Ameddig Kubatov a Fradi elnöke, marad a vénaszkenner!

Nem titok már, hogy a Ferencváros Európa legmodernebb klubjává szeretne válni 2020-ig. Kubatov Gábor, az FTC elnöke exkluzív interjút adott a Lokálnak, amelyben többek között beszél a Fradivárosról, a futballcsapat játékospolitikájáról és az utánpótlásról, az MLSZ kontra Doll-ügyről és az ultrákkal való viszonyáról.

 

– A 2016-os évet értékelő beszédében komoly terveket vázolt. Miért érzik úgy, hogy szükség van egy Fradiváros szintű beruházásra?

 

– Bár sokáig magunk is, elsősorban az egyszerűség és a közérthetőség kedvéért, így hívtuk a projektet, mostantól a külső kommunikációban a népligeti sportfejlesztést szeretnénk használni, mert semmit sem akarunk kisajátítani magunknak. Azt szeretnénk, hogy 2020-ra igazi ultramodern sportvárossá nője ki magát az FTC egyesített népligeti bázisa. Meggyőződésem, hogy a környezet meghatározza a munka minőségét, ennek figyelembevételével fejlesztettük az elmúlt években a népligeti sporttelepet és ennek mentén fog elkészülni az FTC új sportközpontja is. Egy olyan sportközpontot képzelünk el, amely nemcsak Magyarországon, de Európában is a legmagasabb színvonalat képviseli. Egyébként az már önmagában ritkaságszámba megy, hogy ugyanannak az egyesületnek szinte valamennyi szakosztálya egy helyen tölti a mindennapjait.

 

– Egy helyre kerül az összes labdás látványsport?

 

– Lesz jégkorongpálya, uszoda, és a kézilabdázók is kapnak egy olyan csarnokot, ahol a BL-mérkőzéseket is hazai pályán tudjuk játszani. Ha nem tévedek, a 19 szakosztályból 18 lesz helyben, csak a kajak-kenusok maradnak a vízpart mellett.

 

– Egy szakértő szerint finanszírozhatatlan egy ilyen szintű létesítménykomplexum.

 

– A fenntarthatóság természetesen lényeges eleme a terveknek, ezért olyan olcsón – adott esetben megújuló energiával – üzemeltetett csarnokokat építünk majd, amelyeket a sporton kívül egyéb célra is lehet használni. Az 5000–6000 fős rendezvénycsarnok például „hiánycikk” Budapesten, pedig lenne rá igény. Arról is hajlamosak megfeledkezni a szakértők, hogy a népligeti telepet eddig is remekül tudtuk hasznosítani, hiszen számos külföldi csapat már visszatérően tart nálunk edzőtábort, és ez a jövőben csak javulni fog.

 

– Miből gondolja ezt?

 

– Nézze meg az MLSZ által működtetett telki edzőközpontot, amely egy nagyon sikeres vállalkozás. Rengeteg csapat érkezik oda, például az arab országokból, hiszen nálunk nyáron még elfogadható a hőmérséklet és nem annyira megterhelő az edzés. Ha idejön egy csapat, mit látnak? Szinte Budapest közepén, gyalog öt percre a metrótól, a Belvárostól legfeljebb negyedórára, félúton a központ és a repülőtér között, egy hatalmas parkban egy helyen megkapnak mindent. Megfelelő szintű csapatok, amelyekkel edzőmeccset lehet játszani, füves és műfüves pálya, étkezés, uszoda és szállás egy háromcsillagos hotelben. Ebben is fejlesztünk, és a népligeti fejlesztés elkészülte után terveink szerint négycsillagos ellátást tudunk majd biztosítani.

 

– A négy csillag nagyon jól hangzik. Kár, hogy a Népligetben lesz.

 

– Ezt hogy érti?

 

– A Népliget nem a fejlettségéről vagy a közbiztonságáról híres. Nemi erőszak, nem olyan régen gyilkosság. Az egy dolog, hogy közel van a metró, de oda el is kell jutni.

 

– A népligeti sportfejlesztés fontos eleme a Népliget rendbetételének. Mi eddig is felelősséget éreztünk a környezetünkért. Mindent mi sem tudunk megoldani, de amit megtehetünk, azt meg fogjuk tenni. Szeretnénk például a margitszigeti futósávhoz hasonló ligetkört kialakítani, de a sport mellett helyet kell kapnia a kultúrának és a gasztronómiának is, hogy a Népliget visszakaphassa régi fényét.

