ELÉG A MELLÉBESZÉLÉSBŐL
Lement öt forduló, ennyi idő alatt reális képet kaphattunk arról mire számíthatunk az idényben. 2 győzelem, 1 döntetlen és 2 vereség a mérlegünk, 7 ponttal a 8. helyen vagyunk 6 lőtt és 6 kapott góllal. A megszerezhető pontoknak kevesebb, mint a felét gyűjtöttük be…
Azt már most biztosan láthatjuk, hogy ez a feljutáshoz kevés lesz, de hogy elég-e egyáltalán a bentmaradáshoz, miközben 4 alakulat fog búcsúzni a másodosztálytól, még ez is kétséges.
Két hete, a szurkolói ankéton némelyek furcsán néztek rám, miért feszegetem ezt az igazolás kérdést, minek izgulok annyira. Ők egyetértettek a szakmai stábbal, hogy a keret megfelelő. Épp a csákvári győzelem után voltunk néhány nappal, és egy olyan felkészülést követően, ahol rúgtunk egy hatost a BVSC-nek és az elmúlt év másodosztályú sikercsapatát, az Ajkát is legyőztük. Sokan szép csendben benyelték, hogy jó úton járunk, aggodalomra semmi ok.
Amikor a szakmai stábnak felhívtam a figyelmét, hogy erősítést még most (tehát 2 hete) kellene megtenniük, mert az átigazolási időszak végén ez már túl késő lesz, hiszen akkor lemegy már hét kanyar, Fehér Péter szakmai igazgató skandináv (korábban a dán utánpótlásban dolgozott) nyugalommal, hamiskás mosollyal csak annyit mondott: NEM KELL AGGÓDNUNK, AKKOR LESZ MÁR 21 PONTUNK… Gyula! 1-es! Ülj le!
No, hát kérem, Tanár úr… a 7 meccshez már csak 2 fordulóra vagyunk. Kedves Péter, most válaszolnék a megállapításodra. A 21 ponthoz képest a 11 is a csoda kategóriájával érne fel, hiszen a Haladást és a Győrt fogjuk fogadni… És utána ezt a kellemes két 90 percet majd leöblítjük egy Soroksár, Budafok, Szeged hárompróbával…
Akkor most leírom, tagoltan, hogy eljusson az érintettekhez: nagy veszélyét látom annak, hogy néhány hét múlva ezzel a kerettel a TA-BEL-LA AL-JÁ-RA FO-GUNK KE-RÜL-NI!
Egyszerűen nem elég ez a játékosállomány komolyabb eredmény elérésére. És az aggasztott a legjobban az ankéton, hogy a szakmai stáb részéről senki nem mondott olyat, hogy igen, mi is látjuk szükség van még legalább 2 befejező csatárra, 3 középpályásra, 1 belső és 1 szélső védőre. Alaphangon…
Ezzel a fiatal játékosállománnyal nekifutni a bajnokságnak olyan, mint Jány Gusztáv vezérezredes parancsára nekilendülni a Don-kanyarnak. A végeredményt ismerjük. Nem korrekt Átrokokon, Krajcsovicsokon és Simon Beniken számonkérni az eredménytelenséget, a kihagyott helyzeteket. A jelenlegi stratégiával egész egyszerűen tönkretesszük őket! Néhány zakó után még azokban a helyzetekben is meg fog remegni a lábuk, amikor egyébként jó döntést hoznának. Sajnos ebben a csapatban ennyi van. S tegyük a szívünkre a kezünket, ha Gela nem védett volna eddig ilyen szenzációsan, már most a kiesőhelyek egyikén lennénk!
Nézzük egy kicsit szakmailag, mit látunk. A védelem és a csatársor között olyan nagy a távolság, ami megengedhetetlen. A középpályánk nem képes támadásokat felépíteni. Szinte az egyetlen fegyverünk az, hogy Kockát vagy Kerezsit kiugratjuk, hátha lefutják az ellenfél védőit, és így a kapu elé tudunk kerülni. Azzal, hogy bal lábas van jobb szélen és jobb lábas bal szélen, az alapvonalra lefutás és beadás lehetőségét konkrétan kitöröltük az eszköztárunkból. Sajnos Niko és Barna sem az a szárnyvédő, akik föl-le szaladgálnának az oldalvonal mellett. Mondjuk 4 védős rendszerben nem is ez a feladatuk. Szóval oké, értem én a tükörszélsős ötletet, hogy az ellentétes lábas játékos befelé haladva lövőhelyzetbe kerül és durr, már ott is a gólhelyzet, csak egy gond van ezzel. Kerezsi még csak-csak, de Kocsis nagyon gyenge lövőerővel rendelkezik. Olyan döbbenetes a legtöbb fiatalnak a lábtartása, úgy lötyögnek a rüsztök, mint a néptáncos kislányok hajába kötött pántlikák. Legtöbbször belsővel vagy legfeljebb ilyen kanyarított belső rüszttel lőnek kapura. Nem is értem, miként maradhat ez ki ennyire egy akadémiai képzés során. A passzhatékonyságunk pedig egyszerűen borzalmas. Két, max három átadás után már ellenfélhez kerül a labda. Így nem meglepő, hogy nem vagyunk hatékonyak a mélységi labdakihozatalok során, az első gólt is egy ilyen töketlenkedés, kapu előtti labdaeladás után kaptuk.
