Marco Rossi varázsáról, Détári egykori juvés esélyeiről is beszélt a "Nem futball, calcio!" szerzője.
Nem futball, calcio! – ez a címe Mártha Bence minap megjelent könyvének. Magyarország egyik legfanatikusabb és legfelkészültebb olaszfutball-imádó blogger-sportújságíró szerzőjét a pár nap alatt majdnem szétkapkodott könyvén kívül természetesen Marco Rossiról, a közelgő Eb-ről, az olasz bajnokság magyarjairól és Détári Lajos majdnem Juventusba igazolásáról is kérdeztük.
Miért nem futball a calcio?
Te is tudod, hogy nem jó cikket kell írni, hanem jó címet kell adni neki (nevet). Azért nem (csak) futball, mert a könyv a futball szempontjából ugyan, de nagyon sok olasz sajátosságot ölel fel, ami különlegessé teszi, kiemeli a calciót. Szociokulturális, nyelvi, politikai, földrajzi és büntetőjogi szempontok mind szóba kerülnek, miközben a futball értelmezési tartományán belül marad a könyv. Az volt a célom – és úgy érzem, sikerrel jártam -, hogy kicsit az olaszokat, Olaszországot is közelebb hozzam, miközben végigtrappolunk az olasz klubfutball 120 éves történetén.
Mennyi ideig írtad? Mi volt a legszebb és a legszenvedősebb része az írásnak, kiadásnak?
Négy év alatt készült el, irtózatos hosszú és sűrű lett, pedig elég sok mindent kivágtam belőle utólag – egyébként ez volt a legszenvedősebb része, hiszen a végül a könyvből kimaradó történetek és események ugyanannyi forráskutatói munkát emésztettek fel, mint a kinyomtatott verzióban szereplő ezernyi sztori. A legszebb részre könnyű rábökni: az egész gyönyörű volt, minden percét élveztem, és bár iszonyat mennyiségű munka ment bele, nem éreztem munkának.
Mit éreztél, amikor először a kezedbe tartottad, majd amikor láttad, hogy igencsak érdekli az embereket?
Hálát, elsősorban. Sokan segítettek, még többen támogattak, a célközönség reakciója pedig könnyeket csalt a szemembe. Nem biztos, hogy jó ötlet volt 2024-ben papírra nyomtatott könyvet kiadni, de én így akartam. És ilyennek akartam. Pont olyan lett, most már az olvasókon áll, hogy eldöntsék, ez így jó-e vagy sem.
Mit jelent számodra az olasz futball, és mit a Juventus? Honnan a szeretete?
Ez nem egy Juventusról szóló könyv, de gyorsan felvállalom benne, hogy a Juvénak szurkolok. A „Nem futball, calcio!” tele van érzelmekkel, de bizonyos szempontból tényszerű, sőt, próbál igazságos maradni, legyen szó bármilyen eseményről. És ez egy kicsit válasz a kérdés másik felére is: az olasz futball történéseit soha nem önmagában kell nézni, mindig a kontextus a legfontosabb: nem a mi, hanem a miért a fontos, és a válaszok ott vannak szabadon, értelmezésre várva. És mivel az egészet a minden másnál mélyebb érzelmek irányítják, az interpretációk száma is végtelen. Én ezt szeretem benne a legjobban.
Ki tudnád emelni a legérdekesebb magyar vonatkozású részeit a könyvnek?
Rengeteg van, hiszen az oriundók (olasz gyökerekkel rendelkező dél-amerikai be- és visszavándorlók) mellett a magyarok, illetve a Duna menti iskola eminensei formálták a legmarkánsabban a calcio történelmét.
Sokaknak nyilván egyből az Interrel és a Bolognával is forradalmi játékot megvalósító Weisz Árpád vagy a Fiorentinával az olasz futball első UEFA-trófeáját nyerő Hidegkuti Nándor ugrik be, de a calcio történetének legnagyszerűbb klubcsapatát összerakó Egri-Erbstein Ernő a választottam.
A Grande Torino története egyébként is annyira epikus, hogy hollywoodi rendezők sem tudták volna tragikusabbá formálni. Tartok tőle, nem annyira vidám.
Mennyire sorsszerű és mi lehet az oka, hogy éppen egy olasz edzővel, Marco Rossival sikerül újra már-már tényezővé válnia a magyar válogatottnak?
Marco Rossi a Serie A öreg iskolájából származik, a 80-as években (amikor az olasz liga számított napjaink Premier League-jének) játszott az első osztályban, és ez érződik is a futballról alkotott credóján. Ugyanakkor
amellett, hogy taktikailag felkészült, okos és kiváló emberismerő, Rossi legnagyobb erénye a természetéből fakad: mivel saját bevallása szerint soha nem volt a legjobb, a leggyorsabb és a legerősebb, akarattal és szorgalommal kellett boldogulnia. Ez a leírás akár a magyar válogatottról is szólhatna, nem csoda, hogy ez a házasság tényleg az égben köttetett.
Úgy tűnik, mintha Rossinak kissé fájna, hogy a Serie A-ba nem hívják. Miért nem lehet próféta a saját hazájában?
