Hidegzuhany az elején
Banai
Pauljevic – Antzoulas – Koburi-Fehér
Radosevic – Keita – Mörschel
Simon – Ganea – Csoboth felállásban kezdtünk Kecskeméten némileg álmosan. Többedszerre követjük el azt a hibát, hogy az ellenfél átfut rajtunk az első 10-15 percben. Így volt ez a múlt héten Miskolcon is, és most Kecskeméten is. A különbség az, hogy a diók kihagyták a helyzeteiket, a Kecskemét viszont belőtte azt az egyet.
A dolog pikantériája, hogy az a Keita hibázott a gól előtt, aki egyébként nagyon jól és megbízhatóan játszott a továbbiakban, és nem csak remekül szűrte a támadásokat, de kifejezetten jól passzolt. A harmadik percben kapott gól némileg megfogta a csapatot, kellett egy bő negyedóra, hogy magunkra találjunk. Onnan viszont fokozatosan átvettük a kezdeményezést, és egyre nagyobb mezőnyfölényben játszottunk, ugyanakkor komoly helyzetet nem sikerült kialakítani a betömörülő Kecskeméttel szemben. Ellenfelünk jól láthatóan a gyors kontrákra rendezkedett be, és a 29 percben el is jutott egy kapufáig. Májer úgy fordult le Pauljevicről ahogy a bójáról szokás, majd eltekerte a hosszúra, de kisegített bennünket a léc. A 36. percben egy ütközés után Karakó pirosat mutatott Pauljevicnek, amit a VAR-ozás után visszavont. A 45. percben Mörschel kapott labdát a tizenhatoson belül Simontól, kapura is húzta, de középre ment, így fogta Varga kapus.
Változások
Félidőben kettőt cserélt Géza, Simon helyett Ambrose, Pauljevic helyett Doka érkezett. Ott folytattuk, ahol az első félidő végén abbahagytuk, támadtunk és nyomtunk, de igazi nagy helyzetet nem nagyon tudtunk kialakítani. A 49. percben egy beadásunknál a felugró Zeke kezére pattant a labda, így Karakó a tizenegyes pontra mutatott. Mörschel vette fel a labdát, de olyan gyatrán végezte el a büntetőt, hogy én szégyelltem magam. Erőtlenül, középre lőtte. Természetesen védett a kapus.
Szívem szerint megskalpolnám Mörschelt. Hogy a fenébe lehet ennyire szarul rúgni egy tizit? Mörschellel egyébként is bajom van. Egyre inkább nagyképűen játszik. Rengeteget reklamál, és többször lemarad a védekezésnél az emberéről. Kicsit elszállt vele a ló, jó lenne ha pihenhetne egy kicsit. A 61. percben ismét kettőt cseréltünk, lement Mörschel és Radosevic, jött Ljujic és Sasere. Némileg módosult a felállásunk is, mert innentől kezdve már két kilencesünk volt, Ambrose és Sasere. Ganea kiment a jobb oldalra, Csoboth maradt a balon, Ljujic irányított, míg Keita szűrt. Nyomtunk-nyomtunk, de nem voltunk elég pontosak, és látszott, hogy a fél csapat még csak most tért vissza a sérülés után. Fejben is és lábban is lassabbak voltunk a kelleténél. A 71. percben Géza meghúzta az utolsó cseréjét: Ganeát Tajti váltotta. Innentől végképp egykapuztunk, ami úgy nézett ki, hogy már Ljujic is felment a támadósorba, Tajti pedig irányított. A 73. percben egy gyönyörű kombináció után Sasere fejelhetett három méterről, de pont Varga kezébe tette, pedig a tizi mellett ez volt a második igazi helyzetünk. Továbbra is nyomtunk, próbáltuk bepréselni a kapuba a labdát, de azok a játékosaink, akik tudnák színezni a játékunkat, mint Tajti vagy Ljujic, elég komoly játékhiánnyal érkeztek a meccsbe, így nem sikerült extrát beletenni a játéba – ezért kikaptunk.
A meccs összképe
Ahogy azt az elején is írtam, megint elaludtunk a meccs elején, más sebességi fokozattal játszott az ellenfél, így nem csoda, ha tudtak egy gólt is szerezni. Fokozatosan jöttünk fel, és egyre inkább domináltunk, ennek ellenére az első félidőben azt éreztem, hogy a Kecskemét szája íze szerint alakul a meccs. Mert hiába támadtunk, hiába voltunk mezőnyfölényben, a Kecskemét egy-két kontrájában több veszély rejlett. Az is igaz, hogy ez a játékstílus, amelyet a Kecskemét játszik, hogy igyekeznek mindenütt létszámfölényben lenni, rengeteg futással jár, így érezhetően egyre fáradtabban mozogtak. Néhol kicsit kapkodós volt a játékunk, néhol meg túl lassú, néha meg olyan technikai hibák csúsztak be, ami ezen a szinten megengedhetetlen. Sajnos ezen a meccsen nem voltunk elég élesek ahhoz, hogy pontot szerezzünk, pedig az akarat ezúttal megvolt, sőt. Enyhítő körülmény, hogy van jó néhány új játékos, és elég sok olyan is, aki csak most tér vissza hosszabb-rövidebb sérülés után. A negatív oldala, hogy ezúttal a fenti tények miatt nem tudtunk pontot szerezni, a pozitív része, hogy nem emlékszem, hogy mikor tudtunk ennyire dominálni az NB I-ben az ellenféllel szemben.
