Piscitelli és Brodic kontrasztja: bravúrok és kihagyott ziccerek a Vidi ellen

Kezdőcsapat

Piscitelli – Fiola, Duarte, Nunes, Koburi – Tajti (Lacoux, 70.), Onovo (Gergényi, 85.) – Mucsányi (Horváth K., 59.), Ljujic (Geiger, 85.), Dénes (Karamoko, 70.) – Brodic összeállításban kezdtünk, és meglehetősen elégedetten szemléltem a felállást, mert végre ismét visszaálltunk a négyvédős rendszerre, illetve Onovo-Tajti kezdett a belső középpályán. Szerintem ez a legerősebb páros jelenleg.

Az első félidő

Az első félidőben mi uraltuk a játékot, ugyanakkor ezzel nem sokra mentünk, mert eléggé meddő mezőnyfölényben játszottunk. Azért tanulságai így is voltak a játékrésznek. Jól látszódott, hogy ha és amennyiben az ellenfélnek nem túl intenzív a letámadása, akkor mi nagyon szépen építkezünk a tizenhatosig, de sajnos nem tovább. Volt több tökéletes labdajáratásunk, de az utolsó passzok nem sikerültek. Ennek persze az is volt az oka, hogy már megint túl kevés támadónk érkezett fel a tizenhatoshoz. Szegény Brodic a legtöbbször egyedül vergődött a védők között.

Tajti és a támadások

Pedig Tajti pont azt hozta amit vártam tőle, vagyis egyérintős passzokat, mélységi indításokat és hogy felér a támadásokkal. Hogy ez nem volt hatékonyabb, abban nagy szerepet játszott, hogy a többi támadó finoman szólva sincs csúcsformában. Talán csak Mucsányi hozta a maga szintjét. Brodic, Ljujic, és Dénes alig választott jó megoldást a kapu előtt.

A Fehérvár taktikája

A Fehérvár taktikája az lehetett, hogy megpróbálnak labdát szerezni a középpályán, és gyorsan lekontráznak bennünket, de ez a félidőben csak egyszer sikerült, egy felesleges labdavesztés után. Ami nagyon tetszett, hogy labdavesztés után nagyon gyorsan zárt vissza a csapat, így nem maradt üres területe a Fehérvárnak. Rengeteget futottak a mieink is, komoly munkát tettek bele a meccsbe.

Kockázatkerülés és helyzetek

Hogy ez nem lett sikeresebb az azért lehetett, mert az volt az érzésem, hogy nem vállaltunk elég kockázatot, így a védekezésünk maradt stabil, a támadójátékunk maradt esetleges. Így is volt néhány helyzetünk:

1. perc, Tajti szabadrúgás
1. perc, Dénes Adrián átlövés
1. perc, Brodic közeli fejes (a kapus kezébe)
1. perc, Mucsányi blokkolt lövés
1. perc, Ljujic 20 méteres átlövés
1. perc, Brodic kissé kisodródva mellé
1. perc, Mucsányi elment a jobb oldalon, középre tette, Brodic ajtó-ablak helyzetben belelőtte az elé vetődő fehérváriba.

Vagyis volt hét lehetőségünk, de ezekből háromszor is Brodicra jött ki a figura, ő pedig mindegyiket elrontotta, sajnos. A Fehérvárnak csak két helyzete volt a mi hat lehetőségünkkel szemben. Ezért fura amikor a meccs végén az ellenfél edzője ezt elfelejti. A gólhelyzeti mutató is az övék 0,5 alatt, míg a miénk 1,04, ami nem egy rossz szám.

A második félidő

A második félidő ugyanúgy folytatódott mint az első, de talán egy kicsit intenzívebb lett a meccs. És mindkét csapat erősebb presszinggel indított. Ezáltal a védelmek erősebb nyomásnak voltak kitéve és bele-bele is hibáztak. Az első negyedórában inkább a küzdelem dominált, harapósabbak voltak a csapatok – de sok minden nem jön ki belőle.

Kulcsmomentumok

A 60. percben Ljujic-Brodic-Ljujic háromszög után a szerb lépett volna ki helyzetben, de résen volt az ellenfél kapusa és felszedte a labdát. A 63. percben egy szép kombináció után Pető fejelt kapura, de Piscitelli reflexből ki tudta ütni. Ez a fehérvári helyzet felébresztette a mieinket és tartottunk egy kisebb tűzijátékot a kapujuk előtt. A blokkolt lövések után Brodichoz került vissza a labda, aki tökéletesen készített le Tajti elé. Matyi kapásból eltekerte a hosszúra. A kapusnak esélye sem volt. Pontos volt a lekészítés, a lövés pedig parádés.

