Kezdeményező vendégek, a paksi Van Basten
Banai, Antzoulas-Keita-Kobouri, Huszti-Radosevic-Mack-Ljujic-Pauljevic, Sasere-Ambrose összeállításban kezdtük a meccset. Ez egy kicsit előrevetíti a taktikánkat. Stabil védekezés után átlőni a Paks felett a labdát, és vagy Ambrose és Ljujic mennek első szándékból kapura. Vagy Sasere labdájával másodszándékból. Ehhez képest némileg meglepő módon nemhogy nem álltunk be védekezni, inkább mi domináltunk az első 10 percben. A 4. percben Pauljevic megy el a bal oldalon, laposan keresztbe lövi. A túloldalon pedig épphogy csak lemarad Ambrose, aki két hasonló gólt rúgott a közelmúltban. Ez begyakorolt figura. A 21.percben Keita ment egy megpattanó lövést oxival. Szép jelenet. A 44. percben egy labdavesztés után visszatámadunk, Huszti szerez labdát. Középre gurít, és Ljujic megszerzi a vezető gólunkat. 0-1.
Egy perccel később kirúgjuk a kapunk elől a labdát, de Balogh pontosan játsza vissza a jobb oldalon Könyvest, aki Van Basten szögből rúg hatalmas gólt. Banának esélye sem volt. 1-1. Vége a félidőnek.
Cserékben bízva
Bevallom, a mérkőzés előtt azt hittem, hogy értem Géza taktikáját, de a pályán teljesen más történt. Nem voltak első szándékból fellőtt labdák, vagy csak nagyon kevés. Így nem sok értelme volt Sasere játékának. Ugyanakkor Pauljevic a bal oldalon rendre megverte sebességben a jobbhátvédjüket, így adott lett volna, hogy hozzuk ide Csobothot, aki ezt többször is meg tudja tenni. Az első félidőben inkább csapkodó volt a játék, focit igen keveset láttunk, és csak abban bízhattunk, hogy jönnek majd a cserék.
Csoboth, VAR, Ljujic
Jöttek is, de csak a 63 percben. Antzoulas, Radosevic és Sasere le, Csoboth, Simon és Tajti be. Előtte azonban a 47. percben Banai mutat be egy újabb bravúrt. A 68.percben egy Ambrose-Simon kombináció után a beadást Csoboth megpiszkálja, hátulról eltalálják. Némi VAR-ozás után jön a jogos büntető, amit Ljujic vált nagyon magabiztosan gólra. 1-2, ismét vezetünk, de hátra van még bő 25 perc.
A 84. percben Csoboth húz befelé balról, lövéssel fejezi be, de nagyot véd a paksi kapus. Próbálkozik a Paks, de az xG mutatójuk nem nő a hátralévő időben. Vagyis nem volt már helyzetük. Nyertünk.
Az akarat diadala
Az első 63 percben olyan felállásban játszottunk, ami finoman szólva sem kedvezett a kreatív játéknak. Hajtott mindkét csapat. Rengeteg volt a párharc és az ütközés. És ha az volt Géza célja, hogy elrontsa a Paks játékát, akkor sikerült neki. Aztán a cserék felrázták a csapatot, a Simon-Csoboth passzból jött is a tizi, amelyet Ljujic imponáló magabiztossággal gurított a bal alsóba. Ma azért tudtunk nyerni, mert a csapat jobban harcolt mint a Paks. És Géza cseréi is bejöttek. De azért lássuk be, hogy komoly szenvedés volt a meccs.
Egyéni teljesítmények
Banának ismét volt 2-3 bravúrja és volt jó kijövetele is, a gólról nem tehetett. A három belső védőből a görög közepesen, Kobouri jól míg Keita tanárian játszott. A két szélsőfutó Huszti és Pauljevic is jól játszottak, különösen Brankó tett ki magáért. Mack az elején hozta a szar formáját, rossz helyezkedés, vesztett párharcok, de aztán feljavult. Radosevic nem tudta megismételni a korábbi jó játékát, de nem volt rossz sem. Ljujic formája egyre jobban jön fel, igaz ez még nem olyan mint az idény elején volt, de egyre javul. Sasere nagyon gyengén játszott, nem volt elég mozgékony, és fejben is és lábbal is lassú és körülményes volt. Látszik, hogy nincs játékban. Ambrose is gyengébb volt a megszokottnál, látszott, hogy nem érzik még a két centeres játékot. Simon, Csoboth és Tajti viszont jól szálltak be a játékba, egyből lett kreativitás a csapatban. Ha ez volt Géza meccsterve, hogy a fáradó ellenféllel szemben jöjjenek a két gyors ember és egy olyan aki oda tudja nekik rúgni a labdát, akkor bejött.
Gratulálok! Hajrá Lilák!
Borítókép: Réti Zsolt/Újpest FC
