Meghaladta-e már sztereotipizált hagyományait az ír futball? Mire számíthat a magyar válogatott Dublinban? Ösztönzőleg vagy teherként hathat Rossi csapatára, ha az Eb-n döntheti meg az Aranycsapat veretlenségi rekordját? A korábban a Dundalk színeiben ír bajnok Adorján Krisztiánnal beszélgettünk.
Bejártad Európát eddigi pályád során, Liverpoolban, a holland élvonalban és olasz alsóbb osztályokban is játszottál. Utóbbiból egyszer kölcsönadtak az ír Dundalknak. Hogy adódott az a lehetőség?
Az egyik akkori stábtagjuk emlékezett rám még a Liverpoolból. Ő hívott fel 2018 telén, hogy érdekelne-e engem a lehetőség, hogy a Dundalkhoz igazoljak. Úgy éreztem, ki akarom ott próbálni magam, ezért meghoztam a döntést, hogy megyek. Nagyon jól éreztem magam, a liga is tetszett, bár beletelt egy kis időbe, mire beleszoktam. A végén megnyertük a bajnokságot, úgyhogy összességében egy jó félév volt.
Olaszország és Írország szinte mindenben különbözik, az időjárástól kezdve a két nép mentalitásáig. Milyen volt átcsöppenni egyikből a másikba?
Az olasz életkörülmények után bármi mást nehéz megszokni, Írország pedig tényleg a szöges ellentéte volt mindennek, amit Novarában átéltem akkoriban. De nem jól érezni mentem magam oda, így ezt a részét félretettem, inkább a focira koncentráltam. E téren kellett nagyjából két hónap, mire felvettem a ritmust. Olaszországban sokkal nagyobb szerepe van a taktikának, míg Írországban inkább a tempón van a hangsúly, leginkább az angol focihoz tudnám hasonlítani.
A szigetországi futballról a közbeszédben még mindig a „rúgd előre, fuss utána” futball és a rögbibe illő szerelések pörögnek. Ezt az írek mennyiben haladták meg a modern kori futballtörténelem során?
Én akkor egy bajnoki címért versengő csapat tagja voltam, nálunk speciel az edző a labdabirtoklós, kreatív játékot szerette. Az igazoláskor figyelembe is vettem ezt, hiszen nekem ez a stílus fekszik legjobban. A kisebb csapatok közül nyilván nem mindenki tudott vagy akart kezdeményező focit játszani, de úgy vettem észre, hogy a modern korban már mindenki számára könnyen elérhető tudás eljutott Írországba is. Ha nem is akart minden edző Guardiola lenni, azért követték a trendeket és igyekeztek modern szellemiségben dolgozni.
Te egy irányító szellemű, inkább technikás, sem mint brusztolós játékos vagy. Ezzel a karakterrel hogyan boldogultál egy olyan ligában, amelyben a fentiek ellenére komoly hangsúly van a fizikalitáson?
Én úgy vettem észre, hogy az ilyen futballkultúrákban – épp azért, mert kevesebb ilyen játékos van – könnyebben ki lehet tűnni, ha kreatív, támadó szellemű labdarúgó vagy. Ha olyan edző keze alá kerülsz, aki szereti az ilyen játékosokat, világos terve van veled, és jól tud használni, akkor a szurkolók is szeretni fognak. Azt, hogy az ilyen futballistákat keményebben faragják, meg kell szokni, és meg kell tanulni kezelni.
Az ír labdarúgás abban is hasonlít a sziget többi országához, hogy aki teheti, Angliába igazol, akár alsóbb osztályba is, ebből adódóan a saját bajnokságuk színvonala alacsonyabb. Te hogy láttad ezt?
Valóban, ezekből az országokból a legjobb játékosok szinte kivétel nélkül megpróbálnak mihamarabb Angliába szerződni, és ez jellemzően sikerül is nekik, még ha nem is feltétlen a Premier League-be. Viszont amikor én a Dundalknál játszottam, úgy láttam, hogy sok olyan tehetséges fiatal van, aki még csak készül erre a váltásra, illetve az idősebb, már hazatért játékosok között is sok tehetséges futballista volt. Ők azért bőven hozzá tudtak tenni a liga színvonalához, bevallom, annak idején nem számítottam rá, hogy ennyi jó labdarúgóval találkozom majd az ír bajnokságban.
Dublinban lesz a mérkőzés, amely a magyar válogatottnak fontos a felkészülés szempontjából. Az írek viszont – Eb-részvétel híján – ki tudja, mennyire vágynak egy ilyen meccsre a szezon végén. Milyen hangulatra és mennyire éles ellenfélre kell számítanunk?
Biztos vagyok benne, hogy száz százalékig élesek lesznek. Ebben is az angolokhoz tudnám őket hasonlítani, az ő felfogásukban egyszerűen nem létezik olyan, hogy edzőmérkőzés. A felnőtt válogatottról van szó, profi játékosokról, akik többségében igen magas szinten játszanak. Ezekre a meccsekre is odafigyel a futballvilág, így ez egy színpad mindenkinek, úgyhogy biztosra veszem, hogy oda fogják rakni magukat az írek.
Ezzel együtt az ilyen találkozókon nem az eredmény az elsődleges, viszont a magyar válogatottnak van egy 14 meccses veretlenségi szériája, amit jó lenne folytatni. Ha sikerül, akkor az Aranycsapat rekordját pont az Eb-n lehetne majd megdönteni. Szerinted terhelő vagy motiváló tényező lenne ez a mieink számára?
Én igyekszem az ilyeneket mindig kizárni, de ha jobbról-balról, fentről-lentről ezt hallja egy játékos, akkor az tudat alatt is beköltözik a fejébe. Ez ilyenkor képez egy kis plusz nyomást, de nem félek tőle, hogy a válogatottnál a stáb és a játékosok ne tudnák ezt kezelni. Sportolóként amúgy is minden meccsre úgy mész ki, hogy nyerni akarsz, úgyhogy oda kell figyelni erre a tényezőre, de nem gondolom, hogy önmagában ez döntő faktor lenne.
A Puskás Akadémia svájci légiósa, Quentin Macerias azt mondta, amelyik válogatott megnyeri a svájci-magyar meccset az első fordulóban, az a nyolcba jut. Szerinted egyrészt van-e erre esélye Rossi csapatának, másrészt valóban ennyire meghatározó meccs lesz-e az első?
Egyetértek vele. Én a németeket várom csoportelsőnek, szerintem meglepetés lenne, ha nem ők végeznének az élen. A második hely viszont kiadó, és mindhárom csapat reális eséllyel pályázik rá, adott esetben pedig a harmadik is továbbjuthat. Egy ilyen versenyfutásban nyilván nagy hátrány, ha vereséggel nyitsz. Esetünkben akkor megnőne a jelentősége, hogy a hazai pályán játszó németeket meg tudjuk-e lepni. Ez a közelmúltban sikerült már a csapatnak, szerintem megvan a minőség most is a válogatottunkban, hogy meglepetést okozzon. De azért jó lenne elkerülni, hogy Németország ellen mi legyünk lépéskényszerben.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