Banai a gólról nem tehetett, és volt még egy nagy védése is, nem rajta múlott a pontszerzés elmaradása. Pauljevic elég indiszponált volt, és ismét folyamatosan behúzódott középre, ezért arról az oldalról megint csak jöttek a beadások. Antzoulas és Koburi nem hibáztak nagyot, ugyanakkor elég sokszor megverték őket a kecskeméti támadók. Lesz ez még jobb is. Fehér Csanád a második meccsét játsza balhátvédként. A védő teljesítménye jó volt, jól zárt területet, és passzsávokat is, ugyanakkor ez előre játékban messze nem tudja azt hozni, mint Tamás Krisztián. Nincs meg benne sem az a lendület, sem pedig az a passzpontosság. Kár érte. Radosevic nem focizott rosszul, de nem tudta megismételni a múlt heti pazar játékát. Most is nagy területen játszott, sokat futott, fontos labdákat szerzett, de a passzhatékonysága az nem ütötte meg a csapatátlag szintjét. Keita a bekapott gól előtt kissé könnyen veszített párharcot, és ez az egy hibája el is döntötte a meccset, ugyanakkor a későbbiekben rengeteg labdát szerzett, sokat szerelt, és a legtöbbször jól is játszotta meg azokat. Feltűnően jól fejelt, a súlypont emelkedése nem csak impozáns, de rengeteg beadást hárított. Nagyon szükségünk volt már egy ilyen játékosra. Mörschel hetek óta egyre arrogánsabb, többet szövegel mint focizik, nagy tehetség a srác, de szerintem ezt nem engedhetné meg magának. Főleg azt, hogy labdavesztés után kocog csak vissza. Simon Krisztián hajtott, akart, de csak egy átlagosat tudott ma játszani, így a cseréje érthető volt. Ganea szerintem most nyújtotta az eddigi talán legjobbját. Most látom benne hónapok óta először a potenciált, ugyanakkor ő nem center, talán inkább csak hamis kilences, így a góllövés nem igazán megy neki. Csoboth ezen a meccsen megint akart, de mivel a Kecskemét hamar visszaállt, így nem sok területe maradt, ezért a gyorsaságát csak ritkán tudta kamatoztatni. Így is csinált egy-két szép dolgot, kiharcolt több szabadrúgást és sárgalapot, de ez még mindig kevés a mi szintünkön. Doka jól szállt be, megvan a gyorsasága a széléhez, volt is egy-két jó megmozdulása, remélem, jövő héten már ő kezd majd Pauljevic helyett. Ambrose sem tudta azt a játékot nyújtani, amit az ősz nagy részében, de ne feledjük, hogy hosszú ideig volt sérült, így hatalmas meccshiánnyal jött a pályára. Ljujic már eggyel jobban mozgott mint az előző meccsen, de rajta is látszik a sok kihagyás. Sasere most végre nem visszavont centert játszott hanem igazit, aminek az eredménye, hogy folyamatosan veszélyt jelentett az ellenfél kapuja előtt, de az igazi ziccerét sajnos elpuskázta. Tajti is sérülés után tért vissza, és adott néhány fontos kulcspasszt, és nem rajta múlott, hogy a társak elrontották, ugyanakkor a védőmunkája még hagy kívánnivalót maga után.
Edzői húzások
Géza és a stáb együtt élt a játékkal, jókor és jókat cserélt, és lehet, hogy most még nem értünk célba vele, de Koburi Doka és Keita is megkapta a játékperceket az újak közül, míg a sérülések után újabb perceket gyűjthetett Ambrose, Ljujic, Tajti. Ha ehhez hozzáveszem, hogy Vignevicnél nem sok lehetőséget kapott Ogi, Ganea és Sasere, akkor láthatjuk, hogy a ma pályán lévő tizenöt mezőnyjátékosunkból kilenc is csak most kezd el majd formába lendülni.
Sajnos az eredmény és a pontok elmaradtak, de megvolt az akarat, és Géza újabb játékosokat tudott építeni. Lesz ez még jobb is.
Hajrá Lilák!!!
borítókép: Kecskeméti TE
