„Ki volt a valaha volt legjobb edzőnk?” – tette fel a kérdést az egybegyűlteknek Dr. Genzwein Ferenc, a Vasas korábbi legendás edzője, akinek az irányítása alatt álltak utoljára az NB I-ben az első helyen a piros-kékek. „Rudi bácsi!” – kiáltották egyszerre az angyalföldiek egykori legendás játékosai és edzői, akiknek a véleményével Lipcsei Péter, ifjabbik Albert Flórián és Dejan Milovanovics is egyetértett.
MEGINT EGYÜTT
Júliusra jellemző nyári este volt pénteken Óbuda szívében, Csillaghegyen. A korábban kőfejtőként üzemelő, kiváló kiránduló- és sziklamászó helynek számító (20 évvel ezelőtt könnyűzenei összejöveteleket is rendeztek a területén) Róka-hegy mögött idővel megváltásként elbújó napnak még bőven volt ereje, ezért a Vasas és a B. O. SZ öregfiúk csapatainak a játékosai cseppet sem bánták, hogy Tóth Bálint, az angyalföldiek korábbi legendás játékosa és edzője (háromszoros magyar bajnok, egyszeres kupagyőztes) nem az eredetileg kijelölt időpontban, hanem kicsivel később kötelezte a csapatokat a kezdésre. A találkozó egyébként nem volt meghirdetve, így nézők sem voltak.
A Mészöly Focisuli pályáján egyébként lelkesen melegítettek be a felek a találkozóra, egymás zrikálása alap volt, mint minden futballmérkőzés vagy edzés alkalmával a világ minden táján.
Most viszont nem volt tétje az „összecsapásnak” (a presztízsen kívül), nem úgy, mint régebben, amikor a pályán lévők egymás csapattársaiként vagy egymás ellen játszottak. Mégis emelte az est fényét az, hogy újra összeálltak a Vasas ikonjai, mert Angyalföldön valahogy nincsen szokása annak, hogy rendszerezett körülmények között szerepeljenek az öregfiúk.
PÁRDUCOK
Az 5-szörös finn bajnok és 1-szeres finn kupagyőztes Babócsy András is szépen kapta az ívet a piros-kékektől, hiszen az egyik legjobb és legösszetartóbb öregfiúk csapatnak, a B. O. SZ.-nak a kapuját védte az ellen a Vasas ellen, amelynek szurkolói a mai napig azt állítják róla, hogy egy párduc, mert akkorákat védett 1988 és 1994 között. Sáfár Szabolcs, aki Babót váltotta harminc évvel ezelőtt az angyalföldi kapuban, csak mosolygott a kijelentéseken, de ezúttal nem villantotta meg kivételes képességeit. Safi, ahogyan minden élő Vasas-szurkoló hívja, 14-szer volt magyar válogatott, de Oroszországot és Ausztriát is meghódította zseniális hárításaival és szerény viselkedésével. Utóbbi országban többször lett az év kapusa, osztrák bajnokságot egyszer, ottani kupát négyszer nyert a csapataival.
MÉSZÖLY-ALBERT BARÁTSÁGOK
Ott ült mellette Birinyi István, aki Magyar Kupát nyert az angyalföldiekkel, illetve ifjabbiMészöly Kálmán is, aki egyébként kiváló kapusedző, de a vendéglátás és a hangulatfokozás felszentelt nagymestere is. Velük szemben ifjabb Albert Flórián volt, aki nem játszott az ellenfélnél, de kijött megnézni a régi harcostársakat és riválisokat.
Nyugodtan kijelenthetem, az édesapák által életre hívott legendás, évtizedeket átívelő Mészöly-Albert barátság a mai napig szent és sérthetetlen!
AZ ÉNEKES
A Vasas védelmét egyébként a Fonogram- és Zámbó Jimmy-díjas kiváló énekes, Balázs Pali irányította, akinek a labdarúgás iránti töretlen tisztelete és lelkesedése minden elismerést megérdemel. Maradjunk annyiban, ennek a riportnak az elkészültéhez is tiszta szívvel járult hozzá, hálás köszönetem a kiváló felvételekért.
A SZÉLSŐHÁTVÉDEK
Élmény volt látni, ahogy a védelem jobb oldalán a 21-szeres válogatott Mónos Tamás versenysúlyához ragaszkodva tüsténkedett. Felnőtt szinten egyébként legutóbb a Csákvár szakvezetője volt, sokak szerint az egyik legtehetségesebb magyar szakember.
A védelem bal oldalán a háromszoros magyar bajnok, kétszeres kupagyőztes Kecskés Zoltán villogott, aki játékosként az FTC-ben, az Újpestben és az MTK-ban is megfordult, edzőként viszont a Vasasnál tette le a névjegyét. A kezdés előtt remek állapotban érezte magát, mert mint azt a pálya túloldalán lévőknek is jelezte: őt bármikor lehet indítani, vissza is tud érni, mert megfelelő edzésmunkával gondoskodott arról, hogy még mindig kiváló erőnlétben és formában legyen. A magyar labdarúgás egyik legnagyobb csibésze valóban felszántotta a pályát, lefújás után jelezte is, hogy annyit futott, hogy egy kicsit érzi a combjait.
