Ebben a blogban az MTK Budapest FC két legutóbbi bajnokijáról és azok körülményeiről olvashattok. Edzői értékelésekkel és több játékos kielemzésével tarkítva. A budapesti kék-fehérek győzelmi szériája a ZTE elleni döntetlennel szakadt meg, míg a hatmeccses veretlenségi sorozatot a Nyíregyháza törte meg a múlt heti fordulóban.
MTK-ZTE 1-1
Dominancia
Csak rá kell nézni a statisztikára, ha valaki a saját szemének nem akar hinni: 75%-os labdabirtoklás a javunkra, tizenhat lövés, ebből öt találta el a kaput, és 747 passz az egész meccs alatt. Ezek a mutatók jellemezték a ZTE elleni párharcot, amely a hónap második napján korai kezdéssel indult.
Még én is éledeztem a tegnapból a meccs alatt, de játékosaink is csak a tizedik perc után vették fel a ritmust, amikor Croizet megpattanó lövéséből a zalaiak megszerezték a vezetést. Ezt követően a mérkőzés irányítása a miénk volt, bár nem tudtunk komolyabban élni ezzel. Az ellenfél gyakorlatilag kilenc emberrel védekezett ellenünk, és igyekezett szabadulni a labdától.
Ezt a védelmet leginkább átlövésekkel lehetett volna megmozgatni, amelyekből csak az utolsó tíz percben láttunk párat. Az egyenlítő találat azonban Némó küzdelmének hála összejött, így egy pontot otthon tartottunk.
Márton Gábor, a ZTE szakvezetője egyébként őszintén elismerte a mérkőzés utáni értékelésében, hogy jobbak voltunk, és számukra ajándék volt az egy pont. Ezt előzte meg vezetőedzőnk nyilatkozata a látottakról.
Felelősségteljes nyilatkozat
Horváth Dávid vezetőedzőnk felelősségteljesen kezdte el értékelni csapata játékát. Elmondta, hogy a dominanciánkat nézve maradt benne némi hiányérzet. A kapott gólunknál hibáztunk, és minél hamarabb kellett volna egyenlíteni, hogy esélyünk legyen a három pont megszerzésére. A mester szerint nem vált frusztrálttá, görcsössé a csapat, bár én és szurkolótársaim ezt annyiban vitatnánk, hogy a második félidőben Kisbogesz láthatóan feszült volt végig, amit egy, az első félidő végén történt játékvezetői döntéssel való egyet nem értése válthatott ki. Erről vezetőedzőnk nem ejtett szót.
„Nem voltunk extrán jók, mint az előző mérkőzéseken, de jónak mondanám a teljesítményünket. Természetesen nem kergethetjük magunkat abba a hibába, hogy most minden rendben van. Előbb átbeszélni, majd kijavítani kell azokat a hibákat, amik miatt nem tudtuk itthon tartani a három pontot.” – folytatta megfontoltan.
Ő is elmondta, hogy a Zalaegerszeg teljesen átadta nekünk a kezdeményezést, védekezett kilenc emberrel. Sorsunk a saját kezünkben volt ezen a meccsen. A Zalaegerszeg kivárásra játszott, a hibáinkra várt, ezt mi is így láttuk szurkolóként. Szerencsére a védelmünk nem hibázott a kapott gól után. Vezetőedzőnk cserékkel igyekezett változtatni, hogy megbontsa a zalai védelmet, és ennek tulajdonítja az egyenlítő gól megszerzését is.
Úgy látja, hogy az ellenfelek már tartanak tőlünk, és ezért védekezőbb taktikát választanak ellenünk. Gondolatait azzal zárta, hogy különféle taktikákat kell alkalmaznunk a különböző ellenfelek ellen, hiszen a bajnokságon belül is változnak a stílusok és a játékfelfogások.
