Továbbra is az a legfontosabb hitvallásom, hogy a magyar focinál nincsen fontosabb és szerethetőbb. Viszont van egy stadion, amibe nem az adott meccs miatt járok a legszívesebben, hanem maga a létesítmény miatt.
A VÁROS
A Wikipédia, mint minden esetben, egyből a lényegre tör az ismertetőjében. Mint írja, „Dorog (németül Drostdorf) Komárom-Esztergom vármegye keleti részén, az Esztergomi járásban, a Pilis és a Gerecse által közrefogott Dorogi-medence északi bejáratánál található iparváros. 2012-ig a Dorogi kistérség székhelye volt. 1154 hektáros kiterjedésével a megye legkisebb közigazgatási területű városa.”
Dorogot a legfrissebb adatok szerint 12 ezren lakják. Ők tudják a legjobban, hogy a város ékkövét, a városi stadiont 2010. május 4-én nevezték el az Aranycsapat és az egyetemes (magyar) labdarúgás egyik legnagyobb legendájáról, Buzánszky Jenőről.
VISSZA AZ IDŐBEN
A világ egyik legszerencsésebb emberének gondolom magamat, mert abban a korban nőttem fel, amikor még nem kamerák figyelték minden lépésünket, ha kimentünk egy stadionba. Nem volt még szurkolói kártya és ha akartunk, szemrebbenés nélkül kimehettünk a haverjainkkal a másik meccsére is szurkolni. De akár még egymás mellett is izgulhattunk a 90 percek alatt.
És ami a legfontosabb: a stadionok büféibe is együtt mehettünk be, mert nem néztek minket potenciális bűnözőknek az illetékesek.
Az igaz ugyan, hogy néha lekevertünk egymásnak egy-két kőkemény nyaklevest (akár a büfékben is) de aki nem akart belekerülni a matekba, az nem ment oda és kész.
Én viszont még mindig inkább ezt az eredeti valóságot választanám, nem a virtuálisat, amikor valaki azért hiszi igazi szurkolónak magát, mert szerinte keményeket írogat a Facebookon…
AZ EMBERI VÁLASZ
A mérkőzésekre jó ideje automatikus űrlapok kitöltésével kell akkreditálni, amikre automatikus válaszok érkeznek. A rendszer kidolgozásában magam is tevékenyen részt vettem több mint tíz évvel ezelőtt. Viszont reménykedtem benne, hogy a Dorog hazai találkozói továbbra sem „fertőződtek” meg az algoritmussal.
Nem tévedtem! Szerencsére…
Keddi levelemre (ami azért elektronikus formátumot öltött) szinte pillanatok alatt emberi válasz érkezett Tóth László technikai vezetőtől, ezért még jobban vártam, hogy végre a szentélyek egyik szentélyében legyek. Tóth egyébként minden paramétert és adatot a rendelkezésemre bocsájtott, még az általuk használt Wi-Fi hálózat kódjait is.
TOVÁBBI EMBERSÉG
Mikor a kezdés előtt 45 perccel begurultunk a stadionba, elképesztően kedves emberek fogadtak bennünket. Biztonsági őr volt a funkciójuk, de olyan szinten voltak segítőkészek, hogy mindennek gondoltam őket, csak a rendfenntartás „eszközeinek” nem.
A RETRO BÜFÉ
Amint kiszálltunk, első utunk a legendás büfébe vezetett. Egyáltalán nem csalódtunk. A szintén régi vágású kultúrintézmény kerthelyisége már pontosan úgy volt berendezve, mint legutóbbi ottjártamkor, amikor szintén jó idő volt. Kicsit tovább, a sátorban ugyanúgy cigiztek a srácok, beszélgetve az élet és az annál is sokkal fontosabb Dorog nagy dolgairól, mint máskor.
Futballmeccsen még soha nem voltam úgy, hogy előtte vagy közben alkoholt fogyasztottam volna. Kávé vagy (Mate/gyömbér) tea nélkül viszont nem tudok létezni, ezért elsőnek kapásból egy jó erős feketét kértem.
A kedves hölgy, aki kiszolgált, hosszú évek után az első volt, aki kapásból elfogadta, hogy sem cukrot (utálom!!!!), sem tejet nem kérek hozzá.
„Magát a kávét szereti!” – jelentette ki egyből, széles és őszinte mosoly kíséretében.
Vettem két szendót is (elképesztően finomak és frissek voltak) és fél liter vizet, utóbbi meg pont annyira volt hideg, amennyire egy férfiember csak szeretheti.
A kerthelyiségben majszolgatva arra lettem figyelmes, hogy a dorogiak és a nyíregyháziak tök jól megférnek egymás mellett. Senki nem szólt be senkinek, senki nem méregetett senkit sem. Kivéve azt a miniszoknyás, Nyíregyháza-szurkoló lányt, akibe testületileg lettünk fiúk mindannyian szerelmesek az első pillantásra.
A LELÁTÓ
A kertből igen pazar a kilátás. Tényleg csak a kezdő sípszó előtt indultam el a fedett lelátóra, ahová Tóth László kérte, hogy menjek. Nem erősségem a szófogadás az élet egyetlen területén sem, de az emberi hangra emberi tettel és stílussal válaszolok mindig.
