„Hatpontos mérkőzés” és „kiesési rangadó” – így vezették fel a szakértők a Mezőkövesd elleni mérkőzésünket, aminek megnyerésére komoly szükségünk volt. A siker nem csak a tabellán elfoglalt helyezésünkhöz, hanem most már a játékosaink lelkiállapotának is kellett.
Több tényező is megnehezítette a dolgunkat, ugyanis Boér Gábor betegség miatt nem készülhetett az egész hét folyamán a csapattal. Vezetőedzőnk azonban felgyógyult a mérkőzésre, és a három pont megszerzéséért irányította csapatunkat a kispadról. Arról a kispadról, ahol tavaly egy rendkívül fontos mérkőzést nyert meg, az első „újkori meccsén”, ami szükséges volt a bennmaradáshoz.
De talán sokkal inkább aggasztóbb Mim Gergely hiánya, aki a mérkőzés előtti edzésen egy kisebb sérülést szenvedett, így a bombaformában lévő támadó nem állhatott Boér Gábor rendelkezésére.
Érdekesség, hogy klasszikus szélső nélkül kezdtünk, mivel ezúttal Meshack is csak a cserejátékosok közé lett nevezve.
Csapatunk jól kezdte a mérkőzést és rögtön nagy nyomást gyakoroltak játékosaink a Mezőkövesd kapujára. A mezőnyfölényünk korán kialakult, Antonio Mance életerős lövései komoly gondot okoztak a hazaiak számára.
Játékunk látszólag sokat fejlődött a legutóbbi mérkőzés óta. Mintaszerű támadásokat vezettünk végig a Mezőkövesddel szemben. A hazaiak védelme annyira instabilnak és sebezhetőnek tűnt, hogy vezetőedzőjük, Kuttor Attila már a 26. percben cserélt, taktikai okokból kifolyólag. Ez a változtatás azonban nem segített a hazaiaknak, és Antonio Mance óriási góljának köszönhetően felkerült a neve az eredményjelző táblára. A horvát csatár az egész mérkőzés folyamán aktív volt és találatát is egy kitűnő egyéni megmozdulás előzte meg. Ilyen egy tökéletes kontratámadás!
Látszólag védelmünket is sikerült stabilizálni, hiszen az első félidőben hatástalanítottuk a klasszis megoldásokra is képes Stefan Drazicsot, és különösebb helyzet nélkül maradtak a hazaiak.
Az észak-macedón válogatott meghívót is kapó Todor Todoroski pedig könnyen elképzelhető, hogy idővel kiharcolhatja magának a kezdő pozíciót is, kiszorítva ezzel a kezdőből Huszti Andrást. Todoroski teljesítménye meggyőző volt a Mezőkövesd ellen, aki látszólag egy az egy elleni szituációkban, támadásokban és védekezésben is kimagasló a mutatottak alapján.
Az Eszéktől érkező Josip Spoljaric ezúttal nem nyújtott kimagasló teljesítményt és keveset volt játékban. Nem volt meglepő, hogy már a második játékrész elején lecserélték, és helyére a nigériai Meshack érkezett. Ezzel a cserével francia támadónk, Yohan Croizet behúzódott a szélről, és 10-es szerepkörben is megvillanthatta tudását. Véleményem szerint ez a szerepkör sokkal jobban illik Croizet játékstílusához, és jobban tudja így segíteni a csapatot a siker eléréséhez.
Lassan már megszokott lesz a ZTE-szurkolók körében az, hogy csapatunkat folyamatos balszerencse sújtja. Ezúttal egy ártalmatlan hazai beadás után fejelt görög védőnk, Evangelou a saját kapunkba.
A balszerencsés mozdulatnak köszönhetően kiegyenlítettek a hazaiak. Pedig a ZTE közelebb állt a második találat megszerzéséhez az öngólt megelőzően, Meshack azonban csak a felső lécet találta el.
Szintén szokásosnak mondható már az is, hogy Medgyes Sinan minden mérkőzésen cserére szorul. A balhátvéd látszólag gyenge fizikai állapotban érkezett Zalaegerszegre, hiszen korábbi csapatában nem kapott elegendő játékpercet.
A Mezőkövesd cseréi lendületet hoztak a hazaiak számára és sokkal nyíltabb lett a játék. Érezhető volt, hogy pár percen belül valamelyik csapat megszerezheti a vezetést. És így is lett!
Meshack egy óriási labdát adott Yohan Croizetnek, aki egészen a tizenhatoson belülre vezette a labdát, és adta vissza a játékszert a nigériaihoz. Meshack nagyon jól ismerte fel a szituációt és továbbította a játékszert Mancéhoz. A horvát csatár most sem hibázott és ismét megszerezte számunkra a vezetést! Mintaszerű támadás és összjáték, kevés ilyet lehet látni az élvonalban.
Csapatunk játéka sokat fejlődött az előző héthez képest, láthatóan kezdenek összeszokni egymással a játékosok. Megérdemelt győzelmet arattunk a Mezőkövesd ellen, ezzel egyik legnagyobb riválisunkat egy még nehezebb szituációba hoztuk. Antonio Mance érkezésével „csatár állt a házhoz”, méghozzá egy vérbeli. Helyzetkihasználásunkon talán még van mit csiszolni, azonban sokkal inkább fontosabb, hogy védelmünk régóta nem látott stabil lábakon állt. A hazaiak kevés helyzetet tudtak kidolgozni, csupán egy kisebb rövidzárlat alakult ki védelmünkben.
De a lényeg: „A győzelem a Zalaegerszegé!”
Borítókép: ZTE FC
