Fél csapatnyi változás a múlt héthez képest. Ha egy edző öt helyen változtat, akkor az azt jelenti, hogy még mindig keresi a legjobb összeállítást.
Lacoux ugye kijátszotta magát a múlt héten egy pirossal, Ljujic pedig a mutatott teljesítményével. Nunes visszakerült a védelembe Kobouri helyére. Tehát, az a tengely, amit a múlt héten reklamáltam, három helyen változott. Egyedül a center poszton nem volt változás, ott maradt Brodic. De menjünk végig posztonként hátulról előre ezen a tengelyen: Nunes szerintem jobb játékos mint Kobouri. Intelligensebb, technikásabb, és jobb a rúgótechnikája. Ezek mellett több hosszú indítást vállal, mint Kobouri. Márpedig ez fontos, mert ha jól értelmezem az edző taktikáját, akkor azt játsszuk, hogy a támadásban kettészakítjuk a mezőnyt. A négy védőnk feláll az ötös magasságában, a két belső középpályás kicsivel előttük, míg a négy támadó a felezővonalnál. Így a csatárok és a védők között van 35-40 méter távolság, és egy hatalmas terület Brodicnak, hogy a felíveléseknél visszafele érkezve ne fejpárbajt kelljen vívnia a magas belső védőkkel, hanem bárhogy átvegye a labdát, és megjátssza a többi támadót. Ez egy helyes elgondolás elvben, mert eleve a belső védők nem szívesen lépik át védekezéskor a félpályát. Így Brodicnak valóban voltak sikeresen megvívott párharcai. A probléma inkább Brodic személye. Ez a fiú mintaesete a küzdésnek. Rohan, birkózik, rángatják, visszarángat, hajt, küzd, ezért a maga szintjén mindent megtesz a győzelemért. És hogy mire elég ez? Alig valamire. Míg Horváth és Matko két-két gólnál tart három meccs után, addig Brodic be van oltva góllövés ellen. A legnagyobb helyzeteket is kihagyja. Szerencséje sincsen, de ez már nem csak a szerencséről szól. Sebessége közepes, és fejben sem elég gyors. Technikailag még az NB I mezőnyéhez képest is gyenge. Nagyra értékelem a mentalitását, de őszinte sajnálatomra ez nem elég ahhoz, hogy komolyabb (NB I első öt) csapatok ellen meccseket nyerjünk. Ezen a meccsen háromszor került helyzetbe, de egyszer sem sikerült azt érdemlegesen megjátszania. Brodicnak viszont nincs igazi alternatívája a keretben. Muszáj igazolnunk egy centert, mert ha nem, akkor elmehet rajta a szezon.
Nálánál egy nagyobb problémát látok a csapatban, ez pedig Ademi személye. Ademit vezérnek hoztuk a középpálya közepére, és eddig nagyon nem hozza azt, amit reméltek tőle. 57 percet töltött a pályán, de már az első félidő második felében is elfogyott nála a szufla. Így egyre többször maradt le, akár a letámadásoknál, akár a saját emberéről. De beszéljenek helyettem a számok: mindössze 35 labdaérintése volt, ami elképesztően kevés. Rasaknak 76 perc alatt 60! Ademi cseréjének, Fiolának pedig 34 perc alatt 30. Talán ezzel az alacsony kontaktszámmal sem volna baj, ha ezek az érintések valamilyen extraklasszist mutatnának, de erről szó sincs. Ademi egy rendes harcos belső középpályás, aki hozza a biztosat, de a játékában ne keressünk extrát. Neki kapocsnak kéne lennie a védők és a támadók között, de ezt rossz hatásfokkal hozza. A passzmutatója 25/19, vagyis 76%, ami az NB I-ben egy közepes szint. A cseréje Fiola 26/24 vagyis 92%. Egetverő különbség. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy Fiola alig több mint fele annyi idő alatt hozott ugyanannyi passzt. Hosszú indításban Adami 2/0, Fiola 3/3. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a számok alapján Fiola sokkal hasznosabban játszik a középpályán, mint Ademi. Egyébként a helyszínen ez szemmel is látható volt. Fityó nagy stabilitást adott a középpályának. Véleményem szerint Fityónak kéne kezdenie, de talán még fontosabb, hogy erre a posztra igazoljunk egy erős védekező középpályást, egy új Onovót. Mivel a belső középpálya kétemberes, megnéztem Rasak számait is. Nos, a számok alapján azt hiszem, hogy ez volt a lengyel srác eddigi legjobb produkciója lila mezben. Mindenütt ott volt a középpályán, hatalmasat dolgozott, és ezúttal nagyon jó hatásfokkal. Párharcok a földön (nyert) 8/5, fejpárbajok (megnyert) 5/3, ezen kívül egy átlagos passzmutató, plusz kétszer szerelt és kétszer tisztázott. Azt hiszem, egy ilyen teljesítmény lenne a minimum elvárás egy belső középpályástól. De, persze mindig van hova fejlődni.
