Vác - Az utolsó pillanatok egyikében biztosították a bennmaradást!
"A bajnokság végeztével tekintsünk egy kicsit vissza a múltba. A 13. fordulóban egy Ajka elleni hazai mérkőzéssel kezdődött a „nagy kaland”. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
N.T.:Az eleje nagyon nehéz volt. Úgy gondolom, hogy egy lelkileg szétesett csapatot vettem át. Elsődleges cél –ahogy ősszel is mondtam- az volt, hogy a srácoknak a hitüket, az önbizalmukat, az hogy elhiggyék, hogy ők tudnak focizni, ezt visszaadjam. Erről szólt szinte a novemberi hónap. Hál’ Istennek sikeresen jöttünk ki belőle, hét pontot tudtunk szerezni. Azonban úgy gondolom, hogy sajnos két pontot benne hagytunk, mert Szigetszentmiklóson nagyon jól játszottunk, de nem tudtuk berúgni a helyzeteket. Ezért sikeredett így, hogy két győzelem egy döntetlen. Akkor is mondtam, hogy én ebben a csapatban sokkal többet érzek, és hál’ Istennek itt a végére azért bebizonyítottuk, hogy nekünk az NB II-ben van a helyünk.
Irányításoddal 18 mérkőzésen 9 győzelem 1 döntetlen 8 vereség 28 szerzett pont a mérleg. Ez a több mint ötven százalékos teljesítmény, mely bentmaradást ért. Kérlek, értékeld ezt a tizennyolc mérkőzést.
N.T.:Úgy gondolom, hogy jól jöttünk ki a tizennyolc mérkőzésből. Sajnos vannak hiányérzeteim. Én is hibáztam a játékosok is, azonban elsősorban az én hibáimat szeretném elmondani.
Volt olyan, amikor úgy éreztem, pl. a zalaegerszegi mérkőzés után – és ez fájt a legjobban- hogy egy hazai mérkőzésen ugyanabban a játékrendszerben jól fogunk működni, aztán húsz perc után kiderült, hogy rossz döntést hoztam. Megpróbáltam változtatni rajta, a játék képe alapján sikerült is, de sajnos eredményben nem. Az érdekesség az, hogy annak ellenére, hogy kikaptunk sokszor itthon, én úgy érzem, hogy egy mérkőzés volt, amire azt mondom, hogy igen az teljesen elúszott, az a balmazújvárosi hazai volt, ahol az első perctől kezdve azt éreztem, hogy valami nem stimmel, valami nem jó, de nem tudtam rajta változtatni, ez biztos, hogy az én hibám. De hát ebből tanulok valószínűleg én is.
Ami viszont fájt nagyon, az a Siófok ellen, hogy két szabályos gólunkat nem adott meg a bíró, ami utána vereséggel zárult. Utána volt egy Sopron elleni mérkőzés, ami nulla-egy volt és utána hatvan percig szinte végig támadtuk a mérkőzést, rengeteg helyzetet kihagytunk, kapufát rúgtunk, gólvonalról rúgták ki a labdát. Ez volt a második olyan mérkőzést, amikor úgy gondoltam, hogy elvesztettünk három pontot.
Harmadik, ami fájó volt, az a Csákvár elleni mérkőzés. Úgy gondolom, hogy ott lefociztuk a Csákvárt, ott nyolc perccel a vége előtt volt egy buta hiba, amitől teljesen szétesett a csapat darabjaira. Nem tudtam már sajnos belenyúlni, és nyolc perc alatt elveszítettük a mérkőzést.
Aztán ott a Soroksár meccs, ami érdekes mérkőzés volt, annak ellenére, hogy négyet kaptunk, és nem rúgtunk egyetlen egyet se. Viszont a statisztika alapján végig nálunk volt a labda, több lehetőségünk volt. De az, hogy hat lövésből négy gólt kaptunk, azon nagyon el kellett gondolkozni, viszont azon is, hogy tíz lövésből nulla gólt rúgtunk.
Hál’ Istennek azért a végére újra egyenesbe jöttünk, és sikerült elérni azt, amit az első perctől kezdve célnak tűztünk ki. Valószínű, és biztos vagyok benne, hogy rajtunk kívül sokan ebben azért nem hittek. Kilenc pont volt a hátrányunk –a győztes mérkőzések száma miatt- és abból tudtunk csinálni, egy hat-hét pontos előnyt. A srácok nagyon nagyot melóztak, odatették magukat és bebizonyították nagyon sokan, hogy itt a helyük az NB II-ben.
Ha a tizennyolc mérkőzésből ki kellene emelni egyet, amelyre a legbüszkébb vagy, és egyet, amit szíved szerint elfelejtenél, vagy ha tudnád meg nem történté tennéd, melyek lennének ezek a mérkőzések? Kezdjük azzal a meccsel, melyre a legbüszkébb vagy.
N.T.: Igazság szerint én nem vagyok úgy kimondottan büszke egyikre sem, egyik győzelemre sem. Azonban az egyik legemlékezetesebb a Zalaegerszeg elleni mérkőzés volt. Az egy fájó sorozat folytatása volt. Ha előtte itthon tudunk nyerni (kétszer is – a szerk.), akkor valószínűleg nincs az a tűz bennünk, vagy legalábbis akkor nem biztos, hogy nyerünk Zalaegerszegen. De azt tartom a tavasz egyik legjobb mérkőzésének.
Fájó meg a Balmaz elleni mérkőzés. De mondom, ott én hibáztam nagyon nagyot. Úgy gondolom, hogy rosszul készítettem fel a csapatot, és az én hibámból alárendelt szerepet játszottunk az első perctől kezdve.
Volt a tavasz során olyan pillanat, amikor elbizonytalanodtál, és úgy érezted, hogy nem sikerül teljesíteni a kitűzött célt?