Cserék és taktika

A 70. percben kettőt cseréltünk posztra, lement Tajti és Dénes, bejött Lacoux és Karamoko. Korábban Mucsányi helyére Horváth érkezett. A következő egy percben egyre inkább a védekezésre helyeztük a hangsúlyt, nemigen rohantunk ki a falból még akkor sem, amikor labdát szerzünk, így állandósult a fehérvári nyomás. Grzelak erre úgy reagált, hogy két újabb cserével (Gergényi és Geiger érkeztek.) átálltunk ötvédős rendszerre. Kihúztuk, megúsztuk, megnyertük!

Vidi-Újpest: óriási kapusbravúrokat és látványos tűzijátékot is hozott a meccs

Összegzés

Ha azt veszem, hogy a meccs legjobbja Piscitelli volt, aki négy bravúrt is bemutatott, akkor azt kéne hogy mondjam, hogy némi szerencsével nyertünk. Lehet, hogy az X igazságosabb lett volna, de ez nem érdekel. Hány olyan meccset éltünk, amikor mi voltunk a jobbak, mégsem jöttek a pontok? Az első félidőben egyértelműen jobbak voltunk, de nem tudtuk gólra váltani. A második félidőben is mi kezdtünk veszélyesebben, és a gólunkig kezdeményezőbben. Aztán a gól után visszaálltunk, és egyre jobban ránk jött a Fehérvár. De ettől még nem voltak jobbak. Piscitelli hozta a meccset. Érdemes hogy a Sofascore-tól csak 7.9-es osztályzatot kapott, ami négy ilyen bravúr után szerintem kevés. Nálam ő volt a meccs legjobbja, nem csak a bravúrjai miatt, de végig nagyon magabiztosan védett, tartást adva a csapatnak. De menjünk végig a többieken is.

Játékosértékelés

Fiola sokkal nagyobb területen tudott játszani, mint mikor be van szorítva középső védőbe, ugyanakkor most kevésbé koncentrált volt, mint szokott. Ő 7.1-es osztályzatot kapott a SS-tól. Nunes 6.9-e sem meglepetés, viszont teljesen megérdemeltnek tartom Duarte 7.9-ét, aki végig nagyon magabiztosan rombolt. Kobouri sem teljesített rosszul, 7.2-t kapott. Nála viszont hiányolom, hogy nem megy fel elégszer a szélen.

Onovo 6.8-a nekem szintén kicsit kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy mekkora munkát végzett, és hogy milyen mentései voltak, kicsit alulértékeltnek tartom az osztályzatát, ugyanakkor ismét volt néhány labdavesztése, talán ez indokolta. Tajti lett a mezőny egyik legjobbja, ő kerek 8.0 osztályzatot kapott, és ki is kell térjek rá bővebben. Tajti játékát sokan nem kedvelik a fórumbeírások alapján, pedig kifejezetten illik a játéka a rendszerünkbe. Korábbi önmagához képest már nem csak irányít, de remekül védekezik is, sokkal több munkát tesz egy meccsbe, mint korábban. Ha kell hátulról irányít, de Lacouxval ellentétben ő a tizenhatoshoz is felér, és ebből most gólt is tudtunk szerezni. Nem mellesleg egész meccs alatt remek labdákat adott a társaknak, és mindig megjátszható volt.

A Mucsányi, Ljujic, Dénes hármas 6.6-os osztályzatai mutatják, hogy egyikük sem volt a topon. Adriánnak még játékperc-hiánya van, Ljujic fáradtnak tűnik, Mucsányi pedig azt játszotta, amit tud. Csak ezen a meccsen némileg szürkébben. Brodic rettenetesen vegyes érzéseket kelt az emberben. Nagyon sok munkát tesz a meccsbe. Hajt, küzd, akar. Aztán amikor végre helyzetbe kerül, akkor kihagyja. Ez nagyon idegesítő. Az első félidőben először hét-nyolc méterről fejelhetett kapura, de a fejes középre ment, a kapus hárított. Utána volt egy megindulása jobb oldalon, amit lövéssel fejezett be, de rüszt helyett külsővel találta el a labdát. A harmadik legnagyobb helyzete pedig a 46. percben volt, amikor Mucsányi jól centerezte be hozzá a labdát. Szinte üres kapu, de a lövésbe belevetődtek. Ha megtolja, a védő elszáll, és akkor tényleg üres kapu. Harmadszorra is rossz megoldást választott. Aztán volt egy gólpassza Ljujicnak, ami kimaradt, és végül ő adta a gólpasszt Tajti lövése előtt. Ha berúgja a helyzeteit, akkor Istennek látnánk, így viszont… Ettől függetlenül a Sofascore 8-as osztályzatot adott neki.