„A burnout, más néven kiégési szindróma, egy olyan speciális munkahelyi ártalom orvosi megnevezése, amelynek fő tünete a fizikai, érzelmi és mentális kimerültség. A kiégés hosszantartó stressz, elsősorban fokozott érzelmi megterhelés következtében alakul ki.”
RACIONALIZMUS
Biztató eredményt ért el a múlt héten a DVSC a Rapid Wien otthonában az Európa-konferencia-liga-selejtezőjében, de a 0-0 nem tévesztette meg a debreceniek vezetőedzőjét. Srdjan Blagojevic ugyanis arról beszélt a visszavágó előtt, hogy a továbbjutás esélyese továbbra is az osztrák csapat.
Ez persze nem azt jelentette, hogy nem akarta volna, ha a csapata jut tovább, hanem azt, hogy egy vezetőedzőnek a lehető legtovább a racionalitás talaján kell maradnia, mert egyszerűen nem ragadhatják el az érzelmei. És egy vezetőedző akkor jár a legjobban, ha a stábjának tagjait, a játékosait és a klub irányítóit sem.
És nem véletlenül állítom ezeket…
A TÉNYEK
Előtte azonban még azt is elmesélem, hogy miközben autóztunk Debrecenbe, rákerestem a Transfermarkton a két csapat játékoskeretének értékére. A következő adatokat mutatta: DVSC 8.78, Rapid 23.73 millió euró.
Ez persze nem jelenti azt, hogy feltétlenül a bécsieknek kell továbbjutniuk (a futballban az a legszebb és a vesztes félnek a legfájdalmasabb, ha felborul a papírforma), de iránymutatásnak sajnos pont megfelelő volt.
AZ OSZTRÁKOK!
Amikor megérkeztünk, még felugrottunk az egyik ottani ismerősünkhöz, de még le sem főtt a jó erős feketénk, amikor rendőrszirénákra lettünk figyelmesek. Egyből kinéztünk az ablakon és azt láttuk, hogy rendőrségi konvoj közelített, majd a következő pillanatban már az egyre erősebben hallható dobolásra, szurkolói morajlásra és zöld színre lettünk figyelmesek.
„Az osztrákok” – jelentette ki Janó tizenévesen, aki először jött velünk bevetésre. Janó egyébként teljesen rendben van, mert Debrecenbe történő érkezésünkig gondos odafigyeléssel hallgatta a legfontosabbakat, amit a DVSC-Rapid kapcsán minden magára valamit is adó embernek tudnia kell: a DVSC ultrái egy ideje újra jóban vannak a diósgyőriekkel, hozzájuk tartoznak a dunaújvárosiak és a bielefeldiek is, míg a rapidosok legjobb barátai a fradisták.
MENJEN HAZA!
Egyébként abban a pillanatban lementünk az utcára a menet elé, amint beazonosítottuk tagjait. Velem tartott Imi bácsi, aki eleve Debrecenben született (folyamatosan omlott össze meccs közben, percről percre éreztem rajta, hogy tudja: ha az ember csapata kikap, akkor tényleg nincs értelme semminek), jött persze Janó is, akinél ember nem szereti jobban Budafokot, valamint Papi is, aki él és hal a Lokiért, de tegnap este a magyar válogatott szent mezében feszített.
„Azonnal menjen haza, nagyon veszélyesek!” – üvöltött rám egy rendőr, mert egyikünket sem érdekelte az a felszólítás, hogy húzódjanak be a házakba vagy jó messzire távolodjanak el az utcából.
„Újpesten lakom, az pont arra van, ahonnan jönnek!” – válaszoltam emberemnek, akin egyébként látszott, hogy teljesen komolyan vette a munkáját, amiért tiszteltem és becsültem és még most is.
A Rapid fanjai, akiket végül a félemelet ablakából néztünk, egyáltalán nem tűntek agresszívnek. A „szobavideó” elkészítése után egyből küldtem is róluk a képeket és a további infókat az egyik őrülten DVSC-s haveromnak, akinek egyébként az MTK-s Zsófia mutatott be az ország második legjobb kulturális intézményében…
KÖRUTAZÁSOK
Miután a zöld menet elvonult, kocsiba pattantunk, hogy kizúzzunk az impozáns Nagyerdei Stadionhoz, ami egyébként pont olyan szép, mint Debrecen. A lezárások és az elterelések miatt ennyit még soha nem autóztam Debrecenben, de nem bántam, mert utunk során érintettük a legendás Oláh Gábor utcai létesítményt is, melynek vendégszektorában magam is mindig megfordultam, amikor ott játszott a csapatom.
