Magyarország - Nem az ötlet rossz, a gyakorlat csapnivaló.
Nem telik el hét rémtörténet nélkül. Kecskeméten nem engedtek be egy pécsi szurkolót, hiába volt szurkolói kártyája és érvényes jegye, korábban éppen Pécsről panaszkodott szerkesztőségünknek valaki, mert a hazai meccsen csak a szünetben jutott be, ennyi időbe telt kártyát kiváltania és belépőt vennie, Debrecenben pedig egy bérletes állni kényszerült, mután a csaknem tök üres stadionban a legtöbb szektort zárva tartották.
Kétségtelen, nem éppen közönségtoborzásra szánható történetek ezek. Ráadásul csak kiragadott példák, se szeri, se száma a panaszoknak a klubok nemtörődömségéről, a biztonsági szolgálatok primitív akcióiról és reakcióiról, a rendőrség szereptévesztéseiről és túlzásairól, és egyáltalán, a meccsek szervezésének a csődjeiről.
Az össztűz pedig a szurkolói kártyára zúdul, mint minden rossz eredőjére, amely nélkül alighanem zsúfolt lelátók előtt, pompás hangulatban zajlanának a mérkőzések, az emberek tódulnának a stadionokba, és még a HLSZ, a Hivatásos Labdarúgók Szervezete is az MLSZ-t kéri nyílt levelében, hogy a nézőszám növelése érdekében enyhítsen a követelményeken.
Ugyanakkor nem árt olykor józanul átgondolni ezt az egészet. Lehet például nagy indulattal nekiesni mondjuk az MLSZ-nek, mert Újpestről Kispestre csak szervezetten lehet meccsre utazni, és így öt-hat órás programra duzzad egy labdarúgó mérkőzés megtekintése. A tény pedig az, hogy a rendőrség előírása miatt kell az idegenbe látogató klubnak utazást szerveznie a szurkolók számára, amelyet nem kötelező igénybe venni. A szövetség nem könnyíthet azon, amit a sporttörvény ír elő, és nem veheti át a rendőrség és a klub szervezőinek a szerepkörét és felelősségét.
Fotó: csakfoci.hu
Annak ezer a jele, hogy előbbi az élettől elrugaszkodva, bürokratikusan és mereven kezeli a szurkolók kérdését. Nevetséges túlkapás, hogy a télen és a nyáron zárt kapuk mögött kell megrendezni edzőmeccseket, és tényleg úgy tűnik, mintha minden szurkolóban bűnözőt látnának. Ez pedig több mint sértő: az helyes, hogy a garázdákat, a balhézókat kiszűrjék és kitiltsák akár egy életre is a stadionokból, ám mindenkire eleve lehetséges bűnelkövetőként tekinteni nem összeegyeztethető egy demokratikus rendszerben irányított, ép ésszel vezetett rendőrséggel. A klubokat pedig legfeljebb verbális szinten motiválja a nagy nézőszám, hiszen az abból származó bevételei lényegében elhanyagolhatóak, sőt, némi túlzással a néző csak bosszúságot jelent, mert vesződéssel és olykor büntetésekkel jár… Tévedés azt hinni, hogy a csiribiri stadion önmagában válasz a kérdésekre, hiszen az csak lehetőség. Börtönviselt, tapló biztonságiakkal – ha csak egy akad tíz között, már az is megengedhetetlen! -, amatőr rendezéssel semmivel sem vonzóbbak a libalegelőnél.
Ezek mellett cseppet sem elhanyagolható szempont, hogy maguk a meccsek nem irányítják a lábakat a stadionba. Klubcsapataink teljesítménye még csak a komoly siker reményét sem csillantja meg, a színvonal megrekedt, a csapatokból hiányoznak az egyéniségek, akik miatt érdemes hétről hétre időt és pénzt szánni a meccsrejárásra. A HLSZ szándéka érthető, de valahol figyelemelterelés is, hiszen éppen a hivatásos labdarúgók azok, akik ezzel a teljesítménnyel előrukkolnak. Szép gesztus a fehér cipőfűző, de a vele bekötött cipőben nem ártana tíz helyzetből nem csak egyet berúgni vagy négyszer egymás után saját társhoz passzolni.
Ha jó meccs ígérkezik, a magyar szurkolók megrohanják a pénztárakat, számtalan példát lehetne erre sorolni. Most úgy kelt el minden jegy a görögök elleni selejtezőre egy héttel a mérkőzés előtt, hogy a vásárláshoz szükség volt szurkolói kártyára. Félreértés ne essék: nem a kártya miatt, hanem annak ellenére! Mindez azért, mert a magyar válogatottat a szurkolók szemében hiteles emberek jelképezik, a sportág hívei sokadszor is bíznak bennük és benne, s ennyi elég is manapság.
Jóformán ennyi az összes bizalom, ami ma a labdarúgásunkat övezi. Nagy kár, de a szurkolói kártya csak ürügy, ha úgy tetszik, a bizalomvesztés szimbóluma. Nem az ötlet rossz, hanem a megvalósítás csapnivaló. Magyarországon máig 160 ezren váltottak ki szurkolói kártyát – olykor nyolszor annyian, mint amennyi egy forduló teljes nézőszáma. És ez mindenki számára elgondolkodtató lehetne. Ha hajlandó rajta elgondolkodni…
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
