Szanyó Károly a feljutásért harcolna

A BSE csapata a tizenkettedik pozíciót elfoglalva vághatott neki a téli szünetnek a harmadik vonal Keleti-csoportjában. A tizenhat fordulót követően öt győzelemnél, két döntetlennél és kilenc vereségnél tartó együttes még Kis Károly vezetésével vágott neki a most futó idénynek, majd az említett szakember helyét a gárdát az év utolsó két bajnokiján irányító Szanyó Károly vette át. Az újdonsült trénerrel több téma kapcsán beszélgetett a nogradifutball.hu.

 

– Két héttel ezelőtt egy háromcsapatos villámtornán léptek pályára utoljára az őszi szezonban. Hogyan tekint vissza erre a váratlanul bekövetkező eseményre?

 

– Teljesen váratlanul jött az említett torna – kezdte Szanyó Károly. Tulajdonképpen, már a levezető edzések mentek, mást pedig nem nagyon lehetett csinálni, mintsem hogy játszatod a játékosokat, túl hosszú lenne a szünet, ha leálltunk volna az őszi szezon utolsó mérkőzése után. Ezen a héten még vannak levezető edzéseink, és úgy gondoltam, ez a torna tökéletesen illett a képbe, főleg nekem, mert még egyszer, élesben, nem egymással, hanem másik csapatok ellen láthattuk, hogy ki, mire képes, bár lehet, a játékosok már nem örültek neki annyira. Jó tapasztalataim voltak a torna kapcsán, jól meg volt szervezve, jó körülmények között zajlott le. Kicsit havas volt a pálya, de ez szerintem nem volt probléma. A benyomásaim viszont vegyesek, nem biztos, hogy a játékosok örültek neki, ami látszott is a teljesítményen, néhány ember, nem úgy tette oda magát, de úgy vélem, mindenki saját magának dolgozik, nekem is van egy elképzelésem, amit szeretnék majd megvalósítani tavasszal. Ez a két edzőmeccs, plusz a két bajnoki, amin már én dirigáltam, adott számomra egy tökéletes képet, hogy kire lehet majd számítani, ki az, akivel meg tudom valósítani, amit el szeretnék érni, és ki az, akitől el kell köszönni.

 

– Eddig két bajnokin irányíthatta a BSE-t. Összességében mi a véleménye ezekről a találkozókról?

 

– Felemásak az érzések. Ugye az ember azt mondja, ha idegenben lő három gólt, legalább az egy pontnak meg kellene valahogy lennie. Mi kaptunk mellé Putnokon hatot, ami szerintem azt is bizonyítja, hogy mindenféleképpen meg kell erősíteni a hátsó részt. A másik mérkőzésen null-nullt játszottunk annak a Nyírbátornak az otthonában, amely hazai pályán elég sok gólt szokott rúgni. Úgy gondolom, pozitív, hogy sikerült kapott találat nélkül lehozni a meccset, viszont sajnos nem tudtunk gólt rúgni, pedig úgy érzem, több lehetőségünk volt, mint az ellenfélnek, tizenegyest is hibáztunk. Lehet, jobb lett volna, ha be tudjuk gyűjteni ezt a három pontocskát, de most már így alakult, előre tekintek és csak a tavaszra koncentrálok, abból szeretnék minél többet kihozni!

 

– Milyen körülmények között került jelenlegi állomáshelyére?

 

– Barna Jánosnak van egy ismerőse, aki anno nekem Újpesten szakosztályvezetőm volt. Az ő kapcsolatai által merült fel a nevem a BSE-nél, tulajdonképpen így kerültem Balassagyarmatra.

 

– Milyen impulzusokkal gazdagodott a mögöttünk hagyott hetek során?

 

– Az a baj, tényleg nem akarok senkit és semmit dicsérni, de úgy gondolom, nagyon jók a körülmények. Bár lehet, mert friss hús vagyok, de a vezetők is megpróbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy amit szeretnék és kérek, az meg is valósuljon, gondolok itt az edzőtáborra, vagy a különböző vitaminokra, amikkel a játékosoknak anélkül is rendelkeznie kellene, hogy mondjuk az egyesület támogatja, de én úgy érzem jobbnak, főleg a felkészülési időszakban, ez legyen ott, és mindenki fogyassza el kötelező jelleggel. Nagyon pozitívak az eddigi tapasztalataim, szép a stadion, az edzőpályák jók, szerintem NB III-as szinten az egyik legjobb körülmények lehetnek Balassagyarmaton, ezt pedig ki is kell használnunk!

