Diósgyőr-Újpest 1-2
Megízlelhettük azt, hogy milyen 4 hónap után ismét nyerni. Felemelő!!! Nem volt könnyű helyzetben Mészöly Géza az első meccsére, mert kb kifogytunk a középpályán. Onovo és Tajti sérült, Mack és Jevtovszki eltiltott, így elég érdekes felállással indultunk neki a meccsnek.
Banai
Pauljevic- Antzoulas- Kobouri- Fehér Csanád-Tamás Krisztián
Simon- Mörschel-Radosevic
Ganea- Csoboth
összeállításban kezdtünk vagyis védekezésben 5-3-2, támadásban 3-5-2.
A meccs első 10 perce a Diósgyőré, mert a 2 és 8. perc között négy helyzetecskét is összehoznak, de vagy elügyetlenkedik, vagy Banai véd szépen. A 13. percben szépen végigviszünk egy támadást, melynek végén Simon bombáz az oldalhálóba. A 17. percben Tamás Krisztián futja le a védőjét a bal oldalon, a centerezését kiüti a kapusuk, de a felperdülő labdát OGNJEN RADOSEVICS fejeli a diósgyőri kapuba. 0-1! Nem sokkal később egy sprintnél Tamás Krisztián meghúzódik, így le kell cserélni, az a Ljujics érkezik a helyére, aki a Debrecen ellen sérült meg majdnem fél évvel ezelőtt. Ljujic lesz a hamis kilences, Ganea kimegy bal oldalra. És közben átálltunk 4 védőre. Fehér a balbekk.
A 35.percre sikerül felébredni a Diósgyőrnek, Acolatse 3 lépésről rúgja mellé, és bár Bana zárta a szöget, onnan bemehetett volna, de NEM ment be. A 43. percben, Mörschel teker rá egy szabadrúgást, de sajnos elég középre megy, így a kapusuk fölé tenyereli. A félidőben a kapura lövési arány 6/2 vs 7/2 de látatlanban mondom, hogy a Diósgyőr xG, vagyis gólhelyzeti mutatója jóval magasabb mint a mienk.
Hármat cserél a szünetben az edzőjük, és úgy jönnek ki a második félidőre, ahogy egy vesztésre álló csapatnak kell. Sorban nyomják a labdát a kapu elé, és az első szögletükből gólt szereznek. Ebben sajnos benne van Bana is, azt meg végképp nem értem, hogy a Diók legmagasabb játékosát miért Pauljevic őrzi? 1-1. Becsületére legyen mondva a csapatunknak, hogy nemhogy nem roppanunk össze, hanem mi is nagyobb elánnal kezdünk játszani, és szép lassan az ellenfél fölé növünk. Úgy tűnik, mintha a Diósgyőr az első 10 percben kifutotta volna magáét. Egyre többször érünk mi oda a második labdákra, és egyre magabiztosabban focizunk. A 73. percben Ljujic rúgja be a szögletet, a magas embereink elviszik a védőket a hosszúra, így középen jó nagy terület marad, ahova Mörschel robban be, és fejel elemi erővel a hálóba. 1-2! Ismét vezetünk. A 77 percben Simon Krisztiánt Sasere váltja, remélem nem sérült meg Móczi. A 81. percben Kampecisz fordul rá kétszer is a kapunkra, de mindkét lövését védte Banai. Egyre inkább a mi akaratunk érvényesül, így a vége már simának tűnik. A 3 perc hosszabbítás után nyertünk!
Ami a legszembetűnőbb volt ezen a meccsen, hogy a csapat teljesen más hozzáállással futott ki. Nem voltunk görcsösek, viszont nagyon akartuk a sikert. Jó volt látni azt is, hogy Géza milyen szenvedéllyel éli a meccset, és ez milyen lendületet ad a srácoknak. Volt némi szerencsénk is, de azt hiszem, hogy elmondhatjuk, hogy ez most ismét a lila szív diadala volt. A játék maga nem volt nagy szám, inkább a küzdelem dominált, de most nem is azon volt a hangsúly, hogy szépen játszunk, hanem azon, hogy végre megnyerjük a meccset, és ezt maradéktalanul hozta a csapat.
