Nagyinterjú a legnagyobb magyar futball-adatelemző cég ügyvezetőjével, Csernus Attilával.
A magyar xfb Analytics nevű cég egy, az MLSZ-szel közös projekttel indult, ma viszont már a világ minden tájáról keresik őket futballklubok és -szövetségek. A vállalat ügyvezetője az alapítás előtt filmrendezésben és sörfőzésben is gondolkodott, ám nem bánta meg döntését. Nagyinterjúnkban adatforradalomról, szurkolói szakértésről, az új Neymarok megtalálásáról és a mesterséges intelligencia szerepéről is beszélgettünk Csernus Attilával.
Hogyan indult el az xfb Analytics?
A cég öt éve indult el. Én akkor már több mint tizenöt éve dolgoztam informatikusként különböző szállító cégeknél, és vettem részt adatbázisépítési projektekben, előbb fejlesztőként, majd projektvezetőként.
Magyarán egy informatikus, aki szerette a focit rájött, hogy a kettőt érdemes és lehetséges összekötni?
Abszolút. Illetve szerepet játszott benne egy kisebb kiégési fázis is. Tíz-tizenöt év után úgy éreztem, hogy szeretnék váltani. Három irány munkált bennem. Az egyik, hogy sörfőzdét nyitok, a másik, hogy filmrendező leszek, a harmadik pedig az, hogy fociedző. Végül ez utóbbi szakot néztem ki magamnak a TF-en és elvégeztem a sportedzői képzést. Mikor ezzel már két diplomám lett, akkor jött a gondolat, hogy ezt a két szakterületet akár kombinálni is lehetne. Felmerült rengeteg ötlet azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne egyrészt jobban megismerni, másrészt mélyebben leírni a játékot, illetve adott esetben a labda nélküli mozgásokat is.
Utóbbi hangzik nehezebbnek.
A labda nélküli mozgások leírása jelenleg a fociban még nem annyira elterjedt. Az eseményalapú adatokkal leginkább a labdás történéseket tudjuk ábrázolni. Eseményalapú adatokkal nem lehet jellemezni, hogy valaki hogy védi a passzsávot, ehhez már úgynevezett „tracking”, azaz részletes fizikai mozgást leíró nyersadatok szükségesek. Szintén nagyon nehéz adatokkal értékelni a meg nem történt eseményeket – azaz ha valaki jól helyezkedik és ellenfél oldalról például emiatt nem történik meg egy beadás vagy elmarad a gól. Ehhez különböző AI-módszerek használata is szükséges. Ma már nagy mennyiségű nyersadatok állnak rendelkezésre. Amikor én hat-hét évvel ezelőtt elindultam ebben a témában, mindez még kuriózumnak számított. Saját kontóra adatokat vásároltam, és azt gondoltam, hogy majd esténként a modelljeimet fejlesztve, hobbi jelleggel saját blogot fogok indítani. Végül megkerestem az MLSZ-t egy hasonló témájú, konkrét projektjavaslattal. Szerencsére vevők voltak az ötletre, és ezzel a közös projekttel – ami egyébként a mai napig tart – indult el a cég.
Az elvi háttér világos. A vállalkozás maga hogyan fejlődött?
Annak idején ketten, Gyurics Gábor kollegámmal és barátommal kezdtük el fejleszteni az MLSZ-szel való együttműködést, aki a mai napig az egyik jobb kezem a cégnél. Régóta ismertük egymást, jártunk együtt meccsekre, anno ő nagypályán, én pedig kispályán fociztam, így megvolt a közös érdeklődés. Ma már tizenöten vagyunk és nem csak az MLSZ-nek, hanem számos klubnak és szövetségnek építünk adatbázist és szolgáltatunk elemzéseket itthon és külföldön egyaránt. Elég sokszínű a csapatunk. Az adatbázissal foglalkozó IT-s kollégák mellett szükségünk van más kompetenciákra is. Van például egy elemzőcsapatunk, mely edzőkből, scoutokból, videóelemzőkből áll. A különböző sportszakmai elemzési igényeket ők szolgálják ki.
