Legutóbbi írásomra többen is vették a fáradtságot, és megkerestek. Plusz információkhoz juttattak, és egyre inkább kőrvonalazódik, hogy mi is a baj. Igyekszem pontokba szedni ezt is.
Igazolások, fittség
1. Az új igazolások az értékük alapján jobb teljesítményre képesek, mint a korábbiak. Csakhogy Goncalves, Medeiros, Ademi és Vrijters is ilyen-olyan okokból (sérülés, mellőzöttség stb) játékhiányosan érkezett. Egyedül Matko érkezett fitten, a többieket újból fel kell építeni. Ez időbe telik.
2. Azt mondják, hogy a tavalyi évben nem volt a csapat rendesen leedzve. Egy felkészülés alatt ezek szerint nem tudták a keretet azonnal visszahozni arra a szintre, ami kell a fittséghez. Nem vagyunk frissek, és messze nem vagyunk 100%-os edzettségi állapotban. Ehhez képest a honlap szerint napi egy edzés van. Na, kérem. Az előttünk lévőket munkával lehet utolérni. Sok-sok munkával. Ha igaz a napi egy edzés, akkor én azt kevésnek érzem. Főleg annak tudatában, hogy bőven van mit gyakorolni. Akár a hátsó labdakihozatalokat, a 2-2, 3-3, 4-4 elleni kontrákat és a pontrúgásokat. Az mennyire bizarr, hogy az utolsó két meccsünkön két pontrúgással kapunk ki, miközben mi már időtlen idők óta nem szereztünk pontrúgásból gólt.
3. Krznar letámadást és domináns focit ígért. Ez jól hangzik. Csakhogy a letámadáshoz kell a megfelelő kondi. Nekünk ez szemmel láthatólag MÉG nincs meg. Így a letámadás nem is elvárható a csapattól. Szóval, módosítani kell a taktikát. Vignjevics idejében volt, hogy letámadtunk 10 percig, aztán visszaálltunk, majd a félidő hajrájában ismét letámadtunk. 20-25 perceket bírtunk félidőnként letámadással, többet nem, ezért azt játszottuk. Viszont működött. De adott a feladat Krznarnak és a stábnak, hogy kidolgozzanak egy új, a keret jelenlegi állapotának való taktikát.
Középpálya
4. Azt mondják, hogy a modern fociban a középpályán dőlnek el a nagy dolgok. Na, mi itt vagyunk a leggyengébbek. Jelenleg van egy jól védekező Fiolánk aki messze a legtöbb párharcot nyeri a középpályán, és vannak mellé a fél megoldások. Például ott van Lacoux, aki nemigen nyer védekező párharcot, viszont többnyire jó mélységi irányító. Mondjuk, ez a legnagyobb alibi poszt. Onnan irányít, ahol még csak kevesen támadják, és 10-ből jó, ha a harmada progresszív passz. A többi oldalra vagy hátra megy. Cserébe buta faultokat csinál. Vagy ott van Ademi, aki lehet hogy korábban topjátékos volt, most viszont jó esetben 20 perceket bír az NB I gyilkos iramában. Olyan alacsony a labdakontaktja, hogy az már zavaró. Labdát keveset szerez, párharcot keveset vállal, és sokszor elbújik a passzsáv árnyékban – nem megjátszható. Extrát nem tesz hozzá, a szürke biztosat teszi közepesnél gyengébb intenzitással. Ott van Tajti, akinek én kedvelem a játékát, de ha nem tud megragadni a csapatban, akkor valószínűleg valamit nem elég jól csinál. Ott van Rasak, aki a Paks ellen jól játszott, talán a legjobban az itteni meccsein, most mégsem cserélték be. Igaz, most más karakterekre volt szükség. Van még egy Helmichünk, aki sajnos baromi régóta sérült. De már játszott az NB III-as csapatban, és remélhetőleg ő majd hozzá fog tudni tenni, ha megkapja a lehetőséget. Geiger az NB III-ban sem tündökölt, így vele egyelőre nem számolunk. Van még Ljujics, aki szintén nem védekezik. Novothnyt ő fogta a Várda gól előtti beadásnál, az eredményt láttuk. Na most akkor ebből hogy lesz középpálya? Sehogy! Legalábbis két belső középpályással sehogy. Oda kellene még minimum egy erős belső középpályás. Hogy milyen a profilja, azt mondják meg a szakemberek. De biztos olyan kell, aki tud védekezni, mert ha Fiola kiesik, akkor nincs ember, aki a védők előtt szűrne.