 

– Előzetesen mit tudott a harmadik vonal kapcsán?

 

– Még nem dolgoztam ebben az osztályban. Őszinte leszek, csak annyit hallottam, és itt tényleg csak a hallomásokra támaszkodom, azt mondják, a keleti a három csoport közül a leggyengébb, a másik kettő erősebb valamivel. Ez lehet, nem így van, mi ugye nem játszunk másik csoportbeli csapatokkal, arra kell törekednünk, hogy ebben a régióban elfoglaljuk valahogy a számunkra méltó helyet, és helyreállítsuk a kicsit csorbult nimbuszunkat, egyben egy olyan társaságot kialakítani, ami a következő szezonban esélyes lehet arra, hogy harcban legyen a feljutásért.

 

– Nem érzi visszalépésnek, hogy az NB III-ban vállalt munkát?

 

– Abszolút nem! Elnézést kérek, dolgoztam már lejjebb is, voltam megye egyben és kettőben is, akár játékos-edzőként vagy vezetőedzőként. Ott éreztem igazából azt, hogy míg az első edzésen megjelentem, volt hat játékos, a következőn pedig két napra rá, tizennyolc emberrel tudtam együtt dolgozni, ami általános is maradt. Mondhatom, a körülmények profik, a játékosok nem dolgoznak a futball mellett, tehát abszolút nem érzem visszalépésnek ezt a klubot, sőt kihívásként fogom fel, teljes vállszélességgel állok bele a munkába, és ezt fogom elvárni a játékosaimtól és a csapat körül lévőktől is!

 

– Munkáját az Újpest színeiben annak idején szintén aranyérmet szerző Jenei Sándor segíti. Mit érdemes tudni az ő szerepvállalásáról?

 

– Sanyival már nagyon régóta ismerjük egymást. Volt már róla szó, hogy együtt dolgozunk, de akkor kicsit távolabb Budapesttől. Sajnos az nem tudott megvalósulni, mert a munkája által nem tudott leköltözni. Most egy kicsit közelebb vagyunk a főváráshoz, el is kezdtünk együtt dolgozni, abszolút összeegyeztethető minden, ami a magánéletet és a csapat körül teendőket illeti. Megmondom őszintén, egy olyan emberrel dolgozhatok együtt, aki, ha nem vagyok, vagy hátat fordítok, akkor is azt fogja csinálni, amit megbeszéltünk.

 

– Volt olyan lépése edzői karrierje során, amit esetleg később megbánt?

 

– Biztos, hogy volt, de ezek nagyon kényes témák lennének, úgyhogy inkább nem mennék ezekbe bele mélységükben. Ezek mind az én rossz döntéseim voltak, amiket meg is tartok magamnak.

 

– Milyen változásokat hozhat a holtidény a csapat állományában?

 

– A már említett négy mérkőzésen próbáltam felmérni, ki, mire képes. Őszinte leszek, elsősorban nem azt vártam, hogy valaki maradona-i magasságokban fog majd játszani, viszont szerettem volna látni, hogy a hozzáállást, az akaraterőt, a szívet kiviszik a pályára. Nem mondom azt, hogy ez mindenkinél megvalósult, ezért biztosan lesznek változások a keretben, érkeznek és távoznak is majd játékosok.

 

– Milyen rövidebb, illetve hosszabb távú célokkal rendelkeznek a jövőt illetően?

 

– Rövid távú cél a következő félszezon, durván maradt olyan hat hónapunk arra, hogy felépítsünk egy olyan csapatot, amelyik jövőre esélyes lehet arra, hogy megnyerje a bajnokságot, ott legyen tűz közelben. Ehhez sok minden kell, a szerencsefaktornak és egyéb összetevőknek is passzolnia kell, hogy tényleg NB II-es tudjon lenni ez a csapat. Úgy gondolom, a klubot körülvevő dolgok, a létesítmények, szerelések abszolút adottak, ezekkel nincs probléma, itt nekem lesz egy feladatom, hogy egy olyan játékosállományt hozzak össze, amely egyértelmű esélyes lehet a Keleti-csoport következő évi bajnoki címére!