Mennyiben informatikai és mennyiben futballszakmai az a tevékenység, amit végeztek?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem is csak ez a kettő kell hozzá. Ott van még például az adatvizualizációs, grafikai kompetencia, hiszen az egészet valahogy csomagolni is kell. Olyan vizualizációt kell választani, mellyel a száraz adatokat sportszakmai információvá transzformálod, és azt a lehető leghatékonyabban és legérthetőbben át tudod adni a befogadónak. Ebben is rengeteget fejlődtünk az elmúlt években. Sok kísérleti programot hajtottunk végre különböző klubokkal. Heteken át dolgoztunk együtt videóelemzőkkel, scoutokkal, sportigazgatókkal azért, hogy minél inkább megismerjük az igényeiket és felhasználó oldali szemléletüket. A kérdésre röviden válaszolva: többféle kompetenciára is szükségünk van, de mindezeket együtt nézve legalább 50%-ban szükségünk van a futballal kapcsolatos tudásra.
Mennyiben nevezhető úttörőnek az xfb a hazai, illetve a nemzetközi piacot nézve?
Vannak versenytársak, akik már akkor is a piacon voltak, amikor mi elkezdtünk futball-analitikával foglalkozni. Magyarországon, illetve a közép-kelet-európai régióban viszont úttörőnek gondolom magunkat. Az elmúlt évek során bennem tisztán kirajzolódott egy trend, miszerint Európában a klubok és szövetségek nyugatról keletre haladva, egyre inkább kezdik el felfedezni az adatok jelentőségét. Ma már ott tartunk, hogy Magyarországon és a régióban is vannak olyan sportvezetők, elemzők, játékosmegfigyelők, akik felismerték az ebben rejlő lehetőséget és nyitottak az adathasználatra. Mi is nemzetközi viszonylatban gondolkozunk, nemcsak Magyarországban. Külföldön is vannak már partnereink, például Brazíliában, Ausztriában vagy Bulgáriában, akik helyi csapatoknál képviselnek bennünket.
Pedig Brazíliát az ösztönfoci és a futballromantika hazájaként szokás emlegetni, ahol berakják a 15-6 éves Neymarokat és Viníciusokat, és csak „ki kell várni”, hogy betöltsék a 18-at, majd eurótízmilliókért el lehessen adni őket. Ezek szerint egy látszólag közel sem számok alapján gondolkozó futballkultúra is vevő az adatszolgáltatásra?
A két dolog nem üti egymást. Az, hogy adatok segítségével találjuk meg mondjuk az új Neymart, nem mond ellent annak, hogy az ottani stílus a szabad játékfelfogást preferálja. Pont, hogy többek között a scouting hatékonyságát tudjuk adatokkal megnövelni. Nem elvesszük a játék szépségét, hanem megtámogatjuk annak a leírását. A konkrét példánál maradva: a brazil ligák játékosait több száz teljesítmény-leíró mutatóval és ráépülő modellekkel jellemezzük, hétről hétre frissítve az adatokat. Ezen karakterisztikák mentén aztán a Cube nevű szoftverünkben néhány kattintással kereshetők az „új Neymarok” és társaik. A találatok között biztosan lesz olyan, aki ezért vagy azért nem felel meg a klub által keresett és kívánt profilnak, de a Cube segít irányítani a fókuszt a játékosok egy olyan halmazára, akiket érdemes alaposabban feltérképezni. Olyan dolgokat mutatunk meg és teszünk könnyen elérhetővé az adatok segítségével, melyeket szabad szemes videózás során órákba telne elemezni. Nem kiöljük a romantikát a futballból, hanem fókuszáltabbá tesszük a benne dolgozó emberek munkáját és ezzel növeljük annak hatékonyságát.
Az adatalapú szemlélet már a médiában is utat tört magának, egyértelmű, hogy a közönség, a szurkolók köreiben és van rá igény, de a mai napig vannak old school edzők, figurák, akik kevésbé hisznek benne. Az elmúlt években a ti tapasztalataitok szerint hogyan változott az adatalapú megközelítés elfogadottsága vagy épp elutasítottsága?
