Korábban szándékosan több hétre látogatott ki az angliai klubcsapatokhoz.
Az utóbbi évtizedek egyik legismertebb magyar futballistája, Gera Zoltán közel egy hónapja távozott az NB II-es Vasas vezetőedzői posztjáról, de az események nem törték meg. A Fradinál és az U21-es válogatottnál is tapasztalatot szerzett szakember először szólalt meg a menesztése óta, de hangsúlyozta, hogy hátra már nem, csakis előre szeretne tekinteni. Őszintén beszélt arról, hogyan képzeli el a jövőjét – akár Angliában, akár Magyarországon, és elmondta azt is, hogy csak olyan feladatot vállalna, amit igazán szeret. Ha pedig kapna egy ajánlatot a szigetországból, alaposan átgondolná.
Hogy érzed most magad, hogy már eltelt pár hét azóta, hogy eljöttél a Vasastól?
Jól vagyok, köszönöm. De nem is tudom, utoljára mikor volt szezon közben ennyi szabadidőm. Épp azon gondolkodtam, hogy 17 éves koromban kezdtem el mindenféle munkát, és azóta először van időm pihenni. Kicsit szokni kell. De jól érzem magam, mert így például több időt tudok tölteni a gyerekeimmel.
Hogyan képzelted a folytatást, amikor hat éve abbahagytad a profi focit? Sokan nehezen élik meg a váltást, neked hogy ment?
Gyorsan jött a váltás, nem sokat gondolkodtam, egyből bekerültem a Fradi edzői stábjába. Onnantól kezdve nem volt megállás. Visszagondolva, kicsit máshogy is csinálhattam volna talán, de nem nagyon szeretnék már ezen rágódni. Sok tapasztalatot szereztem, és jó emberekkel voltam körülvéve, említhetném akár Szerhij Rebrovot vagy Marco Rossit. Ezek mind-mind értékes időszakok voltak.
Mi jut eszedbe, ha most ránézel az U21-es válogatottra?
Az U21-es csapat legtöbb mostani játékosával együtt dolgoztam, a 98-as korosztálytól a 2004-es korosztályig figyelemmel kísértem a futballistákat. Különleges volt egy magyar válogatottat irányítani. Elég gyorsan cserélődnek a kerettagok, nem úgy, mint egy felnőtt válogatottnál, a korosztályok jönnek-mennek. Jó látni, amikor egy-egy játékos befut, és érdekes nézni, ki az, akiből jó futballista lett, mik azok az értékek, amelyekkel ehhez rendelkeznie kellett. De azokat is érdekes figyelni, akiktől azt vártam, hogy be fognak futni, de mégsem jutottak el oda, ahová vártam őket. Az esetükben is igyekszem megfigyelni az összetevőket, okokat, hogy végül miért nem jutottak annyira közel a tűzhöz.
Csizmadia Csabával nem először dolgoztál együtt. Jó viszonyt ápoltok?
Csabát még játékosként a válogatottból ismerem, majd együtt végeztük el az UEFA Pro-licence képzését. Az U21-es válogatottnál kezdtük el a közös edzősködést, aztán a Vasasba is jött velem. Jól tudtunk együtt dolgozni, örülök, hogy segítette a munkámat, a támaszom volt, sok tapasztalata is van már, vezetőedzőként is dolgozott korábban. Jól kiegészítettük egymást, különböző karakterek vagyunk.
Gera segítője élvonalbeli szintre emelte a Vasas szakmai stábját
Sok a vita arról, hogy mennyi a fiatal magyar tehetség. Szerinted mit rontunk el az utánpótlásképzésben?
Nem egyszerű minőségi játékosokat kinevelni, mert óriási a konkurencia, ha a világ futballját nézzük. Fontos, hogy a fiatalok játéklehetőséget kapjanak minél korábban. Nyilván valaki tud élni vele, valaki kevésbé, de nem egyszerű játékosokat kinevelni. Sok minden megváltozott a futball körül, van, ami nem működik, a cél természetesen az, hogy minél többen és minél fiatalabban be tudjanak mutatkozni az első, vagy akár a másodosztályban. Erre létezik is törekvés azáltal, hogy szabályokat hoznak. Nem a legjobb, ha egy szabály miatt kell a fiatalokat betenni a csapatba, jó lenne, ha maguktól harcolnák ki a lehetőséget. A csapatok más-más célokért küzdenek, valaki kevesebb, valaki több fiatalt tesz be, ez függ a klub filozófiájától. De összességében jobb a helyzet, mint volt.