 

– Az ide látogatókon kívül ön ötezer sportolót említett, akiknek jó része gyerek. A gyerek pedig gyakran szülővel jár együtt…

 

– Nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt sem, hiszen ha azt akarjuk, hogy a gyerekek nálunk sportoljanak, akkor azokra a szülőkre is oda kell figyelnünk, akik gyakran órákat töltenek el nálunk, amíg a gyerekekre várnak. Tervezünk például olyan helyiségeket, ahol tévén keresztül tudják követni az edzéseket, ami sokkal kulturáltabb megoldás, mint a pálya mellett tolongani. Sőt a tornacsarnokunkban ezt már meg is valósítottuk. Összességében egy olyan szintre akarunk eljutni, hogy amikor a gyerekek vagy a szülők külföldre mennek, ne elkerekedett szemmel bámuljanak, hanem büszkén mondhassák, hogy ilyen, vagy akár még jobb, Budapesten is van.

 

– A sportoló fiatalok egyik legnagyobb problémája a tanulás és az edzés összeegyeztetése, amire a bentlakásos módszernél még nem nagyon találtak ki jobb megoldást. Erre vannak terveik?

 

– Azon el kell gondolkoznunk, hogy akarunk-e valamiféle iskolát telepíteni ide. Egy sportegyesületnek alapvetően nem ez a feladata, ezért felvettük a kapcsolatot a környező kerületekkel és vizsgáljuk egy olyan együttműködés lehetőségét, ahol mi adnánk az infrastruktúrát, ők pedig az oktatásért felelnének. Ez még távoli terv, de kétségtelen, hogy egy ilyen megoldással rengeteg ingázástól meg tudnánk kímélni a sportolóinkat, és jól együtt tudna ez működni azzal a filozófiánkkal, hogy elsősorban embereket szeretnénk nevelni.

 

– Ezen mit kell érteni?

 

– Amikor végigsétáltunk a telepen, nem vett észre valami szokatlant?

 

 

– Mire gondol?

 

– Nálunk mindenki köszön a másiknak. Banálisnak hangzik, de hiszünk benne, hogy ez nagyon fontos (Valóban. Felnőttek, gyerekek a klubházban és a telepen is mind ránk köszöntek – a szerk.). Nemrég itt voltak a piaristák, és a gazdasági rendfőnök azt mondta, hogy nálunk jobban köszönnek a gyerekek, mint náluk. Ennél, azt hiszem, nem kell nagyobb dicséret. Azt is bevezettük, hogy fülhallgatóval nem lehet végigsétálni a telepen. Tisztában vagyok vele, hogy a világ ebbe az irányba halad, de fülhallgatóval élni az életet, az elszigetelődés felé vezető úton megtett első lépés. De az is fontos, hogy a gyerekek itt rendszeres orvosi vizsgálaton vesznek részt, és időnként drogszűrést is végzünk.

 

– Ez nem lehetett túl népszerű ötlet.

 

– Rendszeresen tartom a kapcsolatot a szülőkkel, és érdekes módon itt senki nem volt ellene. Természetesen fiatalkorúak esetében kizárólag szülői hozzájárulás birtokában végezzük a szűrést, de nagyon lényeges kiemelni, hogy ezt nem azért csináljuk, hogy utána elszámoltassuk a gyerekeket, hanem hogy közösen tudjuk megoldani a problémákat. A közösség egyébként is mindig fontos szempont volt a Fradinál, és arra igyekszünk megtanítani a fiataljainkat, hogy a sportban együtt sok mindent el lehet érni, és hogy érdemes sok munkát elvégezni, mert a kemény edzésnek a pályán, és később az életben is, meglesz az eredménye.

 

– A mostani utánpótláscsapatokban lát olyan játékosokat, akik beverekedhetik magukat a felnőttegyüttesbe?

 

– Az utánpótlásunkból most jön ki az a generáció, amelyet mi kezdtünk nevelni, és vannak köztük olyan fiatalok, akik képességeik alapján bekerülhetnek a felnőttcsapatba. Közülük a felkészülési meccseken többen is szerepet kaptak, és a spanyolországi edzőtáborba is a csapattal tarthattak. Csupán a fiatalokra azonban nem lehet ütőképes csapatot építeni, ezért kész játékosokat is hozunk. A téli átigazolási szezonban eddig három magyar válogatott focistát – Bognár Istvánt, Botka Endrét és Kleinheisler Lászlót – igazoltunk le, a külföldi játékosokat pedig neves csapatoktól csábítottuk ide. Janek Sternberg a Werder Brementől jött, Julian Koch a Fortuna Düsseldorftól érkezett, Amadou Moutarit pedig az Anzsi Mahacskalából hoztuk.

 

– Mi a véleménye az átigazolási szezonról?

 

– Rég voltunk ilyen aktívak, és úgy érzem, sikerült elérnünk, hogy már most megvan annak a csapatnak a gerince, amellyel nyáron neki tudunk menni a BL-selejtezőnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bajnokság vége után ne igazolnánk, hiszen a sikeres játékospolitikánk miatt a Ferencváros egyre vonzóbb alternatíva a magyar és a külföldi játékosok számára is. Az elmúlt három évben két és fél milliárd forintért adtunk el labdarúgókat a magyarnál sokkal erősebb bajnokságokba, ezzel pedig azt tudjuk üzenni, hogy a Fradiba érdemes jönni, mert innen tovább lehet lépni.