Van szerencsém hosszabb ideje jó kapcsolatot ápolni a kapitánnyal, több magánbeszélgetés után is az volt a benyomásom, hogy nem igazán vágyik vissza az olasz közegbe. Szerintem ha elhagyja egyszer a magyar válogatottat (reméljük, ez jó sokára lesz), Anglia felé veszi az irányt.
Mi lehet a pályafutása csúcsa?
A magyar válogatott számára Marco Rossi többet ér, mintha a Guardiola-Mourinho-Ancelotti hármas dolgozna a csapatunknál. Ismeri és érti a közeget, tökéletes szemmel válogat, mert tudja, milyen karaktereket keres a csapatába, és ha a mieink játéka nincs is túlbonyolítva, azért Rossi sokat volt kénytelen variálni az eredeti elképzelésein, és mindig sikerrel tette. Az előző Eb-n úgy parádéztunk, hogy nem maradt támadó középpályása, és olyan játékosokat kellett pótolnia, mint Szalai Ádám vagy Dzsudzsák Balázs.
Mártha Bence a MOL Magyar Kupa hivatalos honlapjának a főszerkesztőjeként is tevékenykedik, ezért megkérdeztük, mi volt számára az idei sorozat legemlékezetesebb pillanata. Neki pedig egyből rögtön három sztori is az eszébe jutott.
1. A megye II-es Murakeresztúrt a falu polgármestere lőtte a Magyar Kupa főtáblájára a megyei kupasorozat 5. helyéért zajló helyosztón
2. Kocsis Dominik ősszel a Honvéd játékosaként esett ki a Magyar Kupából úgy, hogy a büntetőpárbajban ő hibázott, tavasszal pedig a Debrecennel úgy, hogy a büntetőpárbajban ő hibázott
3. A Paks négy hosszabbítás és egy büntetőpárbaj után nyerte meg története első kupadöntőjét – 40 percet emberhátrányban játszva, büntetőt hárítva. Epikus!
Kissé a múltba révedve, mit tudsz arról, hogy Détári Lajost annak idején akarta a Juventus is? Miért nem igazolhatott oda?
A Bianka Néni nevű blog alapítója és szerzője vagyok, ott szerzőtársam kedves barátom, Dr. Sarkadi Zoltán, aki évtizedek óta kutatja a Juventus történetét. Détári Lajos konkrétan tőle kérte el annak a három meccsnek a videófelvételét, amit a Juventus amerikai túráján lejátszott annak idején. Hogy miért nem igazolta le végül a Juve? Trapattoni másként döntött, és neki nem szokása rosszul dönteni, maradjunk ennyiben.
Marco Rossi Eb-keretének a tagja Balogh Botond. Feljutott a Parmával, befuthat-e igazán Olaszországban a fiatal védő?
Nagyon szeretném, ha így lenne! Már eleve annak nagyon örülök, hogy újra magyar játékosért szoríthatunk a Serie A-ban, de ha teljesen őszinte akarok lenni, benne kevésbé látom a komoly olasz karrier lehetőségét, mint például annak idején Sallai Rolandban. Ha valakit mondanom kell, Horváth Krisztoferre böknék rá, akit talán újra kölcsönad a Torino, de ezúttal nem az NB I-be (vagy az NB II-be, mint két éve), hanem talán a Serie A-ba. Ha fejben rendben lesz, én benne sokat látok.
Nagy Ádám visszatért Angliából Olaszországba, a Speziában csak idén 16 meccsen játszott, de majdnem kiesett a Serie B-ből. Mi lehet az oka, hogy a válogatottban alapember minden kapitánynál, klubszinten viszont nem sikerült túl magasra jutnia? Még mindig csak 28 éves, hamarosan utoléri Puskás Ferencet a válogatottsági rangsorban, és ha így folytatja, akár Dzsudzsákot is utolérheti pár éven belül.
Nagy Ádi pályafutása állomásainak pont fordított sorrendben kellett volna követniük egymás. Ez az olasz I., angol II., olasz II. már nem mutat olyan jól, pedig a 2016-os Eb után én is beálltam a kalaplengetők sorába. Alapember, mert nincs még egy magyar játékos, aki ennyit tud futni, ráadásul védekezésben nagyon ritkán hibázik, és Rossi ezt várja egy játékostól ezen a poszton. De ő is sokkal jobban néz ki, amikor Schäfer Andris játszik mellette, mint amikor a hasonszőrű Callum Styles a párja.
„Megbékéltem ezzel a szerepkörrel” – Nagy Ádám megelőzte Nyilasi Tibort
Szívesen látnál-e egy magyar-olasz meccset az Eb-n?
Bármikor szívesen látnék egy magyar-olasz tétmeccset! Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.
Meddig juthatnak el a magyarok?
Jussunk túl ezen a csoporton, mert az a benyomásom, hogy a közvélemény nem a helyén kezeli az ellenfeleink játékerejét, illetve kicsit talán túlbecsüli a miénket. Szerencsénk van, mert a skótoktól és a svájciaktól is kidőlt néhány nagyon fontos kulcsember, de játékerőben még így is előttünk járnak.
Egy továbbjutás már nagyszerű szereplés, meccset nyerni az egyenes kieséses szakaszban pedig parádé lenne.
Talán itt még nem tartunk, de Rossi tett már csodát nem egyszer.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
