Vasárnap elhunyt Bucsik István, akit mindenki Piciként ismert. Ötvenhat éves volt. Ő volt az egyik legfanatikusabb Újpest-szurkoló, aki dolgozott is a lila-fehérek klubjában, valamint a REAC-nál és a Hungaroring csapatában is. Mindenhol szerették és tisztelték. Nemcsak az Újpest-szurkolók, hanem klubhovatartozástól függetlenül a szurkolói szubkultúra legtöbb tagjai is. Bucsik mindig segített az NB1.hu-nak, amikor honlapunknak nehézségei voltak.
A DERBI HELYETT
Szia Pici!
Vasárnap, mint 10 éves korom óta mindig, készültem arra, hogy kimegyek a Derbire. Indulás előtt még ránéztem a Facebookra, és akkor ért egy hatalmas pofon.
A Réti Zsolti posztját láttam…
Azt írta, hogy most vége az internetnek számára, majd éjjel visszanéz. Hozzátette, hogy ez lesz élete legnehezebb Derbije…
Rögtön tudtam, hogy rólad van szó. Mert tudom, hogy milyen fontosak vagytok egymásnak Zsoltival. És azért is, mert amikor utoljára találkoztunk az Újpesti Piacon, ami szerintem a világ legjobb piaca, mélyen és őszintén beszéltél magadról.
Ez volt az első olyan beszélgetésünk, amikor nem viccelődtél. Ismerlek vagy 30 éve, de ilyen még soha nem fordult elő.
Mindig vidám voltál, mindenkihez volt egy kedves vagy egy troll szavad. És ezért nem hittem el, hanem biztos voltam benne, hogy örökké fogsz élni!
Miután újra elolvastam a Zsolti posztját, összetörtem. Nem szoktam sírni, de férfiasan bevallom, hogy most így történt. Elment minden erőm és lelkesedésem. És először nem mentem ki a Derbire.
Azonnal írtam a Zsoltinak, miközben eszembe jutott a Mentős Gabi és a Szőke is, akiktől szintén könnyes szemmel kellett már elbúcsúznom a honlapunkon.
VASÁRNAPONTA
Soha nem felejtem el, ahogy megköszönted mindig nekem, hogy vasárnaponként kijártam a REAC-ra. Azt hittem csak viccelsz velem, mert tudod, hogy elsősorban azért mentem oda, hogy veled találkozzam. Hogy halljam a történeteidet. Mindig kínáltál étellel, kávéval és itallal is, mert pontosan tudtad, hogy már megint hónapok óta csúszik a fizetésünk.
Tőled elfogadtam a segítséget!
Tudtad rólam, hogy Újpestre jártam gimnáziumba és azt is tudtad rólam, hogy harmadik éve Újpesten lakom. De soha nem zavart, hogy nem vagyok Újpest-szurkoló és az sem, hogy nem a IV. kerületben nőttem fel.
Helyette inkább meséltél nekem. A szeretett csapatodról, a barátaidról, a családodról és azokról is, akik szintén soha nem fogják feldolgozni a hiányodat: az Újpest szurkolóiról!
A DERBIN
A vasárnapi Derbit már nem élhetted meg! Ezért elmesélem neked a legfontosabbakat, mert hiszem, hogy valahogy most is olvasol, mert mindig őszintén elmondtad a véleményedet az írásaimról. Amiért szintén örökké hálás leszek neked.
Szóval a lényeg: az Újpest egységesen, hangosan vonult be a Groupamába. Nagyon jó szurkolást csináltak ők is a meccsen.
Büszke lettél volna rájuk. És tudom, hogy az égi lelátókon most is az vagy!
És képzeld: a Zsolti nem tartotta be az ígéretét, mert most is küldte a zseniális képeit. Arról, ahogyan vonultok a Ferencvárosban. Mindegyik felvételen kerestelek…
De sajnos már hiába…
Mindig azt állítottátok Zsoltival együtt, hogy „Maradunk végig!”
Engedj meg nekem egy másik ígéretet is.
Nem csak, hogy maradunk, de szurkolunk is végig!
Add át kérlek az üdvözletemet a Szőkének, a Mentős Gabinak, a Hypós Ferinek és a Nagy Atillának is!
Örökké ölellek!