NYÍREGYHÁZA-MTK 2-0
A Szpari elleni összecsapáson részben hasonló forgatókönyv játszódott le, mint a ZTE ellen, de most vereséget szenvedtünk, ráadásul két gólosat. Jurina óriási ziccere után, a második félidőre elfáradt a csapat, így már nem tudtuk ugyanazt az intenzív labdajárató játékot produkálni, mint az előző meccsen, vagy az első harminc percben.
Nálam a legjobb teljesítményt Kata, Varju és Demjén nyújtották, akik mind állandóságot és stabilitást képviselnek a csapatban. Kata jelenleg válogatott kerettag és csapatkapitány, Demjén elsőszámú kapus és volt már válogatott kerettag, Varju pedig hét éve erősíti csapatunkat. Korábban hallani lehetett olyan pletykákat, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány szemmel tartja őt.
A támadósorunk most kissé indolensnek tűnt, de a visszajátszás alapján kijelenthető, hogy mindkét Molnár nagyot küzdött. Fáradtságuk miatt azonban pontatlanabbá váltak a támadások végén.
A Sofascoreon Kisbogesz kapta a legjobb értékelést, aki ugyan nem élete meccsét játszotta, de látszott rajta a küzdőszellem. Egy gólpassz is lehetett volna tőle a második félidő végén, ha Némó nem csúszik le az indításáról.
A válogatott szünet jókor jön, lesz idő rendezni a sorokat. A Nyíregyházának pedig azt kívánom, hogy ne essen ki, mert még nem volt alkalmam megkóstolni a helyi specialitást, a nyíregyházi giroszt!
Cserék
A modern labdarúgásban már nemcsak az számít, hogy ki kezdi a mérkőzést, hanem az is, hogy ki fejezi be. Értem ezalatt, hogy ugyanolyan lényegessé vált a cserejátékosok szerepe, mint a kezdőké, főleg mióta öt cserelehetőség áll rendelkezésre. Számos tényező határozza meg, hogy ki mennyit tud játszani és milyen állapotban van adott meccsnapon. Ezeket mi nem látjuk, de a szakmai stáb minden játékosról tisztában van a szükséges adatokkal. Erről is beszéltem az „Illés Béla előretör, avagy a károgó libák” podcast legfrissebb adásában. Éppen ezért nem kedvelem, amikor az a kérdés kerül előtérbe, hogy „Miért cserélt Horváth Dávid úgy, ahogy?”.
Nem tudjuk, hogy például Kovács Patrik vagy bárki más milyen állapotban van, és lehet, hogy az ellenfél egy bizonyos játékosa ellene jobban érvényesült volna, mint Antonov ellen. A podcastban is felvetettem, hogy számomra nagy kérdés, mikor kap Kiskenő több játékpercet.
A másik oldalon, ebben a tekintetben Tímár Krisztián bizonyult jobbnak. Először kényszerűségből cserélte be Bakit, majd a 70. percben beállt Myke Ramos is. Mindkettőjük – és még mások is – korábban kék-fehér színekben játszott, most pedig meghatározó szerepet kaptak a Szpari győzelmében.
Még egyszer Polievkáról
Előző blogomban már eszmét futtattam Róbert Polievkáról, de ismét említést teszek róla, mert eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A korábbi szlovák gólkirály ezen a találkozón is csereként kapott lehetőséget.
Teljesítménye miatt sok kritika éri, sokan várják tőle a gólokat, amelyeket eddig csak kupameccseken láthattunk tőle. Legutóbb Szegeden szerzett szépségdíjas találatot, ami igazolta képességeit.
Szurkolótársaim körében nem véletlenül indultak el a találgatások arról, hogy vajon mi lehet annak az oka, hogy a nyáron, klasszis igazolásként beharangozott besztercebányai gólkirály nem találta még meg a góllövő cipőjét.