5. Van két jobbszélsőnk, Matko és Medeiros. Matko jól játszik, de azért az luxus, hogy az utolsó két meccsén kétszer is el tudott futni, és mindkettőt kihagyta. Medeiros a legdrágább igazolásunk, tőle remélem még fognak jönni szép és hasznos dolgok. Bízzunk benne, hogy fokozatosan egyre jobb lesz. Én most még ezt nem látom. Balra van Beridzénk és Horváth Krisztoferünk. Mindkettő jó formában, a kérdés itt az lesz, hogy ki kezdjen, és ki legyen a csere. Krznar próbálta a helyzetet úgy megoldani, hogy Krisztofert behozta középre a center mögé. De ez nem működött. És van egy Vrijters, aki centerként ezen a meccsen nem tündökölt. Viszont korábban a bal szélen csinált remek dolgokat. Vajon melyik az igazi posztja?
Csatár kell!
6. És akkor elérkeztünk egy újabb probléma forráshoz. A center és a középső támadó középpályás poszthoz. Tavaly év elején ez meglehetősen jól működött, Brodiccsal és Ljujiccsal. Az idén viszont nem működik, elsősorban Ljujic hatalmas formahanyatlása miatt. Szemmel láthatóan fáradtabb, kedvetlenebb vagy csak egyszerűen lustább. Nem tudom. Lehet, sérülés hátráltatja, lehet lelki nyavalya. De a játéka csak nyomokban emlékeztet a tavalyi dinamikus, fineszes és akaratos Ljujicra. A helyére érkezők eddig nem tudtak ott érvényesülni. A megoldás vélhetően az volna, ha Brodic játszana hamis kilencest, és jönne elé egy nagydarab erő-középcsatár.
7. Az szintén egy óriási probléma, hogy a középső játékosaink nem kapnak elég labdát helyzetben. Nem tudjuk őket helyzetbe hozni. Még akkor sem sikerült középre passzolni hozzájuk a labdát, amikor egyszerre voltak a pályán – Brodic és Tucic. Pedig kiszolgáló személyzetnek ott volt a pályán Ljujic, Horváth, Medeiros, Lacoux és Beridze. Mindegyiküknek foglalkozásköri kötelessége pontos labdákkal kiszolgálni a centereket. Nem sikerült. A 30 beadásunkból mindössze négy talált embert. A tizenhatoson belül a Kisvárda játékosok 22 alkalommal fejeltek a labdába, mi mindössze egyszer. Addig, amíg technikailag ennyire rosszak vagyunk és pontatlanok, addig nem fognak jönni a gólok. Azt viszont nagyon nem értem, hogy amikor egy ilyen sűrű és magas védelem ellen focizunk, akkor miért ívelgetünk. Miert nem laposan lőjük be középre a labdákat?
Amikbe lehet kapaszkodni
Miben reménykedhetünk? Sorolom azt is.
1. Van minőség a csapatban. Mondom ezt az eddig mutatott játék ellenére is. Valószínű, hogy én (mi) türelmetlen vagyok. Két poszton még biztos el kéne az erősítés (hatos és kilences). A többi poszton többé-kevésbé megvagyunk. De egy csapatot felépíteni az nem hat-hét meccs. Játékszituációkat begyakorolni nem pár hét. Bízom még az edzőben, hogy észreveszi a saját melléfogásait, és javítja a hibáit.
2. Van sebesség a csapatban. Goncalves, Beridze Matko, Horváth, Vrijters bőven az NB I-es átlag feletti sebességgel bírnak. Előbb-utóbb meg kell, hogy legyen a hozadéka.
3. Remélem, hogy az első pontban emlegetett négyes fokozatosan játékba lendül, és hozzák a formájukat. Szerintem több van bennük, mint ami eddig kijött.
4. Vannak támadásaink. Igaz, hogy sokszor elrontjuk az utolsó passzokat, igaz, hogy kihagyjuk a helyzeteket, de legalább eljutunk helyzetekig. Az, hogy a Várda ellen volt 30 beadás, az egy nagyon jó szám. Az, hogy ezek pontatlanok voltak, az hatalmas bűn. De legalább eljutottunk már odáig, hogy volt 30 beadás. És ezek nem olyan beadások voltak, mint anno Pauljevicé, hogy ment a kapu mögé meg a túloldali szögletzászlóhoz, hanem csak nem voltak ELÉGGÉ pontosak. Azért nagy különbség, mert Pauljevicet nem lehetett megtanítani pontosan beadni. Viszont itt csak kicsit kell jobban koncentrálni. Ha a négy pontos labda helyett lesz 10-15, akkor abból biztos fog gól is születni.
Az ellenfelek
5. A Paks és a Győr jóval előttünk járnak. Sokkal kompaktabb a játékuk, gyorsabbak az átmenetekben, tudatosabban helyezkednek és fociznak. A Kisvárda elleni meccs lóg ki nekem nagyon a sorból. Nem mondhatjuk, hogy lefociztak bennünket, egy fegyelmezett taktikával hatékony és eredményes focit mutattak be. Most egy olyan csapat következik, amelyik nem tart előrébb mint mi. Ha jó játékkal tudnánk elhozni a 3 pontot Zalaegerszegről, azt hiszem, hogy az nagyot hozna a srácokon lelkileg a folytatásra.
Hajrá, Lilák!
Borítókép: Újpest FC/ Réti Zsolt
