A kezdő
Nikolics, Pauljevics-Antzoulas-Hall-Tamás, Mack-Onovo, Kiss-Ljujic-Ganea, Ambrose összeállításban kezdtünk, vagyis a múlt héthez képest csak egy változás a kezdőben: az eltiltott Csoboth helyett Ganea a bal oldalon.
Az elején beragadtunk
Az első néhány percben a PAFC nagyon erősen kezdett, folyamatos volt az intenzív letámadás, kicsit olyan érzésem volt, mikor egy futó a 800 méteres távot 200-as táv iramában kezdi. A mieink viszont fizikálisan is és szellemileg is tompábbak voltak. Kicsit késve és lassabban indultak bele a párharcokba, így azokat sorra nyerték a felcsútiak, akik amúgy is az egyik legpárharcerősebb társaság az első osztályban. Nem néztünk ki jól a meccs elején, az egyetlen vigaszunk, hogy legalább szervezettek voltunk. Aztán szépen lassan mi is felvettük a játék iramát, és ebből lettek is helyzetecskék itt is és ott is, de nagyobb lehetőségei az ellenfélnek voltak. Leginkább Colley okozott gondot, mert a belső védőink sem sebességben, sem pedig fizikálisan nem bírták vele felvenni a harcot. A 20. percben mi vezettünk támadást a bal oldalon, Tamás adta be jól középre a labdát, amit kifejelt egy védő. Slaagvert a saját térfele közepéről indította a felezőnél kiugró Colleyt, aki lefutotta Antzoulaszt, és elég éles szögből Nikolics lábai között a hálóba gurított. 1-0 oda. Ez egy tökéletesen végigvitt kontra volt két húzásból, de sajnos Antzoulasz is hibázott és némileg Nikolics is, ez pedig ilyen szinten nem fér bele. A jó hír, hogy a gól nem törte meg a mieinket, hanem mentünk tovább előre, így a 30. percben Ganea kiharcolt egy tizenegyest, amit Ljujics magabiztosan váltott gólra. 1-1. Szinte a semmiből találtunk egy gólt. Megjegyzem, ez általában fordítva szokott lenni, hogy mi vagyunk fölényben és az ellenfél talál egy gólt, de most nekünk volt szerencsénk, mert a meccsben nem volt benne, hogy esetleg gólt szerzünk. A gólunk után a PAFC ismét rákapcsolt, és a 36. percben újabb gólt szereztek. Slaagvert kapott egy labdát a bal oldalon, akiről Pauljevics csúnyán lemaradt, így Antzoulasznak kellett kijönni keresztezni. Slaagvert begurította középre, ahol Antzoulasz helyén érkezett Plisek, akire Hallnak kellett kiváltania bal középből, illetve még az egyik középpályásunk is visszaért, de nem tudják megakadályozni, hogy továbbadták a labdát jobbra, aminek a végén ismét csak Colley maradt üresen (Mack próbált rá kiérni de már későn), így a center kényelmesen elrúgta a hosszúba. Pauljevics fegyelmezetlensége eredményezte, hogy totál eltolódott a csapat a jobb oldalunkra, így Colley a túloldalon szinte üresen maradt. 2-1 oda. A 40. percben egy felcsúti felívelésnél Hall lukat rúgott, így a lecsorgó labdát Colley készítette vissza Levinek, aki egy csellel elküldte Tamást, majd a jobb felsőbe zúdította a labdát. Nikolicsnak itt esélye sem volt. 3-1. Sajnos olyan ki nem kényszerített hibákat vétettünk, amiket egyből büntetett az ellenfél. A PAFC amúgy is erős, de Kiss Tomi a jobb oldalon túl sokszor engedte el az emberét, illetve Mack nagyon sokszor mozgott légüres térben, és csak elvétve nyert párharcokat. Ez így kevés. Vignjevics is észlelte ezt és le is cserélte mindkét játékost. Kiss helyére Sasere érkezett, míg Mack helyére Mörschel.