Banainak volt 4-5 komoly védése, ugyanakkor a kapott gólban szerintem némiképp benne volt. A teljesítménye így is az egyik legjobb kapusteljesítmény volt az idényünkben. Pauljevic egy jó átlagot hozott, de nem mehetek el amellett, hogy sokszor túlságosan is behúzódott, és ezért a Diók balszélsője rendszeresen kapta tisztán a labdát. Vagy elváltottuk magunkat, ezt majd az edzői stáb megmondja. Antzoulas elég stabilan játszott, volt néhány fontos szerelése. Kobouri stabilitást adott középen, mind a helyezkedésével, mind a tiszta szereléseivel, nagyon jó benyomást tett rám. Fehér Csanád kicsit visszafogottan kezdett, de aztán ő is feljött, és jó volt látni, hogy nem csak a védőmunkája javult fel, de az előre játékban is egyre pontosabb. Tamás Krisztián, remekül játszott, az első gólunk előtti beadása fontos és pontos is volt, reméljük, csak apró húzódása van. Simon Krisztián nagyon sokat dolgozott a jobb oldalon, igaz, némileg hátrébb kellett játszania, de az a mezőnymunka, amit elvégzett, az úgy kellett, mint egy falat kenyér. Na jó, de akkor mit mondjak Ognjen Radosevicre? Ez a fiú fáradhatatlan volt, rengeteget futott, feltűnt a pálya minden szegletében, és bár az első néhány megmozdulása nem jött be, végig hitt magában, és végül ő lett a középpálya királya. Így leuralni a területet egy érett játékosnak is nehéz, ez a fiatalember mindenhova odaért, szerelt, letámadott, zárta a passzsávokat védekezésben, ha pedig támadtunk, akkor mindig megjátszható volt, és mindig minden fontos területre odaért. Rég láttam ilyen fiatal játékost (még csak 20 éves) ennyire éretten játszani. És mind emellé ilyen alázattal is focizni. Ezek az erényei Vignjevic statikus játékában nem annyira jöttek ki, de ha Géza mellett tovább tud fejlődni, akkor nagyon szép jövő vár rá. Heinz Mörschel is remekül beleállt a meccsbe. Ő is sokat dolgozott, felvállalta a kockázatosabb megoldásokat is, az a szenvedély, ami viszi előre nagyon kell, ugyanakkor a folyamatos dumája a játékvezetőknek némileg visszatetsző. Csobothnak nem ez volt élete meccse, de neki is jót tett, hogy Géza az edző, aki sokkal nagyobb szabadságot adott neki. Én nem bánom, hogy bátrabb lett a játéka, mert ez előbb-utóbb beérik. Ganea is jól mozgott, sokszor volt megjátszható, de rajta azt is látom, hogy meccshiánya van. Lesz ő is jobb. Ljujicon meg pláne látszik a meccshiány, de a játékintelligenciája sokat hozott a csapatnak. A második gól előtti beadása pont oda ment, ahova kellett. Nem tudom, hogy begyakorolt figura volt, vagy véletlen, de szenzációs volt. Sasere jó ötlet volt a végére, mert remekül tartotta meg a rá felívelt és fellőtt labdákat. Ha egy ennyire hiányos kerettel, ilyen előzmények után győzni tudtunk 8 ezer miskolci előtt, akkor mi lesz ha felépül mindenki, és megjön az önbizalom is?
Géza és a stáb egy jó taktikát dolgozott ki, de azt hiszem, hogy ezt a meccset elsősorban Géza személyiségének köszönhetjük. Az a tűz és szenvedély ami benne ég, az átragadt a játékosokra is. Köszönjük!
Hajrá Lilák!!!
Borítókép: Újpest FC/Réti Zsolt
