nagy szerepe volt abban, hogy a meccs vége a mienk volt. Dékeiben is látok fantáziát, de látszik, hogy meccshiánya van. Karamoko jött Mucsányi helyére, és kb. ugyanazt hozta. Vagyis nem volt a helyén. Bár nála komoly képességbeli hiányosságokat is látok. Ljujicról és Horváthról már írtam, de most álljunk meg Brodicnál. Nem igazán megy neki, és láthatóan zavarja is. De szombaton az öt helyzetünkből négyben főszereplő volt. Nem volt szerencséje, pedig rengeteget tett érte. Hajtott, harcolt, küzdött egy olyan rendszerben, ami nem neki kedvez. Rájött, hogy ki kell mozognia, és egyre többször meg is teszi. Ugyanakkor ez a teljesítmény még messze nem elég az Újpestben.
Grzelak húzásai és a bíró
Grzelak szerintem túlságosan biztonságit játszatott a csapattal, és menet közben sem változtatott. Értem, hogy kellenek a pontok, de ez a lelátóról nézve csalódás. Főleg azok után, hogy Felcsúton bebizonyosodott, hogy jobban áll a csapatnak a négy védős rendszer. Ezután a meccs után nekem inkább félig üres a pohár.
Emlékezzünk meg Pintér sporiról is. Az előző meccseken végig korrekt bíráskodást kaptunk. Pintér viszont kifejezetten rosszul fújt, és sokszor úgy éreztem, hogy szerepelni akar. Sajnos többször tévedett a kárunkra, és az is érthetetlen volt, hogy hogyan tudta lehozni Vécsei sárga lap nélkül a meccset. 18-10 volt a szabálytalanságok aránya, mégis csak Mucsányi kapott sárgát. Többször is elengedte a kétkezes lökéseket, ami teljesen érthetetlen.
Hajrá, Lilák!
Borítókép forrása: Újpest FC