MÉSZÖLY ÉS KOEMAN
Mészöly Géza, aki kupát nyert a Vasassal és 18-szor volt válogatott, a védelem és a középpályás sor között igyekezett megszűrni a B. O. SZ remekül megkomponált támadásait. Ebben segítségére volt Erős Károly, aki joggal kapta játékoskorában a Koeman becenevet, hiszen kőkemény, rendíthetetlen harcos volt. Amikor a lefújás utáni vacsora közben mellettem ült, nem lepett meg, hogy a telefonjának tokján az eredeti Újpest-címer díszelgett, hiszen ő is azok közé az angyalföldiek közé tartozik, akiket a lila-fehérek sokkal jobban megbecsültek, mint az angyalföldiek.
A REAC ÉS A SOKATMOZGÓK
Kis Tamás, a REAC ikonja is a Vasast erősítette a forró, fülledt estén. Nemrég volt a búcsúmeccse, a többiek többször is mondták nekem: „Nagy kár, hogy nem a Vasast szereti annyira, mint a rákospalotaiakat….”.
Tóth Krisztián, Tóth Bálint fia, fineszes megoldásokkal is igyekezett őrületbe kergetni az ellenfelet. Az 1-szeres válogatott Zombori Zalán, aki az Újpesttel lett bajnok játékosként, de játszott az FTC-ben és a Kispestben is (mégsem haragszik rá senki, még a szurkolók közül sem Angyalföldön), nagyszerű formában teljesített. Meglátásom szerint ő futotta a legtöbbet és a legintenzívebben a találkozón.
VENDÉGSIKER
A kiváló meccset a B. O. Sz. nyerte meg 3-0-ra. Az angyalföldiek szerint megérdemelten, de hozzátették, hogy az ellenfél játékosai sokkal többet játszanak „versenyszerűen”, és ami pénteken döntő tényező volt: együtt.
Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy Tuboly Frigyes nem tudott játszani. Nincs ember, aki el tudná nekem magyarázni, hogy Galaschek Péterrel egyetemben nem ők voltak a világ valaha volt legtehetségesebb futballistái. Tuboly ígéretes pályafutását egy autóbaleset törte ketté, amikor már válogatott kerettag volt. A társai elmondták, hogy a fia ugyanolyan tehetséges, mint ő volt.
ÓBUDA CSILLAGA
Annak viszont nagyon örültem, hogy Pálvölgyi László, aki a III. Kerületi TVE egyik legnagyobb ikonja, tudott játszani, mert az ő pályafutását egy másik legenda, Jean Claude Mbemba törte majdnem ketté. De a vasasosok ismét elmondták neki, hogy az angyalföldiek valaha volt egyik legnépszerűbb légiósa nem szándékosan szabálytalankodott.
BOGRÁCSOZÁS
A meccs után bográcsozás és további sztorizgatások vették kezdetüket. A parádés vacsorát ifjabbik Mészöly Kálmán prezentálta (már jeleztem róla, hogy kiváló vendéglátós), de úgy, hogy mindegyik szegmenséhez ért a szakterületnek.
A beszélgetések végig vidámak voltak, a B. O. SZ játékosai is a helyszínen maradtak a lefújás után. Most már nem számított az, mint a hősies nyolcvanas és kilencvenes években, hogy ki melyik csapatnak a játékosa vagy a szurkolója.
ÖRÖK SPORTBARÁTSÁGOK
Szerintem a sztorizgatások még napokig eltarthattak volna, annyi mindenki tudott volna valamit mesélni Illovszky Rudolfról, a Vasas valaha volt legnagyobb legendájáról, Mészöly Kálmánról vagy a legjobb barátjáról, Farkas Jánosról, illetve a többi piros-kék csillagról.
Akik meg nem a Vasas játékosai voltak, azok az angyalföldiek elleni élményeikről meséltek.
Azokon a történeteken, amelyeket már hallottam, most is mosolyogtam, azokat pedig, amelyeket még nem hallottam, tátott szájjal figyeltem. Könyvet, könyveket lehetne írni belőlük…
Mert nemcsak kiváló sportemberek társaságában voltam, hanem fontos barátok között is, akik az NB1.hu megalapításának első napjától kezdve önzetlenül segítik a kollektívánk munkáját. Az enyémet meg pláne!
Amikor elköszöntem tőlük, többen is újra figyelmeztettek az élet és a labdarúgás egyik legfontosabb szabályára. Meg kellett ígérnem nekik, hogy továbbra sem felejtem el.
Az intelem a következő volt: „A sportsikerek mulandók, a barátság örök!”
Az eseményre egyébként csak az NB1.hu kapott meghívást!