Egyre többen vannak, akik „beadják a derekukat” és elkezdenek nyitni, még az old schoolabb edzők között is. A tudottan adatalapú filozófiával dolgozó klubok által elért sikerek sokat hozzátesznek ehhez a folyamathoz, ilyen például a Brentford, a Brighton vagy a Hoffenheim. Utóbbi éveken át folyamatosan lépdelt felfelé az alsóbb ligákból, mára stabil Bundesliga-csapat. Jártam náluk tanulmányúton, nagyjából 30-40 fős innovációs stábjuk van, amely csak az adatok segítségével történő kutatásokkal, fejlesztésekkel foglalkozik. Szerencsére az ilyen klubok sikerei alátámasztják a mi megközelítésünket, és egyre több edző, sportvezető ismeri fel, hogy lemaradhatnak a világtól, ha ők nem kezdik el valamilyen módon az adatokat beépíteni a gondolkodásukba.
Önmagában az adatelemzés sosem lesz a Szent Grál. Ugyanúgy egy eszköz, mint a videóelemzés, a mágnestábla, a bója, és így tovább. Ezek együttesen alkotnak egy eszköztárat, melynek használatával fel tudsz készülni a hétvégi ellenfeled legyőzésére. Az adat is ebben a rendszerben helyezkedik el, amelyre néhány klub jobban, néhány pedig kevésbé támaszkodik. Ebben is rejlik néhány százalék, mely hozzáadódik a meccsen nyújtott teljesítményedhez.
Mi igazol jobban benneteket? Mondjuk ha az adatokra szintén nagy hangsúlyt helyező Liverpool a legszűkebb elitben ér el sikereket vagy az úgynevezett moneyball szemléletű klubok, akik ugyan kisebb halak, de nagy gazdasági biztonságot, sőt előnyt szereznek magukkal az adatok használatával?
Ebből a szempontból én nem látok különbséget a kettő között, egyszerűen csak más a piac, ahonnan és ahová dolgoznak ezek a klubok. A Liverpool biztosan figyeli az egész világot, hiszen megvan hozzá az apparátusa. Míg kisebb klubok valószínűleg célzottan néhány bajnokságra fókuszálnak. Ha az adathasználat szempontjából nézzük, akkor a kettő között igazából csak annyi a különbség, hogy van-e nálad még nagyobb hal, akinek továbbadod a játékost, vagy te vagy a nagy hal, aki megveszi a kisebbtől.
És mi a helyzet a szurkolókkal? Látható, hogy van közönsége az adatalapú futballmegközelítésnek, de valójában mekkora ez az igény?
Az ő részükről is tapasztalunk egyfajta adatéhséget. Egyre többen nem érik be azzal, hogy hány százalékos volt valakinek a passzpontossága egy meccsen, vagy hány kilométert futott egy játékos. Szeretnék mélyebben látni a saját csapatukat és egyúttal magát a játékot is jobban megérteni. Hetente kapok megkeresést magánemberektől is, akik érdeklődnek az adatelemzés iránt. Keressük azokat a lehetőségeket, hogy valamilyen szolgáltatást a szurkolóknak is tudjunk nyújtani. Nemrég indítottuk el például a saját webshopunkat Goals on your wall néven, ahol meccsekről készült adatvizualizációkat Tóth Nóra festőművész által kortárs festményként jelenítünk meg. Hiszem, hogy a foci művészet, ezzel a projekttel ily módon ezt bizonyítjuk is. A festményekből prémium posztereket készítünk és teszünk elérhetővé szurkolók számára. Az egész lényege, hogy életre szóló meccsélmények kerülhessenek ki a nappalik falára, ezzel is közelebb hozva a szurkolókhoz az adatok és a vizualizációk világát. Legújabb poszterünk egyébként a válogatottunk tavalyi híres angolok elleni 4-0-s mérkőzésének góljait és passz-hálóját örökíti meg. Ezt a posztert még én is kitettem a falamra otthon. Jó újraélni az akkori meccsélményt nap mint nap.
Az xG-mutató már a TV-közvetítésbe is utat tört magának, ami két-három évvel ezelőtthöz képest nagy lépés.