Az sem egy utolsó szempont, hogy minél többet játszik egy fiatal az élvonalban, annál könnyebb őt aztán értékesíteni külföldre. Sokan a környező országokban ezt tudatosan, nagyon jól csinálják.
Tudomásul kell venni, hogy a 16-17 éves fiatalok, ha rendszeresen játszanak az első osztályban, akkor miattuk jönnek a megfigyelők. Az elmúlt időben többüket le is igazolták.
Harmincöt évesen már hívtak Angliába edzőnek, most mennyire érdekelne egy ilyen kihívás? Hiszen gyakran megfordulsz ott, jártál a Crystal Palace-nál és a West Bromwich Albionnál is az utóbbi időben.
Valóban, az elmúlt időszakban többször is jártam Angliában tanulmányi utakon, próbálom azt az utat követni edzőként is, amit ott láttam és megéltem. Szándékosan hetekre mentem ki a szigetországba, hogy a csapatok teljes heti programját, edzésritmusát végig tudjam követni. Bevontak a részletekbe is, nagyon sok információt adtak akár az erőnléti fejlesztésesekről. Megtudhattam, mi az, ami beválik, mi az, ami nem. Én ezek alapján is próbáltam az edzéseket összeállítani. Rendszeresen kijártam, de tervezem, hogy újra kiutazzak majd.
Sokat tapasztaltam és sokat kaptam, de hogy elmennék-e edzőnek Angliába? Más életirányt vetne fel nálam, ezért nem tudom hirtelen megmondani.
Ha kapnál egy ajánlatot, átgondolnád?
Attól függ, hogy milyen lehetőség lenne. Hiszen, ha az embernek már családja van, meggondolja, hogy mit csinál és hová megy.
Szerinted itthon mi a legnagyobb kihívás egy magyar edző számára?
Hogy megkapja a türelmet, mert abból nem sok van, ahogyan én látom. Ami gondot okoz, hogy sokszor nem a szakmai kérdések alapján döntik el, hogy ki az edző. De nem egyszerű a helyzet máshol sem. Kevesebb a csapat az NB II-ben és az NB I-ben is, ez elveszi a helyet az edzők elől, akik sokan vannak. Így nem egyszerű munkát találni, a szakvezetők pedig sokszor inkább vállalják a kompromisszumot, mert szeretnének dolgozni. Belemennek olyan dolgokba is, amelyekbe egyébként nem biztos, hogy belemennének. De annyira nem vagyok ebben tapasztalt, hogy részletesen kifejtsem, a saját példámat tudom felhozni.
De egyébként én nem hiszem, hogy félni kell a fiatal edzőktől, támogatni kell őket.
Sok példa van arra, amikor akár kezdő edzőknek adnak bizalmat, és ilyenkor mindig látható, hogy a szakvezetők egyre jobbak lesznek, ahogyan egyre több rutint szereznek. A klubedzői munka is egy folyamat, más a ritmusa, mint egy válogatott szövetségi edző munkájának. Ahogy telik-múlik az idő, amit teszek, azt szorgalmasan teszem, és teljesen belevetem magam a munkába.
Szerettél klubedző lenni?
Szeretem a klubedzői munkát, teljesen más, mint a válogatott. Ott is fejlődést értem el, de idő kellett ahhoz, hogy felvegyem a ritmust. Ahhoz képest, hogy kezdő klubedző vagyok, nem volt rossz ez az időszak, és meg vagyok győződve, hogy ez csak egyre jobb lesz. Ha jön a tapasztalat, egyre jobb leszel, mint ahogy egyre jobbá lehet válni játékosként is. Klubedzőként is jó dolgozni, nagyobb hatással tudsz lenni a játékosokra.
El tudod magad a focin kívül képzelni, vagy ugyanúgy a fociért élsz-halsz, mint eddig?
Nagyon jól elvagyok foci nélkül is, ki tudok kapcsolódni. Persze, szeretem a futballt, de nem mindenáron. Olyan feladatot vállalnék el, ami hozzám illik, amit szeretek. De hogyha ez nem úgy alakul, akkor van más tervem is.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
