Négy, a csapat támadásbeli minőségét illetően kulcsfontosságú mutatóban hasonlítottuk össze a két szakember Fradiját a bajnoki mérkőzések adatai alapján.
Máté Csaba félreállításának és Dejan Sztankovics kinevezésének híre jóval túlért a Fradi holdudvarán. A váltás kapcsán ismét felmerült a „magyar vagy külföldi edző” kérdés, amelyben szinte az egész magyar futball elmondta véleményét. Most, hogy a két trénernek egyaránt négy bajnoki áll a neve mellett, az ezekről a meccsekről szóló adatok által megteszik ezt a számok is.
Máté Csaba Sztanyiszlav Csercseszov menesztése után a három selejtezőpárharc és a bajnoki idény eleje során irányította a Fradit. Az NB I-ben a Fehérvár, a Puskás Akadémia, a Paks és a ZTE ellen mérkőzött. Dejan Sztankovics a nagyecsedi debütálása után a Kisvárda, a Kecskemét, az MTK és a Debrecen ellen dirigált a bajnokságban. Ennek a nyolc meccsnek az adataiban merültünk el, kiemelve néhány olyan mutatót, amely a csapat támadó gépezetének működéséről árulkodik.
Támadóharmadba adott passzok
A gólszerzési lehetőségek többnyire a támadóharmadban alakulnak ki, így fontos jellemzője egy csapatnak, hogy hányszor és milyen hatékonysággal jut el oda. A Máté-féle meccseken a Fradi 231-szer passzolt az ellenfél védekezőharmadába, ebből 173 alkalommal sikerrel. Ez 74,8%-os pontosságot jelent. Sztankovics mérkőzésein 239 hasonló kísérlet történt, amelyekből 186 talált társat. Közel azonos mennyiségű próbálkozás mellett tehát a szerb tréner kerek 3 százalékponttal fejelte meg (77,8%) elődje teljesítményét.
Érdekesség, hogy Sztankovics első három bajnokiján ez valamennyiszer 79 és 80 százalék között volt, csak a Debrecen tudta visszaszorítani 69%-ra. Máté esetében a 79, 78 és 74 százalék mellett a 64% volt a mélypont. Abban tehát, hogy a Fradi milyen sikerességgel tud támadóállást felvenni a kapu közelében, Sztankovics piros pontot kap a számoktól.
Tizenhatoson belülre juttatott labdák
A támadásépítési fázis következő fontos pontja, hogy a csapat a támadóharmadon belül hogyan tud még előrébb nyomulni. A gól lövésből lesz, lőni meg (általában) minél közelebbről érdemes, így beszédes, hogy egy együttes hányszor tud az ellenfél büntetőterületén belülre passzolni.
Nos, a két tréner egyszer sem állt meg egyjegyű számnál e téren. Máté Csabával egyszer 10, egyszer 15, kétszer pedig 13 sikeres átadást produkált a Fradi a tizenhatoson belülre. Ez összesen 51, amelyet Sztankovics 12 passzal tudott felülmúlni. Az ő érájában bajnokikon 63-szor passzolt a boxon belülre az FTC, legtöbbször a Kisvárda elleni, szűk 1-0-val megnyert bajnokin (19).
A beadások hatékonysága
Az, hogy egy csapat hány beadással próbálkozik, sok tényező függvénye. A teljesség igénye nélkül a saját és az ellenfél játékstílusa, a pillanatnyi eredmény és a hátralévő idő mind-mind befolyásolja, hogy egy együttes milyen mértékben építhet a szélről betett labdákra. Abban viszont nincs kegyelem az összehasonlításban, hogy milyen sikerrátával teszi ezt. Ebben a kontextusban ugyanis mindegy, hányszor célja, vagy B-terve egy csapatnak beadni, az viszont már korántsem, hogy ha odakerül, akkor mennyire bízhat ezekben a próbálkozásaiban.
Ebben a Máté-Sztankovics mérkőzés egy jókora döntetlennel zárul: mindkét edző keze alatt 41%-os hatékonysággal adtak be a Fradi játékosai. Mennyiségileg egyébként a szerb tréner irányításával áll jobban az FTC. Vele 77 beadásból 32 volt jó, míg Mátéval 63-ból 26. Utóbbi azért említendő, mert a Fradi tradicionális stílusának fontos elemei az ilyen labdák.
Lövések
És végül, de nem utolsósorban minden gól bölcsője, a futball legfontosabb célja, majd eszköze: a lövés. Talán nem nagyon kell magyarázni ennek fontosságát, de abban is összemérjük a két edzőt, hogy hány lövést adott le csapatuk. Ebben az összesítésben viszont nem teszünk különbséget lövés és lövés között, pusztán nomináljuk, melyik időszak mérkőzésein hány kísérlet történt.
Az összesítést ismét Sztankovics nyeri 85-75-re, ám övé a leggyengébb meccsteljesítmény: a Loki ellen mindössze 12 kísérlete volt a Fradinak. Cserébe ebben a nyolc mérkőzéses etapban a rekord is az ő nevéhez fűződik, a Kisvárda ellen 29-szer tüzelt az FTC. Máté Csaba ennél kiegyensúlyozottabb volt: vele mind a négy bajnokin 17 és 21 közötti számot ért el a csapat.
„Not bad”
Négy fontos, de nem mindent eláruló adatot emeltünk ki, így óva intenénk mindenkit attól, hogy kizárólag ezek alapján alkosson véleményt. Megszámlálhatatlan tényező volt befolyásolója annak, hogy egyes meccshelyzetekben melyik tréner hogyan döntött, kit játszatott. Mindkét edző komoly meccsdömpingben volt az említett időszakban, eltérő célokkal: Máté feladata a gyors konszolidáció és a csoportkörbe jutás volt, míg Sztankovics tudottan egy hosszú távú építkezésbe kezdhetett.
A sérülések, a rotáció és az egyes meccsek alakulása számtalan apró, egyszeri és egyedi feladat elé állította Mátét és Sztankovicsot, abban meg aztán végleg el lehet veszni, hogy az adott pillanatban melyik ellenfél mekkora kihívást jelentett. Éppen ezért a markáns következtetések levonását ebben az esetben az olvasóra bízzuk. A szikár számok alapján viszont úgy tűnik, rosszabb nem lett a Fradi Sztankoviccsal. Vagy, ahogy Sztanyiszlav Csercseszov mondta a Slovan elleni siker után: „not bad”.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
