Nem bírt egymással szombat délután a Mol Fehérvár FC és az Újpest. És ezt a kijelentést szó szerint kell érteni, mert a találkozó végeredménye 0-0 lett. De vajon elégedett lehetett-e a két vezetőedző a végeredménnyel. És fejlődött-e a csapatuk a kinevezéseik óta.
A KÉRHETETLEN
Amióta létezik a labdarúgás, a 0-0 az egyik legtutibb olyan végeredmény, amit a két küzdő csapat edzője biztos, hogy nem tud kérni a játékosaitól. Ez egy ősrégi tény.
Ugyanis csak olyan szakvezetők létezhetnek, akik arra sarkalják a játékosaikat, hogy ne kapjanak gólt az adott mérkőzésen.
Olyan vezetőedző viszont kizárt, hogy létezhet, aki arra ösztökéli a futballistáit, hogy ne szerezzenek gólt. Mert ez a fajta taktikai utasítás nagyjából így hangzana:
Figyelj, Pisti, ha ott van nálad a zsuga 1 méterre a gólvonaltól, miután a kapust és a védőket is elfektetted már, akkor mindenképpen rúgjad mellé, hogy rajtad röhögjön mindenki, mi meg így nem szerzünk gólt!”
És akkor képzeljük el, hogy ezt az intelmet 0-0-nál is be kell tartani. Méghozzá a találkozó legutolsó pillanatában.
Ugye, hogy képtelenség?
Döntetlenre, akár gól nélkülire is, ugyan meg lehet próbálni játszani, de az akkor is kizárt, hogy a szakmai vezetés azt kérje, hogy ne szerezzen gólt a csapata, ha lehetősége van rá. Vagy azt, hogy direkt kevesebbet.
Mert amikor egy gárda ikszre megy, akkor is az a célja, hogy ne kapjon gólt vagy minél kevesebbet, de mindenképpen ugyanannyit, mint az ellenfele. Viszont ilyenkor is az a cél, hogy legalább eggyel többször legyen eredményes. Még akkor is, ha a támadójáték nem látványos, mert a másik gárda alapból erősebb vagy jobb formában van.
A Vidi-Újpest 0-0 lett, a találkozó számomra leginkább a két gárda szurkolótáborának a remek teljesítményéről marad emlékezetes.
BARTOSZ GRZELAK
A lengyel születésű svéd edző 3 fordulóval ezelőtt vette át a Videoton irányítását. Első meccsén a Vidi hazai pályán győzte le 2-0-ra a Kispestet. Majd jött egy értékes döntetlen az FTC otthonában (2-2), majd jött az Újpest elleni 0-0.
A Kispest elleni siker és a címvédő otthonában szerzett pont értékes a bentmaradásért harcoló Viditől. Viszont az Újpestet verhette is volna, ha már jelenleg a hasonszőrű Kispest ellen meglett a diadal. Ráadásul szintén hazai pályán.
A szakvezetőtől azt kérdeztem a lilák elleni meccsük utáni sajtótájékoztatón, hogy mi volt az a plusz, ami a győzelmükhöz kellett volna. De arra is kíváncsi voltam, hogy a meglátása szerint hol tart a csapata a kinevezése óta, mi az, amivel a leginkább elégedett és mire kell a következő napokban a leginkább a hangsúlyt fektetnie, hogy tovább fejlődjenek.
Mielőtt a válaszára rátérnék, megjegyzem, hogy szeretek külföldi edzőkkel beszélni, mert nem ismerik a köntörfalazást, mindig a frankót mondják.
„A támadójátékunk nem volt a legkiválóbb. Leginkább akkor, amikor a támadásokba való átmeneteknél középen elvesztettük a labdákat. Ez mindig veszélyes lehet és a csapat ritmusát is megtöri. Ezen mindenképpen dolgoznunk kell. Nem voltunk veszélyesek az ellenfél tizenhatosán belül, mert nem voltunk ott elegendően. Pozitívumok is voltak. A védelmünk stabil. Ezt meg kell őriznünk, de ez is tovább fejleszthető, akárcsak a csapatszellemünk.”
NEBOJSA VIGNJEVICS
Vignjevicsnek most volt a második meccse, amióta újra a lila-fehérek trénere. A második bemutatkozása alkalmával a ZTE ellen győztek 3-2-re. Annak a találkozónak a végeztével azt válaszolta az egyik kérdésemre, hogy az a legfontosabb, hogy kiszűrjék a mérkőzések közbeni hullámzásaikat. Emlékezetes: a zalaiak ellen már 2-0-ra is vezettek, majd 2-2 lett, de végül 3-2-re győztek.
Most azt kérdeztem tőle, ebben mennyire fejlődtek.
„Most nem voltak olyan hullámvölgyek, mint a Zalaegerszeg ellen, viszont voltak olyan periódusok, amikor a labdabirtoklásban az ellenfelünk volt a jobb, de ez egyszer sem tartott sokáig. Jól kontrolláltuk a mérkőzést, sokszor tudtuk megállítani a hazaiakat. Meg kellett küzdeniük a labdákért. Ha a játék minőségét értékelem, akkor kijelenthetem, hogy a Vidi elleni döntetlen jobb minőségű játékot hozott, mint a ZTE elleni győzelem. Sajnos ez rúgott góllal nem párosult. Jól játszottunk, de ez nem azt jelenti, hogy nincsen szükségünk további javulásra.”
A futball egyik másik, ősrégi igazsága, hogy az új edző jól seper. Ez sem mindig teljesül, de általában igen, hiszen a váltás a legtöbb esetben felrázza a játékosokat. A két szakvezető győzelemmel kezdett a kinevezései után, majd idegenben értek el döntetlent (a Vidinél egy mérkőzéssel korábban volt a váltás, így a harmadik meccsére ebben a bekezdésben nem gondoltam).
Viszont a nyilatkozataikban megerősítették, amit a dolgozat elején állítottam. Annak örültek, hogy nem kaptak gólt, de azt nem kérték, hogy ne szerezzenek.
Magával a 0-0-val tehát, mivel a focit gól(ok)ra játsszák, nem csak a mindig győzelemről álmodozó szurkolók nem voltak elégedettek, hanem a szakvezetők sem.
A vezetőedzők viszont nem csak az előre történő játékot kell, hogy észrevegyék és értékeljék a találkozók után…
EMLÉKEZTETŐ
OTP Bank Liga, 26. forduló:
Vidi-Újpest 0-0
Székesfehérvár, MOL Aréna Sóstó, 4953 néző
sárga lap
Kodro (21.), Csongvai (27.), illetve Hall (8.)
MOL Fehérvár FC:
Kovács D. – Bese, Csongvai, Stopira, Heister – Pokorny (Christensen, 60.), Flores – Kastrati II. (Nego, 81.), Katona M. (Makarenko, a szünetben), Dárdai – Kodro
Újpest FC:
Nikolic – Kastrati, Anculasz, Hall, Pauljevic – Onovo, Boumal (Mack, 63.) – Varga Gy. (Ambrose, 63.), Jakobi (Jevtovszki, 63.), Csoboth – Gouré
