Ami megy szemtől szemben, az nem mindig megy egy bajnoki versenyfutás során.
Az elmúlt évek láttán túlzás nélkül jelenthető ki, hogy a magyar bajnokság csúcsrangadójára kerül sor vasárnap este a Groupama Arénában. A jó ideje inkább nemzetközi eredményei, sem mint hazai teljesítménye alapján megítélt Ferencváros azt a Puskás Akadémiát fogadja, amely a korábbi évek legkonzisztensebb magyar élcsapata – a Fradin kívül.
Így tehát azok után, hogy – még ha némi visszafogottsággal is, de – a felcsúti vezetőedző, Hornyák Zsolt a bajnoki címről beszélt, illetve azelőtt, hogy a két együttes ténylegesen összecsapna, érdemes elmerengeni azon, hogy pontosan hányadán is áll a Puskás a Fradi hosszú távú szorongatásával.
Az FTC az elmúlt öt meccsükön nem tudott rendes játékidőben győzni, ilyenre utoljára 2022 októberében volt példa. Nagyobb zakót (4-0) utoljára öt és fél éve kapott a PAFC a zöld-fehérektől. Az ezután vívott 17 találkozón 9 döntetlen mellett négyet-négyet vitt el a két fél, a Fradi ebből egyet hosszabbításban.
Az elmúlt három idényben 5, majd 3, utána pedig ismét 5 pontot szerzett a Puskás a Ferencváros elleni meccseken. A jobb matekosok már le is szűrték, hogy ez a két jobb szezon esetén veretlen mérleget jelent, továbbá három-három egységnyi előnyt az adott szezonokban.
Más kérdés, hogy a többi 30 mérkőzésen a Puskás bőven elég hátrányt szedett össze ahhoz, hogy felcsúti bajnoki esélyekről a véghajrában már egyik esetben se lehessen beszélni. A fentebbi mérleg ugyanakkor elegendő minta annak bizonyítására, hogy a Puskás az FTC legstabilabb és legpotensebb riválisa a hazai porondon.
A Puskás mint légy a nagyok levesében
Hornyák Zsoltnak és csapatának ugyanis kifejezetten jól áll, ha olyan ellenféllel áll szemben, amely dominanciára törekedve, földön felépített labdakihozatalokkal próbál futballozni. Ezt láthattuk a Fiorentina elleni párharc során is. Az egy dolog, hogy Palladino csapata magához képest szint alatti minőségben csinálta, amit csinált, de a terv a „Viola” részéről is valami ilyesmi volt.
Nem túlzás, hogy – különösen a visszavágón – a felcsúti letámadás megette a firenzei labdakihozatalokat. Hornyák Zsolt csapata 13 magasan szerzett labdát szorgoskodott össze, ami nyers önmagában nem eget verő szám, a Puskás-Fiorentina erőviszonylatban viszont jó mutató. Annál is inkább, hogy a párharc egyetlen percében sem volt lefutott, vagyis 210 percen keresztül egy éles ellenfélről volt szó.
Az, hogy ebből nem lett továbbjutás, a bravúrokat bemutató de Geának, a rossz oldalra álló felcsúti kapuvasnak, és a Puskás gyenge helyzetkihasználásának köszönhető.
Hornyák Zsolt futballjának ugyanis a legkedvezőbb táptalajt az jelenti, ha egy nála nagyobb játékerejű rivális építkezésébe „kontárkodhat bele”. Ez – mint azt az egymás elleni mérleg is mutatja – elegendő a Fradi szemtől szembeni megszorítására.
A Puskás remek Dávid, de nem jó Góliát
Az NB I-ben ugyanakkor kevés rivális adja meg az említett táptalajt. Néhány Blagojevicshez hasonló úttörőtől eltekintve a sokat bírált tizenkét csapatos, két kiesős rendszerben kevesen rendezkednek be stabilan az építkező szemléletű játékra.
És még ennél is kevesebben akkor, ha az adott ellenfél minőségibb játékoskerettel bír. Ez márpedig a mezőny többségére erősen érvényes, ha a Puskás az aktuális rivális.
Az NB I-es csapatok jó része rövid-, még nagyobb része pedig hosszú távon is a biztonságra játszik. Ez a következő feladatot szüli: megtanulni hosszú távon is jó arányban feltörni egy mély blokkon nyugvó, kompakt védekezést.
Ezt a Puskás szinte az egész Hornyák-érában hol tetszetősen, hol nyögvenyelősen abszolválja, miközben pont annyiszor törik bele a bicskája, hogy egy egész idény alatt ne tudjon érdemi kihívója lenni a Ferencvárosnak.
A Puskás jelenleg az a népmesei hős lovag, aki le tudná vágni a sárkány fejét, és ki tudná a szabadítani a királylányt, csak éppen nem jut el a kastélyig.
