Illovszky Rudolf Albert Flórián becserélésével is megpróbálkozott.
Június 14-én kezdődik a 17. Európa-bajnokság Németországban. A magyar válogatott már a második napon pályára lép, ellenfele Svájc lesz. Magyarország először 1964-ben vett részt a kontinenstornán, ahol a harmadik helyen végzett. Naponta megjelenő sorozatunkban az Eb rajtjáig minden nap felidézünk egy-egy korábbi mérkőzést.
HULLÁMVÖLGY
Az 1964-es tornán megszerzett bronzérem után, ami minden idők legjobb magyar helyezése az Európa-bajnokságok történetében, 1972-ben jutottunk be újra a négyes döntőbe. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy legközelebb csak 2016-ban jutunk ki ismét a kontinenstornára.
Eb-történelem: Magyarország eddigi legjobb helyezése, aminek mégsem örültünk
1972-ben Belgiumban rendezték meg a legjobb négy seregszemléjét. Az elődöntőben a mumusunk, a Szovjetunió ellen kellett volna bizonyítanunk.
Fontos részlet, hogy az Európa-bajnokság előtt a magyar labdarúgás az első nagy hullámvölgyét élte át. Az 1962-es és 1966-os vb-negyeddöntőkig való eljutás után ugyanis az 1970-es vb-re nem sikerült a kijutás. A csehszlovákok elleni marseille-i 1–4 egy korszak végét jelezte.
VISSZATÉRŐ ANGYALFÖLDI
1971-ben ismét Illovszky Rudolf lett a szövetségi kapitány. Vele újra sikerrel vette az Eb-selejtezőket a válogatott. Szükség is volt a segítségére, mert a Hoffer József vezette csapat Bulgáriában 3–0-s vereséget szenvedett, majd itthon a franciák ellen csak 1–1-et játszott.
Illovszky azonban rendet tett, és a maradék négy meccsen négy győzelem született. A válogatott Norvégiát oda-vissza legyőzte, így készülhetett a románok elleni negyeddöntőre. A továbbjutásunk Belgrádban, a harmadik mérkőzésen dőlt el, ahol Szőke István a 87. percben állította be a 2-1-es végeredményt.
MEGINT A SZOVJETEK
A szovjetek ellen 1-0-ra kaptunk ki az elődöntőben. A meccs egyetlen gólját az 53. percben Anatolij Dmitrovics Konykov szerezte, aki Páncsics röviden kifejelt labdáját 15 méterről lőtte a bal sarokba. Juhász Péter még a gólvonal előtt beleért a labdába. A hajrában aztán ott volt a lehetőség az egyenlítésre: Revaz Dzsodzsuasvili fellökte Dunai Antalt a tizenhatoson belül, de Zámbó Sándor tizenegyesét Jevgenyij Rudakov kivédte.
A Népsport a következőket idézte Kocsis Lajostól a kezdés előtt:
Egészen biztos, hogy a középpályán fog eldőlni a mérkőzés, tehát ha Rudi bácsi beállít, például rajtam. Kifogástalan erőben érzem magam, és mindent megteszek, hogy magam mögött hagyjam azt a régi jelzőt: »félórás játékos«. Gyönyörű befejezése lenne ennek a sorozatnak, ha ott lehetnénk a döntőben, ami, ha jól meggondoljuk, igazán nem is olyan lehetetlen…”
A szovjet-magyar elődöntő nem volt túl népszerű a helyi szurkolók köreiben. Néhány ezren látták a brüsszeli összecsapást. A mieink mindent megtettek a sikerért, még Albertet is reaktiválták, de sajnos ez is kevésnek bizonyult.
ÉRTÉKELÉSEK
A sportnapilap a tudósításában kiemelte: „Érett a magyar gól, amikor az 52. percben, mint a derült égből villám, ért bennünket Konykov gólja. Egy felesleges szöglet, egy rövid felszabadító fejes és egy nagyszerűen eltalált lövés… Tíz másodpercben sűrített dráma. Jó esélyünk, előkelő helyezésünk lehetősége ennyi idő alatt vált füstté!”
És akkor még nem is voltunk a 81. percben, amikor Zámbó Sándor 11-esét Rudakov kivédte, a kipattanót Szőke István az oldalhálóba lőtte.
Az értékelések szerint Juhász Péter, Juhász István és Bálint László játszott jól a magyar válogatottból. A kommentárok szerint viszont hiányzott egy igazi vezéregyéniség, aki kisugárzásával, hozzáállásával és teljesítményével példát mutatott volna a többieknek.
BREZSNYEV
Zámbó Sándor 2019-ben a Nemzeti Sportnak a következőket nyilatkozta.
„Szerintem az 1972-es Eb-negyedik helyünket ma mindenki elfogadná, bezzeg akkor! Én a négyes döntő első meccsén egy-nullás szovjet vezetésnél kihagytam egy tizenegyest. És hát ment a duma, hogy le kellett feküdnünk, azért nem rúgtam be a büntetőt… Én voltam kijelölve, még a felkészülés alatt a Gázművek-pályán számolatlanul lőttem edzés után a tizenegyeseket Géczi Pistának, még szórakoztam is, bemondtam, hová lövöm, de úgy is bevertem. Aztán a meccsen változtattam a nekifutási szokásomon, és a hatalmas termetű Jevgenyij Rudakov kivédte a lövést. Emésztettem magam, mit szólnak majd itthon!
Ki is találtam egy történetet, hogy kaptam egy levelet, menjek ki Csepelre, a Szabadkikötőbe, s ott ajándék vár. Egy vagonon elhúztak egy ponyvát, amely alatt egy T–34-es tank állt. De én nem vittem haza, hanem telefonáltam Brezsnyev elvtársnak, hogy köszönöm, ám a tank nem fér be a garázsomba, inkább küldjenek egy ezerháromszáz köbcentis Zsigulit. És senki sem kételkedett benne, hogy ez igaz!”
Ez az Európa-bajnokság egyébként arról is nevezetes, hogy a tornára kivezényelt összes magyar szurkoló disszidált.
Ám ezt a történetet holnap meséljük majd el!
1972. június 14
Brüsszel, Eb-elődöntő
Szovjetunió–Magyarország 1–0 (0–0)
Heysel Stadion, 1659 néző. Vezette: Glöckner (NDK-beli)
Szovjetunió: Rudakov – Dzodzuasvili, Hurcilava, Kaplicsnij, Isztomin – Konykov, Troskin, Kolotov – Bajdacsnij, Banyisevszkij (G. Nogyija, 68.), Onyiscsenko. Szövetségi kapitány: Alekszandr Ponomarjov
Magyarország: Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P. – Juhász I. Kocsis L. (Albert, 60.), Kű – Szőke, Bene (Dunai II, 60.) Zámbó. Szövetségi kapitány: Illovszky Rudolf
Gólszerző: Konykov (52.)
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