Az egyik kedvenc lelátómra nem sütött oda a nap, de valamennyi férfitársamon azt láttam, mint magamon is tapasztaltam, hogy örülnek a meccseknél is sokkal fontosabb lényegnek. A tavasznak ugyanis nemcsak az az egyik legfontosabb velejárója, hogy életre kel a természet, hanem az is, hogy a hölgyek már nem a hatalmas téli kabátjaikba menekülnek. Őket viszont pofátlanság lett volna lefotóznom…
A SANYIKA
Ahová ülnöm kellett, nyilván Torghelle Sándor, a valaha volt egyik legnagyobb kedvencem foglalt helyet. Még jó 20 évvel ezelőtt, Cipruson barátkoztam össze vele is, amikor 3 hétig tudósítottam az NB 1.hu-t a szigetországból. Ott táborozott a nagy és az U21-es válogatott, illetve az MTK és az FTC is.
A MECCS
Mindkét csapat a bennmaradásért, ezen belül lehetőleg az osztályozós helyezések elkerüléséért is harcol. Küzdelmes, brusztos meccset láttam, pontosan olyat, amire előzetesen számítottam.
A színvonal hagyott kívánnivalót maga után, még akkor is, ha tudtam, hogy nem a Boca Juniors-River Plate az, amit látok. Magánál a meccsnél már csak a játékvezetés volt gyengébb.
MITŐL EDZŐ EGY EDZŐ?
A 49. percben Marián Sluka, a hazaiak szakvezetője hevesen reklamált egy bírói ítélet után. Az eset előttem pár méterrel történt. Nem hallottam, hogy obszcén kifejezést vagy kifejezéseket használt volna. Ha viszont nyugodtan és nem felemelt hangon kéri számon a játékvezetőt, akkor az azt jelentette volna a számomra, hogy nincsen benne igazságérzet és győzni akarás.
Márpedig egyik nélkül sem edző egy edző.
A MEZŐNY LEGJOBBJA
Krunc Márió mindössze 18 éves, a második meccsét játszotta a felnőttek között. Február 25-én, az MTK elleni, hazai 2-0-s vereség alkalmával mutatkozott be, akkor csereként 23 percen át bizonyíthatott.
A Szpari ellen kezdő volt, végig ott volt a pályán. A Dorog a 4-1-4-1-es felállást választotta, de védekezésben ez 4-2-3-1 is volt, amikor kontráztak, ebből a helyzetből veselkedtek neki a játékosai.
Főhősünk az előretolt ék mögül, a jobb oldalról indult, de a bal sütője az igazi. Már a második percben ziccerbe került egy bal oldali beadás után, de akkor célt tévesztett. A félidő derekán viszont jobbról befelé törve eleresztett egy jó kis föld-levegő rakétát, amit a Szparihoz visszatérő Hegedűs Lajos élete egyik bravúrjával szedett ki a bal felső pipa elől.
Az ifjú tehetség jól tartotta meg a labdákat, volt lendület a játékában. Fordulás után nem sokkal a helyében én az ötös jobb sarkáról kapura stukkoltam volna. Ő viszont önzetlen volt, jól fejelte vissza a labdát az érkezőknek, ám a védők blokkolták a löketet.
Azt, hogy Sluka mennyire bízik benne, az jelezte, hogy nem cserélte le a hajrában, hanem a lelátóról többször is arra kérte a kispadon ülőket, hogy itassák, azaz frissítsék. Két perccel a vége előtt be is görcsöltek az ifjú titán lábai, akkora melót tett bele a meccsbe.
Csodálkoznék, ha a magyar foci játékosmegfigyelői ne vennék észre belátható időn belül. De azt sem hinném el, ha legkésőbb a télen nem vinné el valamelyik NB I-es csapat.
A találkozó végeredménye 1-1 lett. Farkas Tivadar, a Szpari sportigazgatója jogosan mondta azt, hogy 2 pontot Dorogon hagytak, míg Sluka arról beszélt, hogy a vendégek egyenlítése után hiányzott a támadójátékukból a minőség.
Egyikük sem tévedett!
VISSZATÉRÉSEK
És én sem, amikor a lefújás után még visszanéztem az ország egyik legimádnivalóbb stadionjának az egyik legkorrektebb, régi, sajnos letűnt korok hangulatát és emlékét idéző büféjébe, hogy elkészítsem azokat a pillanatfelvételeket, amikkel a riportot igyekeztem díszíteni. A további képek a hamarosan következő jegyzőkönyv (összeállítások) alatt lesz.
Amint tudok, visszatérek Dorogra!
Addig viszont lehet, hogy elindítok egy petíciót azért, hogy a bányászok helyi csapata mindig NB II-es lehessen.
Az egész város és a stadion embersége miatt!
JEGYZŐKÖNYV
DOROG–NYÍREGYHÁZA 1–1 (1–1)
Dorog, 250 néző.
Vezette:
Nagy Norbert (Punyi Gyula, Márkus Péter)
DOROG:
Borsos V. – Barna G., Preklet, Gyurácz, Papp Máté – Lénárth – Krunc, Kapornai (Vígh, 69.), Király P. (Berkó, 60.), Szedlár (Papp Marcell, 79.) – Szalai J. (Albert, 69.).
Vezetőedző:
Marián Sluka
NYÍREGYHÁZA:
Hegedüs L. – Farkas B. (Csősz, 66.), Szokol, Baki, Jánvári, Nagy B. – Sigér Á. (Vass P., 57.), Pataki B., Pantovics (Szerető, 66.) – Gresó (Kovácsréti, 57.), Novák Cs. (Adamcsek, 75.).
Sportigazgató:
Fekete Tivadar
Gólszerző:
Lénárth (21. – 11-esből), ill. Novák Cs. (30.)
Kiállítva:
Sluka (49.)