Bevallom férfiasan: úgy szurkoltam mindig a Loki ellen tiszta szívből a Vasasnak, hogy közben csodáltam és tiszteltem Sándor Tamást, Dombi Tibort és a többiek játékát és a Lokihoz fűződő szerelmüket. Az egyik kedvenc edzőm meg az a felülmúlhatatlan Garamvölgyi Lajos, aki sajnos pont 15 éve nincs már közöttünk.
ORSZÁGÚTIAK
A létesítményhez érve még mentünk egy kört sétálva az ottani lezárások keretein belül is. Örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sok debreceni cangával érkezett a mérkőzésre. Amikor ezt a felvételt készítettem, a két kedvenc magyar sportolómra, Vas Kata Blankára és Valter Attilára gondoltam, mindketten kiváló országúti kerékpárosok.
Előbbi szakaszt nyert idén a női Girón, utóbbi viselte az összetettben élen állónak járó rózsaszín trikót is. Előbbi egyedüli magyarként világbajnok lett (az U23-as mezőnyversenyben) a minap, utóbbi Jonas Vingegaard legfontosabb segítője volt egész tavasszal. A dán tavaly és idén is a Tour de France győztese lett. Valter a minap vezette a Burgosi körverseny összetettjét is, feltehetően tagja lesz csapata Vuelta keretének, amiben Vingegaard mellett helyet kap az a Primoz Roglic is, aki idén megnyerte a Girót. A spanyol körversenyre való felkészülésében pedig éppen Valter Roglic legfontosabb segítője, így nagyon remélem, hogy ő is ott lehet Spanyolországban.
VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉG
Magáról a meccsről és a lefújás utáni sajtótájékoztatóról már nem számolnék be részletesen, mert ezeket már megtette az NB1.hu. Azt viszont elmesélem, hogy sem a DVSC, sem a Rapid edzőjének válaszával nem értettem egyet, amikor egymás után megkérdeztem tőlük, hogy szerintük mikor dőlt el a továbbjutás („A második vagy a harmadik gól után?”).
Előbbi a harmadikat, utóbbi a negyediket mondta, de tanúim vannak rá, hogy már a sajtópáholyban, majd a sajtóteremben is azt állítottam a szünetben (a 43. percben jött a második…), hogy ha a Loki játékosai mindent megtesznek a továbbjutásért, akkor annak sajnos csúnya lehet a vége…
Blagojevic egyébként a kiesésük legfontosabb okának a kiégést említette, ezért érdemes felidézni azt a tételsort, amivel a helyszíni riportot kezdtem:
„A burnout, más néven kiégési szindróma, egy olyan speciális munkahelyi ártalom orvosi megnevezése, amelynek fő tünete a fizikai, érzelmi és mentális kimerültség. A kiégés hosszantartó stressz, elsősorban fokozott érzelmi megterhelés következtében alakul ki.”
Azt nem részletezte, hogy melyik szegmensére utal pontosan, én sem tenném meg helyette, de sejtem…
MINDEN TISZTELET
Viszont én is kiemelném a két vezetőedző után a DVSC fantasztikusan szurkoló táborát, mert a tagjai az elsőtől az utolsó pillanatig űzték és hajtották a kedvenceiket.
Mert azt vallom én is, amit minden ultra a világon. Ha már el kell bukni egy erősebb, jobban felfegyverzett hadsereg ellen, akkor azt csak egyféleképpen lehet és szabad megtenni.
A páncélzatot ledobva, a kardot kivonva, rohamot indítva!
EMLÉKEZTETŐ
Konferencia-liga, selejtező, 3. forduló, visszavágó:
Debreceni VSC-Rapid Wien (osztrák) 0-5 (0-2)
Debrecen, Nagyerdei Stadion, 16 500 néző, v.: Alekszandar Sztavrev (észak-macedón)
gólszerzők: Seidl (15.), Romancsuk (43. – öngól), Grüll (51.), Burgstaller (72.), Bajic (90.)
sárga lap:Domingues (54.), Lagator (67.), illetve Seidl (25.), Querfeld (27.), Auer (31.), Sattlberger (34.), Cvetkovic (47.)
továbbjutott: a Rapid Wien, 5-0-s összesítéssel
Debreceni VSC: Megyeri – Kusnyír (Baranyai, 73.), Dreskovic, Romancsuk, Manrique – Lagator, Loncar – Szécsi (Domingues, a szünetben), Dzsudzsák
(Mance, 86.), Joao Oliveira (Kiziridisz, 61.) – Do. Babunszki (Bárány, 73.)
Rapid Wien: Hedl – T. Schick, Querfeld (Hofmann, 75.), Cvetkovic (Sollbauer, 82.), Auer (Moormann, 75.) – Sattlberger, Oswald, Kerschbaum – Seidl, Burgstaller (Mayulu, 79.), Grüll (Bajic, 79.)
