Változások a múlt heti kiütés után
A múlt heti sokkoló vereség után kíváncsian vártuk, hogy bele tud-e nyúlni Grzelak a rendszerbe. Sikerült neki. Egyrészt átálltunk 4-2-3-1-re, másrészt kikerült a középpálya közepéről Lacoux, és sokunk örömére végre Onovo kezdett a helyén.
Büntető, ami kihagyásra volt ítélve
Piscitelli – Fiola, Joao Nunes, A. Duarte, Gergényi (Koburi, 82.) – Geiger (Tajti, 75.), Onovo (Lacoux, 82.), – Mucsányi (Karamoko, 63.), Ljujic, Horváth K. – Brodic összeállításban kezdtük a játékot. A hatodik percben egy felcsúti bedobásnál Nunes kissé elaludt és rosszul fordult, így lemaradt Colleyról, aki Nagy Zsolt sarkazós passza után egyedül lőhetett középről a hálóba. 0-1. Pedig egész jól indult a meccs. A buta gól nem törte össze a mieinket. Sőt, egyre jobban átvettük a kezdeményezést. Egyrészt mezőnyfölényben játszottunk, másrészt jöttek a helyzetek is. Először Fiolának volt egy hatalmas felső kapufája. Majd egy beadás után Szolnoki a könyökével hárította Duarte fejesét, így jogos tizenegyest rúghattunk. Meglepetésre nem Ljujic állt oda, hanem Brodic. Ez érthetetlen. Miért nem az első számú büntetőrúgó végzi el a tizit? Brodic gyengén lőtte balra, a kis kapus meg simán védte. Nem helyezte eléggé, nem volt benne elég erő, és a testtartása is azt sugallta, hogy oda fogja rúgni. Ritka gyenge büntető volt. Nagyon kérem a szakvezetést, hogy Brodic ne lőjön több büntetőt!
Nem törtünk meg, mentünk tovább előre. A 41.percben Geiger adott egy fantasztikus labdát a keresztbe futó Mucsányinak, aki kapura húzott, és el is lőtte a kapus mellett. 1-1. Ezzel is mentünk a félidőre.
A második játékrészre nem cseréltünk, a játék képe viszont változott. Ugyanis az egész második félidőben nem vezettünk egy veszélyes támadást sem. Az utolsó utáni percben még Brodicsnak volt egy fejese, de ezt is gyengén fejelte meg. Az első félidőben minden tekintetben mi tudtunk dominálni, a második félidő a Felcsúté volt. Így akár jogos is lehet az X.
Hornyák a mérkőzés színvonalát, Grzelak az Újpest fejlődését emelte ki – reakciók
Beteljesült óhajok
A múlt heti elemzésem végén két dolgot vetettem fel. Az egyik, hogy át kéne állni a 4-2-3-1-es játékrendszerre, és meg is történt. A másik, hogy Onovónak kéne kezdenie Lacoux helyett. Ez is meghallgatásra talált. A négyvédős rendszer semmivel sem volt nyíltabb, mint az ötvédős. Ha nem számítjuk a kapott gólnál látott szituációt, akkor elmondhatjuk, hogy a védelem remekül működött. Védőink határozottan és magabiztosan romboltak. Fiolának pedig kifejezetten jót tett, hogy szélső hátvédet játszhatott. Így alkalomadtán feljebb tudott lépni, és ebből többször is gondot tudott okozni. A Nunes, Duarte belső védőpárosból utóbbi játéka tetszik jobban. Sokszor ellentmondást nem tűrően semlegesíti az ellenfél támadóit. Jó ezt látni. A bal oldalon ezúttal Gergényi kezdett, és ő is jól védekezett sokáig. De a második félidő felétől Colley az ő oldaláról indult befelé, és elég távol helyezkedett a védőnk a támadótól. Pedig Colleynak nem szabad ekkora helyet hagyni. Lőtt is egy kapufát.
Egyének közötti különbségek
És akkor a középpálya. Megítélésem szerint Onovo játéka két szempontból is hasznosabb mint Lacoux-é. Egyrészt sokkal jobb helyeken és sokkal hatékonyabban védekezik. Ő már sokszor a felezővonalnál támadja az ellenfelet, és szerez ott labdát, így közelebb vagyunk az ellenfél kapujához. Ez azt jelenti, hogy gyorsabban tudunk támadni. Több védekező párharcot vállal, azt jobb százalékban hozza, nagyságrenddel jobban szűri az ellenfél támadásait, mint francia posztriválisa. Másrészt pedig, Onovo az esetek túlnyomó többségében egy érintésből passzolja tovább a labdát a társnak, és a ugyanannyiszor előre mint oldalra. Lacoux ezzel szemben többször választ hátrapasszt és azt is csak az után, hogy kétszer-háromszor körbeforgott a labda körül. Rettenetesen lassítja a támadójátékunkat. Onovo mellett egyébként Geiger játéka is új értelmet kapott, mert a sok futás és helyezkedés amit beletesz a játékba így jobban érvényesül. Gege a sok hasznos játékelem mellett. tanítanivaló passzt adott Mucsányinak, amelyben minden jó volt. Az erőssége, az üteme, és a hely ahova küldte. Tényleg tökéletes volt. Gegének ez ismét egy jobb meccse volt. Mucsányit nem csak a gólja miatt kell dicsérni. Végig jól támadta a kaput, változtatta a helyét (a gól előtt balról indult éppen), és lendületesen játszott. Az utolsó 3 meccsén 3 gól rúgott. Ez a fiú most lett foci-felnőtt. Remélem