Budapest - Koszorúzással emlékeztek Gillemot Ferencre.
Koszorúzással emlékeztek a száz éve elhunyt Gillemot Ferencre, a magyar labdarúgó-válogatott első szövetségi kapitányára.
Halálának centenáriuma alkalmából – a család közleménye szerint – szerdán emlékülésen idézték fel az 1916. november 9-én, Petrozsény térségében meghalt egykori kiváló játékos és edző jelentős cselekedeteit, majd katonai tiszteletadással megkoszorúzták a sírját a Fiumei úti temetőben.
A Magyar Labdarúgó Szövetség nevében – amelynek Gillemot alapító tagja volt – Csiki Károly, az MLSZ tanácsadója emlékezett.. "Személye némileg a múlt ködébe veszett, mert a magyar labdarúgás a sikertelenebb korszakaiban a jelene mellett a múltja őrzésére sem fektetett kellő energiákat. Gillemot Ferenc életrajzára tekintve elmondhatjuk, kötelességünk e példás személyiség emlékének méltó megőrzése, tudásának, hatalmas nyitottságának, szemléletének továbbörökítése" – hangsúlyozta ünnepi beszédében Csiki.
Volt iskolája, a jelenlegi Xántus János Két Tanítási Nyelvű Középiskola, az egykori Markó utcai Főreál Gimnázium nevében Fehérvizi Judit igazgató elmondta, két nappal korábban az iskolában felavatták Gillemot Ferenc emléktábláját, és az iskola a jövő évtől útjára indítja a Gillemot Ferenc labdarúgó-bajnokságot, ily módon is emléket állítva a sportembernek.
A Honvédelmi Minisztérium képviseletében a koszorúzás alkalmából Kun-Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos méltatta Gillemot Ferenc hősiességét, aki az első világháborúban önkéntesként csatlakozott a magyar honvédséghez, hogy megakadályozza az Erdélyre törő román haderő előrenyomulását.
Az első magyar szövetségi kapitány tiszteletére október 29-én Böjte Csaba ferences szerzetes vezetésével emléktúrát szerveztek a dél-erdélyi Petrozsénybe.
Az első hazai profi futballista
Gillemot Ferenc 1875. szeptember 11-én született Budapesten francia származású család sarjaként. Édesapja, Gillemot György rózsakertész, dendrológus volt. Fiatalon kerékpározott, atletizált, futott, evezett, úszott, bokszolt és birkózott, de leginkább a labdarúgást szerette. Sportolói pályafutását kerékpárosként kezdte 1895-ben a Budapesti Torna Clubban. Két alkalommal, 1896-ban és 1898-ban is megnyerte a Budapest-Siófok 100 kilométeres országúti versenyt, 1898-ban az 50 és 100 kilométeres táv csúcstartója volt. A műegyetemi atlétikai klub (MAFC) tagjaként 1901-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor is az 1 angol mérföldes futás országos bajnoka lett. Megalakulásától tagja volt a BTC labdarúgócsapatának is, 1897 májusában részt vett az első hivatalos labdarúgó-mérkőzésen.
A Műegyetemen padtársa volt Hajós Alfréd kétszeres olimpiai bajnok úszó, az első magyar labdarúgó-válogatott csatára. Gillemot 1897-ben részt vett a Műegyetemi FC futballcsapatának megalakításában, hátvédként játszott, majd 1900-ban a legendás óbudai csapat, a 33 Football Club egyik alapítója volt. A játék mellett – önkéntesként – már a kezdetektől bíráskodott a különböző klubok barátságos és felkészülési mérkőzésein, 1901 és 1904 között – bár vizsgája nem volt – az egyik legjobb futballbírónak tartották. 1903 és 1905 között az NB I-ben is közreműködött játékvezetőként, első mérkőzése az FTC és a MÚE (Magyar Úszó Egyesület) összecsapása volt.
1901. január 19-én ő is részt vett a Magyar Labdarúgó Szövetség alapító közgyűlésén, ahol az egyik alelnöknek is megválasztották. 1904-ig maradt e tisztségében, majd a szervezet főtitkára lett.
Az MLSZ 1902-ben döntött a szövetségi kapitányi poszt létrehozásáról, addig a válogatott keretet a klubok küldöttei alkotta bizottság állította össze. Ők azonban nehezen jutottak egyetértésre, időről időre felmerült az elfogultság vádja is. A keret összeállítását, felkészítését és irányítását ezért egy erre kijelölt szakemberre, a szövetségi kapitányra bízták, a választás pedig Gillemot Ferencre esett. A magyar válogatott az első szövetségi kapitány két évig tartó irányításával öt mérkőzést játszott, és három alkalommal győzött. Gillemot kapitányként és trénerként is a tervszerű, szakmai alapokra helyezett futballedzés egyik hazai megteremtőjeként alkotott maradandót. Korát nem egyszer messze meghaladó tréningezési elveit 11 pontban foglalta össze, szerepel köztük például az egyénenkénti technikai oktatás, a kollektív taktikai oktatás, az erőnlét biztosítása, a tehetségek kiválasztása és képzése, az összjáték megteremtése, valamint a csapatszellem, a közösségi érzés kialakítása.
1905-ben az MLSZ meghatározta a professzionalizmus fogalmát, amely szerint ha valaki bármely sportágban professzionalista, a futballban is annak tekintendő. Így lett Gillemot Ferenc az első hazai profi futballista.
Edzői elveit, módszereit, tapasztalatait a Duna Evezős Egyletnél is hasznosította, majd 1908-1909-ben a magyar evezős válogatott edzője volt, 1910 után pedig csak az evezősökkel foglalkozott edzőként.
Mindemellett a modern magyar sportújságírás egyik úttörője volt, írásait már 1897-től közölte a Sport-Világ, a Pesti Hírlap és Az Ujság is. 1910-től a Nemzeti Sport munkatársa és Az Est sportrovatának vezetője, valamint a Sportfutár szerkesztője volt. 1911-ben indította meg a Tribün című sportlapot, amely azonban egy év után megszűnt.
Az első világháború kitörésekor – mint kiváló úszó – Pulában, a haditengerészetnél kezdte meg szolgálatát, később a népfelkelő gyalogsághoz került oktatótisztnek. 1916 nyarán a román betöréskor önként jelentkezett az erdélyi frontra, és november 9-én itt halt hősi halált Petrozsény közelében.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
