Kit kell szidni?
Furcsa megosztottság van az összes Újpest-fórumon. Van, aki a belga édesanyját emlegeti, van aki már meg is váltotta a vonatjegyet az edzőnek Belgrádig. Van, aki szerint az egész játékosállomány mehetne a szelektív gyűjtőbe, és van aki egy-egy játékoson kérné számon a 8 meccses negatív szériát. Tulajdonképp érthető, hisz az az Újpest-szurkoló, amelyik egy ilyen eredménysor és főleg ilyen játék után nem frusztrált, az nem is szurkoló. Én sem vagyok kivétel, én sem tudom maradéktalanul objektíven szemlélni az eseményeket és eredményeket, de mégis kísérletet teszek rá.
Ősszel jól indult
Kezdjük az elején. Az ősszel jelentősen megerősödött a keret. Igen, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Olyan játékosok érkeztek, akik hazai szinten a jobbak közé tartoznak. Kiss, Tamás, Tajti is ide sorolható, és visszajött kölcsönből Ljujic, aki húzóember lett. Az első fordulóban szép és GYORS játékkal vertük a Fehérvárt, majd egy jó és fordulatos meccsen döntetlen a Felcsút ellen. A harmadik fordulóban jött egy olyan döntetlen a Kövesd ellen, amikor bár nem ment a játék, mégis végig jobbak voltunk. Hogy csak X lett, azt az ex-kapusunk, Nikolic tippmixelésének hibájának köszönhettük. Augusztus 20-án úgy kaptunk ki Pakson 3-0-ra, hogy esélyünk sem volt. Akaratban fölénk nőttek. Egy héttel később magabiztosan vertük a Zetét, majd rá egy hétre a Várdát is. Nyertünk utána a Pécs ellen a kupában, azt hihettük, hogy lendületben vagyunk, de jött egy arcpirító hazai vereség az MTK-val szemben. Debrecenben sikerült kiköszörülni a csorbát. Majd magabiztosan vertük a Diókat, a Kecskemét ellen pedig 5-0-ig olyan játékot mutattunk, ami a régi szép időket idézte. Az első 11 meccsen (10 bajnoki és egy kupa) csak kétszer kaptunk ki, a többi meccseken többnyire jó néhol pedig sziporkázó játékkal nyertünk. Aztán jött a derbi, ahol minden megváltozott. Onnantól kezdve lejtmenet végig. 8 forduló alatt egy pont és hét vereség, a kapott gólokat meg sem tudom számolni.
Mi változott?
Mi lehet a hiba? Változott a játékosállomány az első 10 forduló után? NEM!!! Változtak a fizetési feltételek? NEM!!! Változott a játékvezetők hozzáállása a csapatunkhoz? Nem. Változott a tulajdonos? NEM!!! Változott az ügyvezető? Nem.