Így fordultunk
Némileg változott a felállásunk is, így álltunk fel a második félidőre: Nikolics, Pauljevics-Antzoulasz-Hall-Tamás, Onovo, Ambrose-Mörschel-Ljujics-Ganea, Sasere. Sasere és Mörschel sokkal jobban szálltak be a párharcokba, és jobban is szedték össze a labdákat, mint a két lecserélt fiatal, így elkezdtünk dominálni. A középkezdés után a bal oldalon vezettünk támadást. Tamás szöktette Ganeát, ő bepasszolta Mörschelnek, aki kapu felé indult, kiléptek rá, így viszont üresen maradt középen Ljujics, aki gyönyörűen felvarrta a labdát a léc alá. 3-2. Aztán a 63. percben ismét Tamás szöktette Ganeát, aki remekül ismerte fel ismét hogy Ljujics középen üresen érkezik, pontos is volt a passz jobb külsővel, és Ljujics ezúttal nem egyből, hanem egy csel után pörgetett a hálóba. Mestermunka, 3-3. Ljujics rúgott 3 gólt, de Ganea is benne volt mindhárom gólban.
A 92. percben ismét egy PAFC-kontra, de a beadást ezúttal Kastrati rúgta ki egy méterre a kapunktól, hatalmas mentés. A 93. percben Simon szerzett labdát az ellenfél tizenhatosa előtt, középre adta, és Ambrose kapura is teszi, de védett a kapus, a kipattanót Ljujics tette ismét kapura, de ezt bravúrral fogta a kapusuk. Meccslabda volt. A 94. percben egy utolsó felívelés a PAFC részéről a védőink mögé, Colley lerázta Hallt és egyből átemelte a labdát a kimozduló Nikolics felett. Vagy 4 perc VAR-ozás után kiderült, hogy lesről tette mindezt, így maradt a döntetlen.
Erősítenünk kell a keretet
Ez a meccs rendkívül tanulságos volt, mert megmutatta az összes hibánkat és sebezhetőségünket. Az első és legfontosabb tanulság, hogy a két belső védőnk közepes képességű és komolyabb csatárok ellen semmi esélyük. Főleg sebességben vannak lemaradva a legjobbaktól, de fizikálisan is és fejjátékban is elmaradnak az elittől. Antzoulasz egy gólnál hibázott, Hall viszont folyamatosan. Ne legyünk velük igazságtalanok, mert azért nyertek is bőven párharcot, de Hall pénteki játékában sajnos sok volt a ki nem kényszerített hiba. És akkor meg is érkeztünk az erősítések topikhoz, nagyon kéne egy magas és minőségi belső védő. Ugyanez igaz a belső középpályás posztra is, mert Mack ezen a meccsen sajnos nem volt a topon. Ha a belső védő posztra és a belső középpályára sikerülne két magas embert igazolni, akkor már nem kellene rettegni a beíveléseknél. Vignjevics egyébként ismét jól látta a problémás pontokat, így jól is cserélt, de az is hozzátartozik, hogy nem csak Mörschel és Sasere voltak párharcerősebbek, mint Kiss és Mack, hanem hogy a Puskás is kifutotta magát némileg. Egyébként az is érdekes volt, hogy mennyire felkészültek belőlünk. Mivel látták, hogy a Fehérvár ellen milyen hatékony volt a középpályás védekezésünk, így volt, hogy egyszerűen csak átívelték a középpálya felett a labdát, és így játszották meg a csatárokat, de elsősorban Colleyt. Ugyanakkor elöl pedig egész szép dolgokat csináltunk, még akkor is, ha ezen a meccsen a két szélsőnk, Pauljevic és Tamás közel sem tudott annyiszor felmenni, mint az előző fordulóban. De Ambrose, Ganea, Mörschel és elsősorban Ljujics ésszel focizva, remek kombinációkat hoztak össze, ami Csoboth hiányában és Kiss nem túl jó formájában is előremutató.
Dicséret az edzőnek és a játékvezetőnek
Vignjevicset is meg kell dicsérnünk, mert jól reagált a meccs történséeire, és kifejezetten jókat cserélt. Minden cseréje ült. Dicsérni kell a játékvezetést is, mert néhány kisebb hibától eltekintve végig korrektül fújt. Megkaptuk a tizit, elvették a lesgóljukat, szóval nem lehet panaszunk. Ez most egy talált pont volt, mert a Felcsút ezúttal jobban játszott, de néhány támadónk nagyszerű játéka miatt sikerült ikszre hozni. A következő hazai meccsen ismét kötelező lesz a győzelem.
Hajrá, Lilák!
Borítókép: Újpest FC