N.T.: Azt nem mondanám, hogy elbizonytalanodtam. Voltak fájó pontok, amiket nagyon nehezen tudtam feldolgozni. Legfájóbb a Csákvár elleni mérkőzés volt, ez még rá egy héttel is a fejemben volt, hogy mit, hogy kellett volna, vagy mi volt az, amiben nekem változtatnom kellett volna.
Ami a legnehezebb, hogy hét hónapon keresztül szinte alig aludtam. Rengeteget voltam fent, éjfél után feküdtem, négy vagy öt órakor keltem már. Reggeltől estig kint voltam a pályán, mert én úgy gondoltam, hogy a Vácot mindenképpen bent kell tartani.
Végül sikerült teljesíteni a célt, a csapat bentmaradt az NB II-ben, a 11. helyen zártuk az évadot. Az őszi gyengébbre sikerült szezon után ez tulajdonképpen bravúros teljesítménynek mondható. Lehetett volna jobb, vagy összességében kihoztuk a tavaszi szezonból a maximumot?
N.T.:Lehetett volna jobb. Úgy gondolom, hogy ebben a csapatban még mindig több van, mint amit sikerült kihozni. Úgy gondolom, hogy a jövőben egy még ütőképesebb Vácot fog látni a közönség, remélem egy idő után Vácon.
Én elégedett vagyok nagyon. A srácok óriásit dolgoztak, óriási nyomás volt rajtuk, de nagyon sokan bebizonyították, hogy profi labdarúgók.
A csapatnak már elkezdődött a rövidre szabott nyári szabadság. Azonban te még nem pihenhetsz, hiszen a vezetőséggel együtt elő kell készíteni a következő szezont, melyben a hazai mérkőzéseinket Dunaújvárosban fogjuk játszani. Mit gondolsz, mennyire fog ez kihatni a csapat teljesítményére?
N.T.: Igen a srácok már pihenőn vannak. Én is pihenőn vagyok, annak ellenére, hogy ugyanúgy bejövök dolgozni. Ugyanúgy megyek jobbra-balra én is tárgyalni.
Ami fontos, hogy tudok aludni (nevet), ez a legfontosabb. Most ez nekem már nagyon nagy pihenő.
A kérdésedre, hogy milyen nehéz idegenben játszani? Nagyon nehéz. Én ugye ezt egyszer már átéltem egy NB II-es csapattal, hogy Vácon edzettünk és máshol játszottuk a mérkőzéseket. Ez abszolút hátrányt jelent a mi számunkra, pláne ezzel a nagy távolsággal. Úgy gondolom, ha közelebb találtunk volna helyet, ahol addig játszottunk volna, amíg a stadionunkat nem hozzák rendbe, az biztos, hogy jobb lett volna.
Meglátjuk, hogy mi lesz. Én még bízom abban, hogy még sikerül valamit elérni, hogy a stadiont rendbe tudjuk úgy hozni, hogy NB II-es mérkőzéseket játszunk benne.
Gondolom a keretben is lesz némi mozgás. Erről lehet már tudni valami konkrétumot, vagy ha még nem, akkor legalább annyit, hogy milyen posztokra szeretnél mindenképpen új játékosokat igazolni?
N.T.: Az elsődleges célom az, hogy minél több vácit visszahozzak. Az én filozófiám az, hogy mi azért eddzük, és azért neveljük a gyerekeket, hogy utána a felnőtt csapatba minél többet beépítsünk. Ez volt régen a kilencvenes években a Vácnak a legnagyobb erőssége, sorolhatnék itt neveket, hogy Sipeki, Schwarcz, Kovács, Rob, tehát rengeteg játékost adtunk. Visszahozni azokat a játékosokat, akiket érthetetlen módon, úgy gondoltak itt vezetők, vagy edzők, hogy nincs rájuk szükség. Például volt két korosztályunk, ami a legerősebb volt, a 94-95-ös, amiből egyedül a Zsolnai maradt itt, a többiek NB I-ben, NB II-ben, NB III-ban játszanak, és ilyenkor nagyon fáj a szívem, hogy azokat a gyerekeket, akiket mi neveltünk ki, és amikor már hozhatnák a sikereket nekünk, akkor így elengedtük őket. Én ezt szeretném megszűntetni.
Terveimben az van, hogy hét-nyolc játékost szeretnék kicserélni, remélem sikerülni fog. Ebbe már bele tartozik három-négy olyan játékos, aki Vácon nevelkedett, de máshol játszik. Szeretnék az utánpótlásból jelen pillanatban három játékost felhozni, és lehet, hogy januárban fel tudom hozni majd a negyediket is, aki jelenleg műtét után lábadozik. De a cél minden áron az, hogy a saját nevelésre építsünk. Nem fog egyik pillanatról a másikra menni, mert egy két-három éves űr kialakult itt, különböző okok miatt. De a cél, hogy a gyerekek, akik itt edzenek és itt fejlődnek, és azt hiszem, hogy nagyon jó kezekben vannak, mert nagyon jó edzői garnitúra van, hogy azokból minél többet beépítsek a felnőtt csapatba, amíg én vagyok. Remélem, hogy majd az utódom is ugyanezt az utat fogja követni.
Meglátjuk, hogy mi lesz. Egy biztos, hogy a keretben nagyon nagy változások lesznek. Olyan játékosokat szeretnék látni a pályán, akik „meghalnak” akkor is, ha rosszul játszanak, ha rossz napjuk van és mindent megtesznek a győzelemért. Ilyen Vácot akarok felépíteni, de a legfontosabb olyanokkal, akik Vácon nőttek fel." – mondta Nagy Tibor a klub honlapjának.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