 

– Azt mondja, BL-selejtező. Annak ellenére ez a cél, hogy a csapat a negyedik helyen áll?

 

– Természetesen! Nálunk csak az első hely az elfogadható, és ezt mindenki tudja és át is érzi. Nem félünk kimondani, hogy a Fradi nem szeretne, hanem akar bajnok lenni!

 

 

– A Magyar Labdarúgó Szövetséggel az utóbbi időben finoman szólva is ambivalens a viszonyuk. Több elismerést is kaptak, most viszont megbüntették Thomas Dollt a nyilatkozatai miatt. Mi a véleménye a hercehurcáról?

 

– Úgy gondolom, hogy Thomas személyiségéből adódóan kicsit indulatosan beszélt, de nem lépte túl a határokat. A fegyelmi bizottság döntése értelmében kétmillió forintot kell fizetnie. Számomra felfoghatatlan, hogy Magyarországon mindenkit büntetlenül lehet kritizálni, kivéve a labdarúgó-szövetséget és a bírókat. Hiányolom továbbá a transzparenciát és a konzisztenciát az MLSZ részéről. Sajnos nem tudják megmondani, hogy miért mi jár. Ezen változtatni kell.

 

– Ezek szerint továbbra is kitart a hatpontos terve mellett?

 

– Csak az átláthatóság oldhatja meg a helyzetet. A futballban miért ne lehetne rögzíteni és visszahallgatni a bírók beszélgetéseit, ha ezt a Forma–1-ben meg lehet tenni? Ugyanez a helyzet az ellenőri jelentésekkel. Valami titkolnivalójuk lenne talán?

 

– Ha jól sejtem, ön szerint most van.

 

– Maradjunk annyiban, hogy vannak kétségeim.

 

– Ki vagy mi lehet ennek az oka?

 

– Meggyőződésem, hogy Csányi Sándor a rendszerváltás óta eltelt időszak legjobb MLSZ-elnöke, de úgy gondolom, nem igazán látja át az alatta dolgozó apparátus döntéseit. Ez egy elnöknek nem feltétlenül feladata, ha az a bizonyos apparátus megfelelően működik, viszont jelenleg hiányzik a transzparencia és a konzisztencia a döntéseikből. De hagyjuk a bírókat egy pillanatra. Hogyan lehetséges, hogy már most tudni lehet, novemberben mikor lesz meccsnapjuk a válogatottaknak, nálunk viszont a szezon elején se tudják megmondani, hogy hány hét szünet lesz két bajnoki forduló között? Mondok másik példát: előfordult olyan, hogy a meccs előtt egy héttel még nem tudtuk a pontos kezdési időpontot. Így nem lehet jegyeket értékesíteni, pedig nálunk komoly marketing folyik azért, hogy minél több jegyet eladjunk és látható, hogy minden fordulóban a mi stadionunkba jön ki a legtöbb ember.

 

– Akik kevesebben vannak, mint lehetnének… Történt valami elmozdulás az ultrák ügyében?

 

– Szögezzük le gyorsan, hogy az ultrák nincsenek kitiltva a stadionból, hanem elhatározták, hogy nem jönnek be.

 

– Ettől még hiányozhatnak ezek az emberek a lelátóról.

 

– Hát hogyne hiányoznának, hiszen ők is a Ferencváros családjának tagjai. De ehhez az is hozzátartozik, hogy annak ellenére, hogy a távolmaradást választják, nem lettek kevesebben a meccsen. A megüresedett helyeket betöltik új szurkolók, akik értékelni tudják azt, hogy kulturált keretek között biztathatják a csapatot.

 

– Mik most egy megegyezés feltételei?

 

– Tulajdonképpen a kulturált keretek és az azonosíthatóság, másképpen: a felelősségvállalás a tettekért. Olyan szurkolást szeretnénk, mint amilyen a válogatott meccseire jellemző. Ott is becsúszik egy-két káromkodás, de a szurkolók alapvetően a magyar csapatot biztatják, és nem egymást fenyegetik vagy az ellenfelet szidalmazzák ordenáré stílusban.

 

– Ott van még az azonosíthatóság.

 

– Csak annyit kértem az ultráktól, hogy becsüljék meg a Fradi befektetett munkáját, de az elmúlt évek során kiderült, hogy nem vállalják a felelősséget a tetteikért, ezért nem tudok megbízni bennük.

 

– Ezek szerint marad a szkenner?

 

– Amíg én vagyok az FTC elnöke, addig igen.