Akkor mi változott? Egyetlen egy ember hozzáállása. Ez pedig az, akin a legtöbb minden múlik. Ő Nebojsa Vignjevics, az edző. Nebojsa legendásan rossz pedagógus. Rengeteg játékossal összeveszett az első regnálása alatt is, egy idő után tarthatatlanná vált a helyzete, el is köszönt. Volt Kispesten és edzősködött a világvégén, sehol sem tudott komoly eredményt elérni. Így aztán tavaly tavasszal visszatért hozzánk, és azt kell mondjam, az elődjéhez képest ő egy edzőfenomén. Pedig a valóságban inkább csak közepecske. Jóindulattal. Mikor visszatért, egy kicserélt Nebojsa került vissza hozzánk. Kedves volt a játékosokkal, konstruktív volt, a játékosok dicsérték az interjúikban. Jöttek is az eredmények, és ez kicsit megártott hősünknek. Elhitte, hogy ő tényleg egy edzőfenomén. És felvette a korábbi paraszt és arrogáns viselkedését. Jöttek a már bejáratott közhelyek a nyilatkozataiban, hogy „csak csapatként”, „hiányoznak a karakterek”, „nem azt csinálták a fiúk amit mondtam” és a sor véges. Közben elfelejtette azt megemlíteni, hogy rosszul állította fel a kezdőt, hogy rosszul cserélt vagy éppen elfelejtett cserélni, hogy nem volt meccsterv, hogy rossz a taktika, hogy nincsenek begyakorolt pontrúgás variációink, hogy a korábbi évekhez képest nem készülünk fel az ellenfelek pontrúgásaiból (lásd a tegnapi meccs), hogy sokszor alulmotivált a csapat, hogy egyszerre került 9-10 játékos rossz formába, hogy az ellenfelünk játéka szervezettebb, hogy az ellenfeleink fejben élesebbek, és hogy látszik a csapaton, hogy fogalmuk sincs, hogy mit kéne csinálniuk. Folyamatosan megpróbált a játékosok fölé nőni, ahelyett, hogy segítette és támogatta volna őket. Teljesen elbizonytalanította a játékosokat, mindenért lecseszte őket. Ha lőtt egy játékos, akkor miért nem passzolt. Ha passzolt, akkor miért nem lőtt. Ha a játékos bevállalt egy kockázatosabb passzt, vagy cselt és nem sikerült, akkor jött a kispad előtt a látványos hiszti, csapkodás és mutogatás. Nem csoda, ha a játékosoknak elment a kedve a focitól, sőt akár az élettől is. Persze lehet mondani, hogy a profi játékos, az összeszorított fogakkal is küzd satöbbi. Így is van. Küzdeni lehet, csak ha nincs benne a játék öröme, akkor jön az ilyen nyögvenyelős és kiszámítható futball, amilyet produkáltunk az utóbbi időben. Tegnap például, hiába Csoboth és Ganea gyorsasága, egyszer sem tudtuk megfutni az MTK védelmét. Nyilatkozataiban sorra jönnek a bullshit kifogások, hol a fiatalszabályra, hol a tulajdonosra hol a sérültekre mutogatva, és most a nyolcadik nyeretlen meccs után is csak azt mondja, hogy „sajnálom, hogy már az első gól után ez az üzenet érkezett a szurkolóktól. Valóban az én felelősségem, hiszen én állítom össze a kezdőcsapatot, de van, ami nem az én felelősségem, ugyanis van, aki nem akar bizonyos dolgokat megérteni.” Nebojsa, de, a Te felelősséged. Te tudsz a legtöbbet tenni az eredményes csapatért. „A Ferencváros elleni meccs óta változott meg a hangulat az öltözőben és a játék képe is, illetve az edzéseken is valami más lett. Próbálom ezt rendbe rakni, az én felelősségem edzőként, azonban vannak olyan akadályok, amiket egyszerűen nem tudok megugrani. Ezek nem mi vagyunk. Ott állok az oldalvonalnál, nézem a játékot, tudom, hogy változtatni kellene, de nem tudok olyat varázsolni, amivel kimászhatnánk ebből. Ennek ellenére hiszek abban, hogy megnyerhetjük a következő találkozókat.”
Csendben elköszönni
Na itt végre egyetértünk. Vannak olyan akadályok, amiket Te nem tudsz megugrani. Ha viszont ötleted sincs, akkor most kéne szépen felállni, csendesen elköszönni Újpestről, elnézést kérni a szurkolóktól a játékosoktól de még Rodericktől is, nyitni valahol Szerbiában egy kis éttermet, és elgondolkodni arról, hogy érdemes volt-e magad és a tehetségedet túl gondolni. Remélem, hogy a tegnap esti szurkolóknak tett ígéreted, hogy beadod a felmondásod, nem csak egy üres ígéret marad, és remélem, hogy a tulajdonos el is fogadja. Veled ugyanis teljesen kilátástalan a helyzetünk.
Hajrá, Lilák!