A letámadásra úgy látom, alkatilag és edzettségileg is teljesen alkalmatlanok vagyunk jelenlegi állapotunkban…
Tévedés ne essék! Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy minden játékosunk kutyaütő, mindenki alkalmatlan a futballra. Inkább azt, hogy a csapat felét idősebb, rutinosabb játékosokkal kell feltölteni, akik között a fiatalok bátrabban játszthatnak. Így csak egyre idegesebbek, bizonytalanabban lesznek. És a tapasztalt játékosok esetén Holman félékre, nem Adorján típusú alibi vissza- és oldalra passzolgató spílerekre gondolok.
S még valami fontos! Tegnap kivételesen a hazai oldalról néztem a meccset. A bemelegítés során egész közelről láttam a siófoki játékosokat, akik olyan meglepően gyerekarcúak tűntek, hogy gyorsan végig is néztem az adatbankon az életkorukat. Míg Csákváron lehetett mondani, hogy Papucsekek, Karacsok darálták be fiataljainkat és a rutinos Szakály Dénes mozgatta az ellenfelet, ez tegnapra már korántsem volt így.
Nézzük a száraz tényeket. A Balaton partiaknál a kezdőt egy 18 éves, két 20 éves, egy 21 éves, két 22 éves, két 23 éves mellett mindössze egy 26, 29 és 32 éves játékos alkotta. Ez 3 évvel fiatalabb brigád, mint a miénk!!! A slusszpoén, hogy igazán akkor kezdtek futószalagszerűen jönni a siófoki támadások, amikor az 58. percben az egyik öreget, a korábbi paksi Nagy Ricsit épp a tőlünk eltanácsolt 21 éves Pidi, azaz László Dávid váltotta. Az alacsony termetű középpályás iszonyú ideges volt, oda is szólt valami kacifántosat a mesternek. Bocs, vele egyidejűleg még a rettenthetetlen hírű 19 esztendős Menyhárt is épp akkor jött be, nem tudom pontosan, melyikük vitt nagyobb lendületet a játékba, de az biztos, hogy akkor valami megváltozott. Kijelenthető, hogy tegnap Vukmir egyszerűen lemeccselte Pinezitset.
Egy olyan csapattól kaptunk ki szombaton, akik fiatalabbak, mint a mi gyerekeink, és minden bizonnyal nem is az NB II élmezőnyéhez fognak tartozni ebben az esztendőben.
És egyébként még azt sem mondhatnám, hogy nem hajtottunk. A második félidő 10. perce után kifejezetten rohanósra vettük a figurát. Pinezits egyre-másra hozott be védő helyett a középpályást, középpályás helyett pedig csatárt. Szerette volna megnyerni a meccset. Ez dicséretes, viszont sajnos nem sikerült.
Összegezve az első fordulókat kijelenthetjük, hogy mindössze a Kécske ellen voltunk jobbak, a Csákvár, Misleny, Nyíregyháza és a Siófok is lefocizott minket. És ezek közül legalább három biztos nem fog a Merkantil Bank liga élmezőnyében végezni…
Tehát, tisztelt tulajdonosok! Vagy tessék bevallani, hogy semmi pénz nincs erősítésre és a cél a bentmaradás vagy azonnal (értsd 3 napon belül, nem szeptember 6-án 23 óra 30 perckor) igazoljanak legalább 5-6 játékost! Jelenlegi helyzetünkben még az is merész kijelentés, hogy 2 éven belül reális cél a feljutás. És akkor arra már nem is merek gondolni, hogy fiataljaink közül év végén vagy akár már télen hányan fogják megelégelni a bukdácsolást és menekülnek el egy esetlegesen süllyedő hajóról…
Amennyiben az előző megoldás a kijelölt út, akkor pedig tisztelettel kérem határozzanak meg egy reális összeget (nem 20-25 millió euró, az egyszerűen nevetséges, a valóságtól teljesen elrugaszkodott) és adjanak túl a klubon. Hátha van olyan vállalkozó a NER rendszerében, akiben benne lehet egy sikeresebb folytatás reménye…
HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!
Borítókép: Budapest Honvéd FC
