Az ország járt a csodájára annak, amikor a Magyar Kupa utolsó, őszi körében az Iváncsa kiejtette a Ferencvárost. Az NB III-as csapat szerdán az NB II-es Budafok ellen küzdhetett azért, hogy a legjobb nyolc közé kerüljön. Az újabb bravúr nem jött össze. Viszont, nem volt tőle messze az Iváncsa.
IVÁNCSA BEMUTATÁSA
Tavaly nyáron, június végén jelent meg a kormányrendelet az Iváncsa és Rácalmás közigazgatási területén megvalósuló különleges gazdasági övezettel kapcsolatban. Volt belőle cirkusz bőven.
Miután viszont a bíróság kimondta, hogy a működése törvényszerű, elkezdtek érkezni a támogatások, mert azt látták az illetékesek, hogy „hogy Iváncsa olyan célokat fogalmazott meg pályázatában, amelyek a lakosság érdekeit, komfortját szolgálják.”
Egy évvel korábban, szintén nyáron, másik fontos döntés is született: ekkor jelentették be, hogy az Iváncsa nem vállalja az NB II-es indulást.
Az Iváncsa megnyerte az NB III Közép-csoportját, de nem vállalhatta az osztályváltást. A második Kecskemét viszont élt a kínálkozó lehetőséggel. Lendületből feljutott utána az NB I-be is, jelenleg a második az élvonalban.
Iváncsának nagyjából 2800 lakosa van. Nevét az oklevelek 1290-ben említik először, Iwanch alakban. Első írásos emlékünk egy évvel későbbről – egy adományozó oklevél –, melyben leírják Iváncs (nem elírás – a szerk.) földjét rétjeivel, erdeivel, kaszálóival, szigeteivel és minden tartozékával együtt. Iváncs a mai településtől keletre feküdt. A határleírás szerint Iváncs királynéi részének határa átterjedt a Duna keleti oldalára is, s nyugaton a nagy út határolta.
A török időben viszont elnéptelenedett.
Az 1700-as években csak mint puszta szerepel, alig félszáz lakossal. II. József idején Iváncsapuszta népessége 74 fő, a házak száma 14, a családoké 17 volt. Benépesedése a 19. században ment végbe.
MECCSNAPON
Iváncsa szerda délben nyugodt településnek tűnt, a központja felé autózva egy lelket nem lehetett látni az utcákon. A pálya környékén azonban már teljesen más volt a helyzet. A település apraja és nagyja a meccsre sietett.
Arra az összecsapásra, melyre az Iváncsa az esélytelenek nyugalmával készülhetett.
Mert hiába játszhatott ismét otthon, hiába lehetett sejteni, hogy a Budafok nem a legerősebb sorával áll majd ki, nehezítő körülmény volt, hogy Tóth András csapata szerdáig még nem játszott idén tétmeccset.
SZENVEDÉLYES VEZETŐEDZŐK
Tóth, akárcsak kollégája, a Budafokot is egyenesbe hozó Mátyus János, lobbanékony, a játékkal együtt élő és haló vezetőedző hírében áll. Szerdán Mátyus volt a nyugodtabb, akkor is az maradt, amikor a csapata hátrányba került.
Akkor viszont benne is égett a tűz, ha egy játékosa letámadott, labdát szerzett, becsúszott vagy egy lövés útjába vetette magát. A két, egyébként többre hivatott (értsd: magasabban jegyzet csapat irányítását is megérdemelnék) szakvezető le sem tagadhatja, hogy védő volt.
Mindkettőjük nevét tisztelettel emlegették az ellenfelek támadói.
A DÖNTŐ KÜLÖNBSÉG
A találkozó változatos, lüktető, teljesen élvezetes volt. Sokat nyomott a latba, hogy az idei tétmecccsek mellett a Budafokban minimum féltucatnyian voltak olyanok, akik két évvel ezelőtt még az NB I-ben pallérozódhattak a BMTE játékosaként.
A meccs atmoszférája kiemelten sportbarátira sikeredett. Egy-két kötőszó azért elhangzott egy-egy veszélyes helyzet, rossz passz vagy ami a legfontosabb mindig, minden meccsen: ép ésszel fel nem fogható bírói ítélet után.
Az Iváncsa jól kezdett, a szünetig több, további gólokat érdemlő lehetősége is volt, de Gundel-Takács Bence remek napot fogott ki. Fordulás után meg ugye kijött az erőnléti és tapasztalati különbség.