ez földobja és inspirálja a továbbiakra. Horváth Krisztofer játéka talán most tetszett a legjobban. Azt hiszem, hogy neki is és Mucsányinak is jobban fekszik ez a 4-2-3-1-es hadrend, illetve az a játék amit ez a hadrend megkíván. Mindketten jobban érzik, mint a 3-5-2-es mozgásokat. Horváth is végig nagyon harcos volt, sokat és jól zárt vissza is, és volt egy-két jó megindulása. Nála két problémát látok. Az egyik, hogy sokszor önző. Olyan szituációkban is cipeli a labdát, amikor már rég tovább kellene adnia. Másrészt nem tud úgy érkezni a kapu elé, mint például Mucsányi. Sokszor túl távol van a kaputól ahhoz, hogy veszélyt tudjon teremteni. Ügyes, többnyire jól bánik a labdával, ugyanakkor a labda nélküli mozgása esetleges. Ljujic játéka ezúttal szürke volt. Már ha lehet színnel illetni a semmit. Próbálok visszaemlékezni bármilyen megmozdulására, de semmi nem jut eszembe. Onnan tudom, hogy a pályán volt, hogy ő végzett el néhány szabadrúgást és hogy átengedte a tizit Brodicsnak. Pedig neki is jobban fekszik ez a felállás, amikor nem hárman hanem négyen, öten tudják támadni a kaput. Ljujic látványos visszaesésére is ki kéne valamit találnia a szakmai stábnak. Brodic játéka a legnagyobb talány. Nagyon hajt a fiú. Küzd, mint egy oroszlán. Nagyjából úgy is focizik. Egyszerűen Felcsúton sem volt egy jó megmozdulása. Nem volt egy megnyert párharca. Az esetek többségében rossz megoldást választ. Talán azzal is lehet Ljujic rosszabb játékát magyarázni, hogy arra megy el az energiája, hogy megpróbálja Brodicsot helyzetbe hozni. Lássuk be, nem könnyű. Brodic nagyon statikusan játszik. Keveset mozog el a védőjétől, mozgása kiszámítható. Mivel igazi szélsők nélkül játszunk, így nem kap alapvonalról visszalőtt labdákat. Így messze is van a kaputól, és rendszerint háttal vagy oldalt van a kapunak. Egyszerűen nem illik a mai Újpest játékába. A játékát jól jellemzi a tizi, amit kihagyott. Azt is sz*rul csinálta.
A cserék lehetséges okai
Grzelak cseréi: Gergényit váltotta Kouburi. Georgiai hátvédünk hónapok óta nem játszott tétmeccset az NB I-ben, és a védősort ritkán szokták megbontani az edzők menet közben. Ezért két dologra tudok gondolni. Az egyik, hogy Gergényi esetleg megsérült. A másik, hogy Gergényi rendszeresen lemaradt Colleyról, és félő volt, hogy kapunk onnan egy gólt. Lacoux behozatala Onovo helyére nekem több információval is bírt. Egyrészt, hogy ez csak a 81. percben történt meg. Míg ha fordított volt a felállás, akkor Vincent már korábban érkezett mindig. Lehet, hogy Onovo elfáradt, és kellett a frissítés, és Lacoux tempója már megfelel a hajrá ritmusának. Ami tetszett, hogy Lacoux harcosabban szállt be a meccsbe, mint ahogy korábban megszokhattuk tőle. Geiger helyett Tajti. Gege nagyon jól játszott, Tajti is hozta magát. Őt is fel kell építeni a hosszú kihagyás után, így örültem, hogy becserélték. Mucsányi helyett Karamoko. Karamoko hosszú idő után kapott ismét bizalmat, és nem tudom azt mondani, hogy tudott vele élni. Játéka lendületes, de mentes minden ésszerűségtől. Nem látom, hogy hol tudna segítségére lenni a csapatnak.
Mi történhetett a szünetben?
Ami érthetetlen számomra, hogy mi változott meg a második félidőre? Az első félidőben dominálni tudtunk. Remekül passzoltunk, megvolt a játékunk, fölényben voltunk minden mutatóban. Mitől alakult ez át és miért tudott a Felcsút fölénk kerekedni a második félidőben? Nekem az volt az érzésem, hogy a biztonságra törekedtünk és nem mertünk annyi kockázatot vállalni. Ezért némileg visszaálltunk. Ebből volt is az ellenfélnek több helyzete. Ha bemegy, nem szólhatunk egy szót sem. Szóval a kérdés, hogy miért húztuk magunkra az ellenfelet? Ennyire jó az egy pont? Valaki tudja a választ?
Ami viszont tetszik, hogy azok a fiatalok, akik beverekszik magukat a kezdőbe vagy akár csereként szerephez jutnak, rendre tudnak élni a lehetőséggel. Mucsányi és Geiger egyaránt a csapat legjobbjai közé tartoztak, jó példát mutatva a többi fiatalnak.
Remélem, hogy a következő meccsre is megmarad a 4-2-3-1-es hadrend, mert szerintem hatékonyabb lesz mint a korábbi.
Ettől a meccstől nem lesz több Felcsút-szurkoló
A Felcsút nem elég, hogy meglehetősen durván játszott, és rúgott oda a mieinknek, még folyamatosan reklamált is. Meglehetősen arrogáns csapat. Értem, hogy nem a szimpátiánkat akarják elnyerni, de ez nagyon messze volt a sportszerűségtől. Nehéz lesz így további szimpatizánsokat gyűjteniük.
Hajrá, Lilák!
Borítókép forrása: puskasakademia.hu
