A múlt héten kétszer is túráztam Kelet-Magyarországon. Először Kisvárdára látogattunk, remélve, hogy az MTK továbbjut a MOL Magyar Kupa negyeddöntőjében. Sajnos ez nem sikerült (3-2-es vereség lett a vége), de a hétvégi DVSC elleni bajnokin a Nagyerdei Stadionban sikerült kárpótolniuk magukat (2-1-es győzelem). Ezekről a túrákról és a mérkőzések kulcsszereplőiről elmélkedem.
UTAZÁS KISVÁRDÁRA
Az autóúton megvitattuk, hogy milyen gyenge a mérlegünk Kisvárda ellen. Úgy tűnik, bárhogyan is állunk fel ellenük, a vereség garantált. Ezt azonban a csapat néhány fordulóval ezelőtt megcáfolta, amikor 2-1-es győzelmet arattunk a Hungária körúton. Ez optimizmussal töltött el minket a következő összecsapás előtt.
A meccs kezdését a lehető legrosszabb időpontra, kedd este 8 órára tűzték ki.
De a nehezítő tényezők sem tántorítottak el attól, hogy a helyszínen nézzem meg a meccset. A sofőrünknek jeleztük, hogy ne a stadiont, hanem az Andy Vajna utcát adja meg célként a navigációban, mert ott található a vendégszektor parkolója.
Ezt az őszi szezonban már megszenvedtük, mert egy teljes lakónegyedet kellett körbejárnunk, hogy elérjük a vendégparkolót.
A STADIONBAN
A várdai stadionba, amelyet kinézete alapján Patyomkin-arénának is nevezhetnénk (az Instagramon még a „stadion” szó is idézőjelek között szerepel), jó időben érkeztünk meg.
Pozitív szurkolással próbáltuk buzdítani a fiúkat a pályán, de az első félidőben ez láthatóan nem segített. A játékunk kiábrándító volt. Két fatális védelmi hibából kaptunk gólt, egyet akcióból, egyet szögletből, ami nagyon fájt. Gyakorlatilag ezen a félidőn dőlt el a továbbjutásunk. Lehetne mondani, hogy miért nem bekkeltük ki az egyenlítés után az utolsó perceket, de a harmadik gól olyan találat volt, amit bármikor be lehet kapni. Az első kettőt nem kellett volna. A csapatnak azonban dicséret jár, mert a második félidőben nem mutattak lélektelen játékot, ami az egyenlítéshez is hozzájárult.
A vezetőedzőt is dicsérnem kell a kiesés ellenére, mert úgy látom, hogy a csapat egyre motiváltabb, és érzik, mit jelent az MTK-ban futballozni. Jobb később, mint soha.
DEBRECENI ATMOSZFÉRA
A Nagyerdei Stadion vendégszektorában kevesen voltunk (még az M4 Sport kommentátora is megszámolt minket), de a csapat mindent megtett, hogy a kevés szurkoló ne érezze úgy, hogy feleslegesen utazott ismét több órát Kelet-Magyarországra egy héten belül. A jó, agresszív játék mellett a hangulat is remek volt. A 90 perc után, a pályán lévő feszültség – például Jurina konfliktusai több DVSC játékossal, vagy Dzsudzsák Balázs és Varju Beni összetűzése – után megérdemelt győzelmet ünnepelhettünk.
Ezzel elmondhatjuk, hogy mi vagyunk az egyetlen csapat, amely ellen a DVSC ebben a szezonban nem szerzett pontot. Ahogy Szrdjan Blagojevics, a debreceniek szakvezetője is elmondta, nem lehet véletlen, hogy mindhárom alkalommal legyőztük őket.
A LEGJOBBAK
Három játékosunkat szeretném kiemelni, akik az egyik vagy a másik mérkőzésen nagyot alkottak. Az első Bognár István, aki Kisvárdán szerezte az első gólunkat, és ezzel felélesztette a játékunkat a második félidőre. Egyébként ő adta az asszisztot a Loki elleni második gólunk szerzőjének, Horváth Artúrnak.
Kisbogesz ebben a szezonban a csapat egyik legfontosabb tagja. Sok indokolatlan kritika éri, de a statisztikái és a teljesítménye magukért beszélnek. Minden fordulóban pályára lépett, és 16 pontot szerzett 8 góllal és 8 gólpasszal a kanadai táblázaton. Ráadásul elkötelezett MTK-szívű játékos.
A második Kosznovszky Márk, az U21-es válogatott középpályása is, aki az utóbbi hónapokban egyre jobb formát mutat. Már beverekedte magát a kezdőcsapatba. Horváth Dávid mestert kell dicsérnem, mert Kosznovszkynak végre sikerült megtalálnia a megfelelő pozíciót a csapatban.
Kosznovszky remek mezőnymunkát végez, agilisan küzd a labdáért, és jól is tartja azt. A Debrecen elleni mérkőzésen megszerezte a vezető gólt. Horváth Dávid a mérkőzés utáni értékelésében elmondta, hogy ez volt az, amit hiányolt tőle: hogy kapura veszélyes legyen. Most ez is megvalósult. Miknyóczki Ádám édesapja egy tavaly őszi mérkőzés utáni sörözés alkalmával mondta, hogy Kosznovszkyban nagy potenciált láttak már a Sándor Károly Akadémián is.
Horváth Artúr a harmadik kiemelendő játékos. Mint box to box játékos, a pálya teljes terjedelmén megjelent és hatékonyan játszott. Csak négy elvesztett labdája volt, és kiemelkedő, 84%-os passzpontossággal rendelkezett. Labdával rendkívül magabiztos, és gólhelyzetet is ki tudott használni, ezzel növelve előnyünket, amit csak Bárány Donát tudott csökkenteni. A győzelem a miénk lett, köszönhetően a csapatnak és fiatal tehetségeinknek!
Így történt, hogy egy hét alatt ezer kilométert tettem meg a szeretett klubomért.
És ebből most sem bántam meg egyetlen métert sem!