Kuttor Attila 700. élvonalbeli mérkőzése volt a szombati, Kisvárda elleni találkozó: játékosként 560 NB I-es bajnokin lépett pályára, vezetőedzőként pedig immár 140 mérkőzést tudhat maga mögött. A két számadat együttes vonatkozásában ez egyedülálló eredmény – jelezte a Mezőkövesd.
„A hétszázadik NB I-es mérkőzés mindenképpen egy mérföldkő, egy kerek jubileum. Jó visszajelzése egy ember tevékenységének, ha az elmúlt negyven év alatt az élvonalban tudott dolgozni játékosként vagy vezetőedzőként. Régen sem volt könnyű az első osztályban teljesíteni, ma pedig talán még nehezebb, mert felgyorsult a világ. Ez egy folyamatos dolog volt számomra, már tizennyolc évesen segédedzői papírral rendelkeztem. A régi középfokú szakedzői vonalon indultam el ezen a pályán. Az edzői szakma egy fejbéli tevékenység. Guardiola nyilatkozta nemrég, hogy edzőnek lenni 0-24 órás, heti hét napos elfoglaltság” – kezdte Kuttor.
„Folyamatosan agyalni kell a dolgokon, hogy hogyan lehet jobbá tenni a csapatot, miken lehet vagy kell változtatni, mit kell megtartani. Játékosként is ilyen voltam. Sokat gondolkodtam a játékomon, a csapatom játékán, az ellenfél játékán annak érdekében, hogy jobbak legyünk. Valószínűleg ezeknek lett a következménye, hogy edzői továbblépésben gondolkodtam. Aki elkezdi ezt a játékot, kell, hogy legyenek céljai. Elsőként általában az, hogy részt vehessen a felnőtt futballban. Aztán első osztályú játékos szeretne lenni. Később bajnok, kupagyőztes, válogatott… A pályafutás vége felé pedig jön a számvetés. A felsoroltak számomra célokat jelentettek a pályafutásom alatt, ehhez társult immár edzőként is, hogy elértem egy ilyen mérföldkövet.”
A mezőkövesdiek klubhonlapja megszólaltatta a jubileum kapcsán Csank Jánost, aki a Videoton és a Siófok csapatainál is volt Kuttor Attila edzője, és szövetségi kapitányaként is számított a játékára a magyar válogatottban.
„Megbízható, jó mentalitású és munkabírású játékos volt, jól fejelt. Ezek a tulajdonságok számomra nagyon fontosak voltak és ő sosem okozott csalódást. Szélen és belül is tudott játszani, ez növelte a variációs lehetőségeket. Szerettem a több fronton is bevethető embereket és ő ilyen volt. Ezért is lett válogatott. Már akkor is látszott rajta, hogy sok játékostársával ellentétben tudatosan figyelte a labdarúgást. Lehet mondani, hogy már akkor benne volt az edzői véna, érezhető volt, hogy edző lesz. Immár ebben a pozícióban is szép eredményeket tudhat magáénak, nyert bajnokságot a másodosztályban, kupadöntőbe vezette csapatát vagy éppen bent tartotta az élvonalban. Edzőként a mérkőzéseken higgadtnak tűnik, a kapkodás nem jellemző rá, jó benyomást kelt. Mint volt játékosomnak, természetesen kiemelt figyelemmel követem a pályafutását és gratulálok a jubileumához!”
S hogy van-e olyan meccs, amit Kuttor ki tudna emelni a pályafutásából?
„Nem tudnék egyetlen mérkőzést kiemelni. Nagyon sok kellemes emlékem van. Említhetem az első NB I-es mérkőzésemet, az első válogatottságomat, a kupadöntőket, a bajnoki címet. Edzőként is hasonló a helyzet. Sok pozitív élményt élhettem már át és bízom benne, hogy még fogok is. Ezzel a jubileummal nem Oscar-díjat vettem át, de ha már erről beszélünk, szeretném megköszönni a támogatást a családomnak, a szüleimnek és mindenkinek, akinek szerepe volt abban, hogy ezt a kerek számot elértem. Ez nem egy egyszemélyes show, ők folyamatosan mellettem voltak és vannak is.”
