Változások
Piscitelli – Joao Nunes, Duarte, Fiola – Bese, Lacoux (Onovo, 60.), Geiger (Horváth K., a szünetben), Gergényi (Tamás, 61.) – Brodic, Ljujic, Dénes (Mucsányi, 60.).
Ez annyi változást hozott, hogy ezúttal Tamás kimaradt és Gergényi a bal futó, míg elöl Dénes kezdett Horváth Krisztofer helyén. Ez annyi szerkezeti módosítást hozott, hogy Dénes volt legelöl, míg Brodic egy kicsit hátrébb lépett. Az első 30 percben nem történt semmi említésre méltó. De nézzük az okokat. Szervezetten focizunk, míg a Szpari játékosai olyan presszinget nyomnak, amire kevés példa van az NB I-ben. Az egész csapatuk sprintben közlekedik, és olyan elánnal vetik magukat a küzdelembe, ami sokszor szabálytalansághoz vezet. Sajnos a játékvezető többször is elengedi a faultot, pedig nagyon nem kellene. Már a 15. percben mondtam, hogy ezt az iramot, amit a Nyíregyháza diktál, képtelenség 90 percen keresztül bírni. Nagyjából 30 percig bírták, majd jött a fáradtság náluk. Nálunk pedig a helyzetek. Ha Brodic kicsit koncentráltabb, már az első félidő végén megszerezhettük volna a vezetést. De mivel kimaradtak a helyzetek, gól nélküli döntetlennel vonultunk a szünetre.
Erőfölény, megváltás
Félidőben egy csere volt: az indiszponáltnak tűnő Geiger helyett jött Horváth. A második félidőben sem ment a játék úgy ahogy szerettük volna, így a 60. percben hármas csere érkezett. Lacoux-t Onovo váltja, Dénest Mucsányi, míg Gergényit Tamás. A cserék jó tettek a csapatnak, és egyre inkább fölénybe kerültünk. Ebben az is közrejátszott, hogy a Szpariban egyre fáradtabbak lettek a játékosok. Az utolsó 10-15 percben szinte csak egykapuztunk, és a végén sikerült begyötörni az egy megváltó gólt.
Grzelak húzásai
Ha Tímáréknak az volt a meccsterve, hogy lerohannak minket, lőnek egy gólt, majd kibekkelik, akkor csalódniuk kellett. A kezdeti lendület nagyon sokat kivett a játékosaikból, míg mi végig jó tempóban fociztunk. Így a végén hatalmas fizikai fölényben játszottunk.
Igaz, az is kellett, hogy Grzelak hármas cserét hajtson végre, mert a cserék minőséget hoztak a játékba. Onovo stabilizálta a középpályát. Ugyan volt egy eladott labdája, mégis jobb volt mint Lacoux vagy Geiger. Geigernek most nem ment. Van ilyen, fiatal még a srác. Lacoux játékára azt mondtam legutóbb, hogy az eddigi legjobb volt. Most viszont az egyik legrosszabb produkcióját nyújtotta lila-fehérben. Lassú volt, körülményes, hátra passzai Mackot idézték. Hozzáteszem, hogy a védőmunkája javult. Volt egy hatalmas mentése is fejjel, de most az előre játéka volt meglehetősen szürke. Gergényinek elég közepes volt a teljesítménye bal futóban, Tamás sokkal több lendületet hozott a bal oldalra. Mucsányi pedig egyszerűen csak jobban játszott, mint Dénes, aki viszont olyan elánnal küzdött, ami megsüvegelendő. Kár, hogy a hatékonysága még nem volt a igazi.
Micsoda hármas!
A védelmünk viszont tanári. A két portugál és Fiola hármasa mind egyénileg, mind csapatszinten is kiválót nyújtott. Az pedig, hogy a belső védőink a meccs végére egyre gyakrabban léptek fel a támadásokhoz, meghozta a munka gyümölcsét egy gól formájában. Tényleg, erről a védőhármasról csak szuperlatívuszokban tudok szólni. Óriási taktikai húzás volt Grzelak részéről, hogy mikor a bal oldalon támadtunk, akkor Bese rendszeresen belépett a center mellé. Ez olyannyira megzavarta az ellenfelet, hogy többször nem is volt belül embere. Ha pontosabban játszuk meg, akkor még nagyobbat szólt volna az ő felküldése. A túloldalon nekem Gergényi játéka most kevésbé tetszett. Nem volt rossz, de nem is ment fel annyiszor, mint ahányszor tehette volna, és ahányszor Tamás megteszi egy meccsen. Pedig az ő ellenfele volt a leggyengébb a Nyíregyházában.
…És a többiek
A két belső középpályásunkról már írtam. És megint kiemelem Onovót, aki ugyan még nem hozza a korábbi önmagát, mégis a Szpari elleni csapatban ő szűrt a legjobban, és hatékonyabb az előrejátékban is, mint a francia. Horváth Krisztofer is nagyot játszott, lendületet hozott a középpályára. Ljujic ezúttal hátrébb játszott, a megszokottnál többet besegített a védekezésbe. Viszont így némileg távolabb került az ellenfél kapujától. Brodic játéka némileg felemás. Olyan technikai hibákat vét, amik ezen a szinten elfogadhatatlanok. Légi csatát nem nyer. A védőmunkája nulla. Ez a fiú viszont egy valamit tud. Érkezni. Ezen a meccsen a mieink közül jószerivel csak ő került helyzetbe. Kihagyta mindegyiket, de ő legalább helyzetbe került. Mi lesz, ha elkezdi őket belőni? Ne értsétek félre! Nem vagyok elégedett a játékával, de közel sem látom annyira rossznak, mint sokan közületek. A Sofascore nevű oldal is 7.2-es osztályzatot adott neki. Bartosz cseréi nagyon jók voltak. A lecserélt játékosok jó szándékkal is csak közepeset játszottak, a cseréik viszont jól mentek. Nagy húzás volt Bese eseti center játéka, Brodic kissé hátravonása. És tetszett, hogy a védekezőbb Geiger helyett a támadó Horváth jött. Ha már az előbb a Sofascore oldalt emlegettem, akkor nézzük, hogy kik kaptak jobb osztályzatokat: Duarte 8.2-vel a legjobb, de 7-es fölött kapott Nunes, Fiola, Ljujic, Brodic, Horváth, és Tamás. Ez azért elég erős.
Számok és érzelmek
A meccs statisztikáit böngészve: labdabirtoklás 71-29%, kapuralövések: 14-8, kaput eltaláló lövések: 4-2, passzok 625-247.
Ettől függetlenül nem lehetünk elégedettek. Sajnos semmit sem javult a pozíciós játékunk a felállt védelem ellen. Ezen még rengeteget kell dolgozni. Még mindig nincs megoldva a belső középpálya. Sem védekezésben, sem támadásban, ráadásul utóbbiban a széleken nem vagyunk elég hatékonyak.
Ugyanakkor van egy remek kapusunk, egy fantasztikus védelmünk és egy kiváló Ljujicsunk, egy hajtós jó szellemű csapatunk, és egy frenetikus szurkolótáborunk.
Hajrá, Lilák!
Borítókép forrása: Újpest FC