ATMOSZFÉRA
A találkozó körítése is tökéletesen beleillett a felülmúlhatatlan, vidéki, régi vágású magyar focikultúra hagyományaiba. A helyi szurkolók (gyerekek és asszonyok is voltak szerencsére szép számmal közöttük) végig lelkesek és sportszerűek voltak. Szomorúak voltak amiatt, hogy az újabb bravúr már nem sikerült. A legényeket viszont, akik ezúttal is hősies küzdelmet folytattak, vastapssal jutalmazták meg.
Az Iváncsa vezetősége meccsrendezésből tökéletesre vizsgázott. Minden vendég pontosan megtudta, hogy hová kell mennie a bejárattól, hiszen nagyon kedves útbaigazítás is dukált a zsuga mellé.
Fel kellett mennünk a lelátó tetejére, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a környék egy jelentős részére. Azt mondjuk pont nem láttuk, hogy a létesítmény előtti (fő)út túloldalán lévő házak mögött újabb pályák sorakoznak. Viszont akkor észrevettük őket (nem volt nehéz dolgunk), amikor a kezdés előtt leparkoltunk.
Ezt nem volt könnyű megoldanunk, mert megint tele volt a létesítmény.
A klubhelyiség berendezése és így a szellemisége visszaadott mindent, amiért életünk végéig és még azon túl is szerelmesek maradunk a régi idők magyar focijába. Már az príma volt, hogy a fagy és az utána bekövetkező olvadás miatt kissé megviselt ősgyepen rendezték meg a mérkőzést.
Az viszont mindent vitt, hogy az eddig elnyert trófeák, illetve a hősökről készült tablók nem elrejtve vagy őrök által vigyázva voltak megtekinthetőek.
A „terülj, terülj, asztalkám” meg annyira tökéletes volt, mint maga az az élmény, hogy „visszautazhattunk az időben”.
A fogások, akárcsak maga Iváncsa, az iváncsaiak és a sporttelep, a magyar hagyományokat őrzik.
És ami a legfontosabb: féltve, de nagyon büszkén!
EMLÉKEZTETŐ
IVÁNCSA KSE- BUDAFOKI MTE 1–2 (1–0)
IVÁNCSA
Varga Á. – Madarász B., Aradi Cs. (Nyul, 71.), Nyilas B., Barta B. (Jova B., 89.) – Kovács Sándor Dávid, Horváth B., Cseszneki – Suszter, Kercsó B. – Bányai P. (Vallejos, 82.).
Vezetőedző
Tóth András
BUDAFOK
Gundel-Takács – Jagodics M., Vaszicsku (Soltész I., a szünetben), Fótyik – Csonka A., Adorján K., Németh M. (Tischler, 55.), Oláh B., Kalmár O. (Horváth O., a szünetben) – Kovács Dávid (Bakti, a szünetben), Beke P. (Horgosi, 86.).
Vezetőedző
Mátyus János
Gólszerző
Bányai P. (40.), ill. Jagodics M. (54.), Beke P. (81.)
REAKCIÓK
Tóth András
„Nem kezdtünk jól, de aztán belejöttünk a meccsbe, és amellett, hogy megszereztük a vezetést, az első félidőben el is dönthettük volna a párharcot. A szünet után először rögzített játékhelyzet után kaptuk gólt, és ez igazán fájó pont számomra. Nagyon csalódott vagyok, hiszen hiába játszottunk jól, nem jutottunk tovább.”
Mátyus János
„Tipikus kupacsata volt! A hazaiak az első félidő második felében ránk erőltették akaratukat, és nem volt érdemtelen, hogy megszerezték a vezetést. A szünetben hármat cseréltem, taktikai változtatásokat hajtottam végre, illetve kellett néhány lelkesítő szó is – ezek eredményeként fordítottunk, s megérdemelten nyertünk.”
GÓLOK TÖRTÉNETE
40. perc: Kercsó és Madarász kényszerítőjét követően utóbbi lőtte be középre a labdát, Suszter lekészítése után pedig Bányai lőtt 7 méterről a kapuba. 1–0
54. perc: Németh Márió bal oldali szöglete élesen érkezett a kapu elé, a kilépő Varga Ádám nem tudta kiütni a labdát, amely Jagodics Márk fejéről a bal felsőbe vágódott. 1–1
81. perc: Jagodics a jobb szélről ívelte be a 16-oson belülre a labdát, Beke megforgatta védőjét, majd 10 méterről a bal alsó sarokba lőtt. 1–2!