Lényegében az xG-mutató volt az első haladó statisztikai mutató, mely ütött egy rést, és mely mentén szép lassan egyre több adat folyhat majd be a mainstream futballdiskurzusba is. A következő ilyen mutató szerintem az xT lehet, ami azt mutatja meg, hogy egy passz vagy labdavezetés mennyivel növelte meg a gólszerzés esélyét. Az xT így alkalmas a támadásépítés mélyebb értékelésére a teljes mezőnyben, míg az xG a lövéssel végződő helyzetek minőségét írja le. A szurkolói igény a hasonló mutatókra nőtt, amit az is bizonyít, hogy a média is igyekszik ezt kiszolgálni. Egyre több hasonló elemzési tartalom születik.
Ez felszereli munícióval azokat a szurkolókat is, akik csak a meccs másnapján szeretnék a rivális drukkerekkel „megszakérteni” a mérkőzést. Régen egy ilyen vitában még csak a lövések számával meg a labdabirtoklási mutatókkal lehetett dobálózni…
Most már ez átment abba, hogy „nekünk volt több az xG-nk”. De viccet félretéve abszolút így van. Főként azért, mert a labdarúgás egy alacsony pontszámú sport, következésképpen egy gólnak sokkal nagyobb a jelentősége. A gólok száma sokszor nem ad valós képet a csapatok teljesítményéről, egy mérkőzés képéről. Ezért is használjuk mi elemzők a haladó metrikákat.
A kollégáitok egyetemeken is tartanak előadásokat. Hol van az adatalapú futballszemlélet helye a sporttudományos képzésben?
Szerencsére egyre több bemutatót és előadást tudunk tartani. Az idén tavasszal kötöttünk egy együttműködési megállapodást a Debreceni Egyetemmel, ahol szeptemberben közös tantárgyat indítottunk a gazdaságtudományi karral sportközgazdász és rekreáció szakra járó hallgatók számára. Az ötlet az egyetemé volt, hiszen korábban már videóelemzéssel foglalkozó tantárgy volt a képzésben. Örülünk minden ilyen kezdeményezésnek, ami az adatok elfogadását és felhasználását célozza meg. A tantárgyat elvégző hallgatók a jövőben kluboknál fognak dolgozni, ahova remélhetőleg viszik majd magukkal az adatalapú mentalitást.
Nézzünk nagyon előre: sok év múlva már olyan széles körben elterjednek az adatok, hogy mindenki használja őket. Ha pedig mindenki használja őket, akkor önmagában ez nem lesz előny a többiekkel szemben, a verseny tekintetében ugyanolyan lesz a helyzet, mint amikor még senki nem használta őket. Megvan ez a „végpont”?
Szerintem nincs ilyen, mert mindig van tovább. Itt vannak például az event-adatok (eseményalapú történéseket, például egy lövést vagy passzt leíró adatok). Aki sok ideig használja, előbb-utóbb rájön, hogy a tracking-adatokat (mozgásokat, helyezkedést, tartózkodási helyet leíró adatok) is felhasználva még többet tudhat meg a játékról. A labda nélküli mozgások, illetve a mozgások intenzitása szintén fontos része a játéknak. Mindig van feljebb a felhasznált adatok mennyiségében és minőségében, illetve az azok kiaknázásához használt módszerek alkalmazásában. Biztos vagyok abban, hogy az AI egyre nagyobb teret nyer a futball-analitikában is. A különböző adatforrások egymással történő integrálása, belső információs rendszerek fejlesztése is egy következő szint, amit nagy klubok már csinálnak házon belül.
Ha nincs végpont, akkor hogyan állítjátok fel a különböző terveket, víziókat?
Megvannak a közép- és hosszú távú elképzeléseink arról, hova szeretnénk eljutni, de – ahogy az edzők is mondják – mindig a következő meccsre kell koncentrálni. Nekünk a következő „meccs” a tracking-adatok világában való elmélyedés lesz. Rengeteg ötletünk van arra vonatkozóan, hogy milyen AI modellekkel lehetne az ezekben az adatokban rejlő lehetőségeket leginkább kiaknázni. Nálunk ez a következő cél.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