Ljujic helyén Horváth Krisztofer kezdett, aki meg tudott újulni Krznar alatt. Így joggal remélhettük, hogy hatékonyabb lesz mint Matija. Hát nem lett hatékonyabb. Vagy az ék mögötti pozíció nincs rendesen kidolgozva, hogy ennek a játékosnak mikor hova kell helyezkednie, vagy Brodic visszajövetelei bezavarnak az ezen a poszton játszó játékosnak. Nem tudom. Tény, hogy a Sofascore-nál az övé lett a mezőny legrosszabb osztályzata. És ez rávilágít egy újabb problémánkra, hogy vajon tényleg a 4-2-3-1-es hadrend a legjobb forma ehhez a kerethez? A belső középpályán általában felülmúlnak minket, mert ott rendszerint létszámfölényben játszik az ellenfél, míg elöl azzal, hogy Brodic visszalép, inkább csak zavarják egymást a középső támadó középpályással. Lehet, hogy hatékonyabb lenne a 4-3-3-as felállás, én mindenesetre megvizsgálnám ezt a lehetőséget is. Arról nem is beszélve, hogy ez a védekezésben is nagyobb stabilitást hozhatna. Ebben az esetben Fiola lenne középen, míg a két oldalán Rasak, Lacoux, Tajti, Ademi és Helmich elég jó merítést adhatna hogy egyensúlyban tudjuk tartani a védekezést és a támadást.
És akkor néhány általános észrevétel:
– Az ellenfél ismét frissebb volt, mint a mi csapatunk. Lehet, hogy túl sok az idős játékosunk?
– A hátsó labdakihozatalunk továbbra is esetleges és rossz. Ezen még nagyon sokat kell dolgozni.
– Most hosszabb ideig tudtuk játszani az egyérintős játékunkat, mint korábban, és ezt a Paks sem tudta lereagálni. De egy idő után már nem bírtuk szusszal, ez pedig alap ehhez a játékhoz. Sajnos még mindig túl statikus a csapat.
– A cserék ezúttal nem jöttek be. Bár egyénileg Fiola, Ljujic és Vlijter kifejezetten jók voltak (Medeiros tragikus), de csapatszinten teljes volt az össze-visszaság. Botrányos helyezkedési hibák, és rosszul leosztott labdajáratások voltak, pedig a végén még lehettek volna helyzeteink.
– Piscitellinek rengeteget köszönhetünk, de most beszedett egy gólt. Ha csak ennyit fog továbbra is hibázni, akkor az még elmegy.
– Goncalvest sokan kritizálták, pedig nagyon jó a fiú. Csak jelenleg ebben a csapatban nem tudott háromszögelni a középpályán, mert Ademi nem volt elég partner hozzá. De a megindulásai, különösen az első 3-5 méteren, messze az NB I felett vannak. Mindehhez jól is ad be, csak kéne középen néhány érkező is.
Borítókép: Újpest FC/ Réti Zsolt
