Budapest - A szövetségi kapitány a Juvénak szurkol a BL-döntőben.
A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi és a német élvonalbeli Hertha BSC vezetőedzői posztját egyszerre betöltő szakember, Dárdai Pál elismeri, a többszörös megterhelés szinte teljesen felőrli, a családja pedig szenved a kialakult helyzettől. A Pécsről induló tréner előbb bent tartotta a HBSC-t, most pedig már a nemzeti együttesre koncentrál, hiszen él a remény, hogy 1986, azaz harminc év után ismét kijusson a nemzeti csapat egy nagy focitornára. A péntek este a litvánokat legyőző magyar válogatott szövetségi kapitányával a Blikk készített interjút. fotó: blikk.hu – Miként oldja meg, hogy több területen is meg kell felelnie?– Komoly terhelést kap az agyam, az biztos! Folyamatosan jönnek a gondolatok, mindig a siker kulcsát keresem. A válogatott szövetségi kapitánya és a Hertha vezetőedzője vagyok, de mindezek mellett családapának kell lennem. Ráadásul pro licenc-tanfolyamra is jártam, de utóbbit már sikerrel befejeztem. ‒ Hogyan viselik a szerettei, hogy a családfő kevés időt tölt otthon?– Ne szépítsük, sajnos a család szenved. Kapom is tőlük rendesen a piszkálódásokat. Múlt hét vasárnap indultam haza Magyarországra, de előtte már nem figyeltem senkire. Mondta is a feleségem, „na, kezdődik megint". Palkó fiam pedig felvette telefonnal, ahogy a nappaliban ülök, s magamban beszélek. „Apa, megint nem vagy normális" – mondta viccesen. ‒ Palkó az U16, Márton az U13, Bence pedig a Hertha U10-es csapatában szerepel, de korábban említette, egykori tanítványaira, a klub U15-ös csapatának játékosaira is fogadott gyermekeiként tekint. Van ideje megnézni a fiúk mérkőzéseit?– Egy-két U15-ös meccset megtekintettem. A távozásom után nem szerepeltek túl jól a bajnokságban, de nyertek néhány kupát. Nincs időm a felnőttgárda mellett másra, mert reggel kilencre megyek ki a pályára, s este nyolckor érek haza. Ez teljesen felőröl. A saját fiaim találkozóira sohasem érek oda, de a Bundesliga-szezon lezárásával a múlt vasárnap végre Palkó mérkőzését meg tudtam nézni. ‒ A válogatott az 1986-os világbajnokság óta nem jutott ki nagyobb tornára, ám most az Európa-bajnoki selejtezőcsoportjának harmadik, pótselejtezőt érő helyén áll. Miként lehet megtartani ezt a pozíciót?– Muszáj legyőzni idegenben Finnországot, a görögök elleni márciusi, hazai döntetlennek csak akkor lesz értéke! Négy pontot terveztünk ugyanis erre a két összecsapásra. Ha nyerünk Helsinkiben, akkor lerázhatjuk magunkról az üldözőket, s akár az első két, automatikus továbbjutó pozíciót is megcélozhatjuk. Jó lenne, ha a csatáraink magukra találnának, s egyszer végre megérném, hogy mondjuk vezetünk 2-0-ra. ‒ A selejtezők második felében már minden meccs nagyon fontos. Lelkileg képes megküzdeni a teherrel a csapat?– „Sorsdöntő, létfontosságú meccs" – a sajtó helyez ezekkel a szavakkal súlyt a válogatottra. Tőlem nem hallanak ilyet a játékosok, maximum csak azt, mi a taktika. Természetesen nyerni szeretnénk. Ha mindenki rosszul teljesít Finnországban, az az én hibám lesz, ha egy-két labdarúgónak nem megy majd, az benne van a pakliban, de a lényeg az eredmény, a három pont megszerzése, bármilyen játékkal. ‒ Hogyan készül a válogatott a helsinki Eb-selejtezőre?– Az első héten nem akartuk túlságosan leterhelni a bő keret tagjait, nehogy valaki megsérüljön. A litvánok elleni pénteki, barátságos, debreceni mérkőzésen nem az eredmény volt a fontos, hanem az, hogy bizonyos szituációkat gyakoroljunk. Nem akartuk kiteríteni a kártyáinkat. Finnországra két taktikai variációval készülünk, ezek elsajátítása normál esetben öt-hat hét, de nekünk nincs ennyi időnk. Fontos, hogy ne legyünk kiismerhetőek. ‒ Egy sikert már elért. A Herthát megmentette a kieséstől a Bundesligában. A klub ezután meghosszabbította a szerződését, a német lapok szerint évi 187 millió forintnyi összegért. Fontos volt, hogy anyagilag is elismerjék a munkáját?– A tárgyalásokról nem szeretnék beszélni, a fizetésemről pedig főleg nem. Most minden gondolatom a finnek elleni meccs körül forog, utána szívesen beszélek a Hertháról és a jövőmről. ‒ A nemzeti gárda és a berlini klub között kötött a személyét érintő megállapodása módosult?– A szövetség és az egyesület közötti szerződést én még nem láttam. A németországi megállapodásomban eddig is benne volt és most is benne van, hogy másodállást vállalhatok, így nincs probléma a kettős feladattal. Annak pedig örülök, hogy a Hertha számít rám a jövőben is az utánpótlásban, ha esetleg rosszul sül el valami a felnőttegyüttesnél. ‒ A Német Kupa döntője alatt szakkommentátorként is megcsillantotta tudását. Hogy érezte magát?– Én edzőként néztem a mérkőzést, megmondtam előre, tőlem ne várják, hogy statisztikákat fújjak. A Bajnokok Ligája-finálét még elvállaltam, s azt is elárulom, hogy a Juventusnak szurkolok, mert szakmai szemmel annyira szervezett az olasz csapat, hogy élmény nézni, amit a pályán nyújt. Egyébként pedig nem most debütáltam kommentátorként. Korábban szegény Knézy Jenővel is dolgoztam együtt a spanyol Barcelona elleni BL-mérkőzésen, mert sérülés miatt nem léphettem pályára a Herthában… Hozzáteszem, ezeket a találkozókat igazából otthon, családi körben szeretem nézni, az a jó, ha hátradőlhetek a fotelben, és sörözhetek közben.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