Aki megnézte róla a gólösszefoglalót, láthatta, hogy a Besztercében úgy lett gólkirály, hogy csapattársai befuttatták üres területre, vagy egy jó kontra során a szélen indult meg, a többi gól pedig egyéni megoldásból született. Ebből leszűrhető, hogy nem abban a játékrendszerben játszott, amiben most mi, hiszen a szezon eleji háromvédős felállásunk és a mostani letámadós 4-2-3-1-es formációnk eltér attól, amihez hozzászokott.
Ő nem erőcsatár, mint Jurina – ezt több mérkőzésen is láthattuk –, hanem egy gyors, labdaügyes támadó, akire inkább kontrák során lehet építeni. Mindig jól mozog a pályán, labda nélkül is, különösen a széleken, de bajnokin eddig még nem sikerült gólt szereznie. Sajnos ezen a találkozón rajta is látszott a fáradtság, nem úgy szállt be a játékba, ahogy reméltük.
Őszintén kívánom Robcónak, hogy még a téli szünet előtt megtalálja a formáját, mert sokan sajnáljuk, hogy abból, amit Besztercén mutatott, eddig még csak keveset láthattunk itt.
Feszültebb értékelés
Befejezésül, Horváth Dávid mérkőzés utáni nyilatkozatát szeretném bemutatni, amely ezúttal kevésbé volt nyugodt, mint a ZTE elleni meccs utáni. Személy szerint kifejezetten feszültnek éreztem vezetőedzőnket már a mérkőzés során is.
A távolból jól látható volt a gesztikulációja és testtartása – ezt megerősítették azok a barátaim is, akik tévén nézték a mérkőzést.
Horváth Dávid értékelésében két részre bontotta a párharcot, de nem azonos időintervallumban. Az első harminc perc és a második félidő, illetve a 30. perc és a szünet közötti negyedóra szerinte döntötte el a mérkőzést. Elismerte a Nyíregyháza hatékonyságát: sajnos nem éltünk a lehetőségeinkkel. A tizenegyes különösen fájdalmas volt, csakúgy, mint az első gól, mert rossz időpontban kaptuk ezeket. Utána nehéz volt abban reménykedni, hogy a Nyíregyháza zárt védekezése ellen három gólt szerezzünk. Meg kell jegyeznem, hogy ez is hasonlóságot mutat a ZTE elleni találkozóval, az ordító gólkülönbségről a javunkra már nem is beszélnék. és bár közhely, mégis igaz, hogy a focit gólra játsszák.
„Nem tudtunk betalálni. Ma talán semmi sem sikerült, nem tudtuk elérni a célunkat. Gratulálok a Nyíregyházának a győzelemhez!” – ismerte el ezzel a vereséget. A mester azt is kiemelte, hogy az eseményeknek volt egy lélektani oldala is. A csapat harminc percig úgy érezhette, hogy a játék működik, és csak idő kérdése a vezetés megszerzése. Aztán az első kapott gól után megbillent az addigi mentális fölény, és ezért nagy árat fizettünk.
Vezetőedzőnk ugyanakkor, a vereség ellenére elmondta, hogy nagyon szép időszakot zártunk ezzel a veretlenségi sorozattal. Elértünk egy olyan szintet, hogy egy Nyíregyháza hazai pályán visszafogott védekezést választott ellenünk. Ezeket a helyzeteket meg kell tanulnunk kezelni a jövőben, mert ha visszaállnak ellenünk és a hibáinkra várnak, tudnunk kell mit tenni. Az elmúlt másfél évben ez nem volt jellemző, de örömteli, hogy most, hogy az élmezőnyben vagyunk, az ellenfelek mind küzdeni akarnak ellenünk, pontot vagy pontokat akarnak szerezni. Horváth Dávid természetesen boldog lenne, ha hasonló pontszámmal folytathatnánk a közeljövőben.
Ahogy nemcsak ő, hanem mi, MTK-szurkolók is örülnénk egy hasonlóan jó folytatásnak!
Csak a kék-fehér!
