Október 22-én, napsütötte délutánon az OTP Bank Liga 10. fordulójában az MTK Budapest FC csapott össze a Puskás Akadémia csapatával. A végeredmény ismert. A felcsúti alakulat súlyos vereséget mért a kék-fehérek együttesére. A meccsbeszámolón túl szeretném feltárni, hogy minek köszönhető a három mérkőzés óta tartó lejtmenet. Továbbá megpróbálok kísérletet tenni arra, hogy megértsük miért van őskáosz az MTK védelmében. Tartsatok velem!
GYENGE KEZDÉS…
Bizakodva baktattam a stadionba, és mire megérkeztem pár perces késéssel, már tizenegyest is ítélt a játékvezető a javunkra, hosszadalmas VAR-ozást követően. Stieber Zoltán állt oda elvégezni. Olyan gyönyörűen a kapufára lőtte a labdát, hogy több szurkolótársam szarkasztikusan meg is jegyezte, hogy belehaltak olyan szép volt. Ugyanakkor gól nem lett belőle.
A játék ment tovább és nem detektáltam azt a fajta magabiztosságot a csapatban, amely jellemezte őket a korábbi fordulókban. Passzolgatás egymásnak a középpályán, bizonytalan kísérletek arra, hogy az ellenfél támadó harmadába kerüljünk. Ennek következtében érkezett is a gyors gól a Puskás részéről a 10. percben Batik Bence révén.
Majd érkezett az újabb csapás. Bobál Dávid kiesett a védelmünk tengelyéből. Mint később kiderült achilles-ínszakadása lett. A műtéten a hét elején sikeresen átesett, innen is jobbulást kívánok neki, és remélem mihamarabb vissza tud térni, mert szükségünk van rá. Horváth Dávid mester érezhetően tétovázott egy darabig, nyilvánvalóan ő sem volt hirtelenjében felkészülve arra, hogy az egyik kulcsjátékosunk lesérül. Még bőven zajlott Bobál ápolása a partvonalnál, de csak percekkel később küldte el Spaleket melegíteni a vezetőedző. Nagyjából 3-4 percen át emberhátrányban kellett játszanunk. Ráadásul így két klasszikus védővel maradtunk, ami teljesen érthetetlen volt sokunk számára.
A zavart ki is használta az ellenfél. Gruber Zsombor nagy szólóját követően volt eredményes, és ezzel már kétgólos hátrányban voltunk.
Komoly helyzetet ezután sem sikerült kialakítanunk. Stieber egy veszélyes szabadrúgást eresztett meg, amelyet védett a felcsúti hálóőr.
Nem kimondottan jó játékkal, de magbiztosan tartotta meg tehát előnyét a Puskás. És ez még csak a kezdet volt, el nem tudtuk képzelni mi jöhet a második játékrészben.
…ERŐS VISSZAESÉS
A szünet után több szurkolótársam úgy vonult vissza a lelátóra, hogy nem vár semmit már ettől a mérkőzéstől, csak legyünk túl rajta méltósággal. Nos még ennyit se kaptunk. A felcsúti brigád, mint kés a vajon ment át a hézagos védvonalainkon. Könnyedén kigurigáztak bennünket. A félidő elején Kocsis védőnk nagy lövést eresztett meg. Becsültem, mert a támadóink közül senki se vállalkozott lövésre.
0-2-nél úgy játszottunk defenzív labdabirtoklást, mintha mi vezetnénk.
Ez teljesen érthetetlen volt mindenki számára. A felcsúti felállt védelmen egyszerűen képtelenség volt átjutni, nem volt semmi ötlet, elképzelés. A 65. percben elérkeztünk a mentális összeomláshoz is. Megkaptuk a harmadik gólt, és látszott rajtunk, hogy semmi, de semmi nem szól mellettünk.
Egy középkorú szurkolótársam keserűen megjegyezte, hogy bólyák ellen az edzésen jó fizetésért megy, de felállt védelem ellen nem. És erre abban a helyzetben tényleg nem lehetett mit mondani. Arra az ember tényleg nem tud mit mondani, hogy még az első félidőben Kovács Matyi szépen elmegy a védője mellett, tökéletesen beadja a labdát és Zsóri meg végignézi, hogy a kapus lehúzza azt. Ilyen a világon nincs.
Zsórinak nagyjából két értékelhető labdaérintése volt a második félidőben, zéró góllal áll 10 forduló után a bajnokságban és Horváth Dávid véletlenül sem játszott el azzal a gondolattal, hogy ne őt nevezze a kezdőbe, hanem mást.
Mondjuk, Némó hiányában a merítés sem a legjobb, de ha nincs más, abból kell főzni ami van. Próbálja ki kezdőként Molnár Rajmundot, vagy akár Kovács Matyit is be lehetne dobni centerként, mert ő meg néha elveszik a széleken az erős védőkkel szemben.
A harmadik gól után én elmentem megkeresni a dohányzóba a morális megváltást, vagy legalábbis a lelki békét. Addig az ultra szektorban klubvezető-kritikus rigmusok kezdtek el zúgni.
A KÉTRUDAS
Mire visszaérkeztem, arra lettem figyelmes, hogy társaim már nem tartották fel a ‘Lift nem működik!’ feliratú kétrudas molinónkat, ami arra utal, hogy nem elfogadható, hogy az MTK évek óta az NB I és az NB II között ingázik oda-vissza.
Mint kiderült, egy rádiózást követően a biztonságiak vetették le a kétrudast. A meccs után az inkriminált helyzetet a klub az MTK Baráti Kör Facebook posztja alatt úgy kommentálta, hogy nem adtak ki utasítást a drapi eltávolíttatására.
Én azt gondolom, hogy elvileg egy olyan országban élünk, ahol véleményszabadság van, és ez a jog mindenkit megillet, így a szurkolókat is. Hogyha ez egy biztonsági magánakciója volt, vagy félreértés történt, akkor a klubvezetésnek ennek megfelelően kellett volna eljárnia.
Csak azt tudom remélni, hogy ilyen többé nem fordul elő. Nem ez volt az első kínos konfliktus a biztonsági szolgálat és a szurkolók között.
ELKESEREDETTSÉG
A Puskás Akadémia a mérkőzés hajrájában megadta nekünk a kegyelemdöfést. Rúgott még két gólt. A negyedik gól után érdemes volt figyelni kapusunk Demjén Patrik reakcióját, aki tagadhatatlanul kiborult mezőnyjátékosainkra. Őt sajnáltam a legjobban. A taktikailag és mentálisan is legyőzött csapatunkból egyedüli volt, aki kiemelkedett. Ha ő és a bravúrjai nincsenek, akkor alsó hangon 8-0 lett volna a végeredmény.
Akiket még szintén sajnálok, azok a gyerekek, kamaszok, tinik, akik szüleikkel kilátogatnak a mérkőzésekre. Tudom, hogy vannak olyan szülők többen is, akik látták az MTK-t fénykorában, és arról mesélnek fiaiknak, lányaiknak, hogy ez a fővárosi kék-fehér gárda a legnagyszerűbb magyar csapat volt valaha. Most ezeknek a fiataloknak ezt kell nézniük. Egy mentálisan megvert csapatot. És egy csillogó szemű gyereknek nem feltétlen lehet és nem is kell elmagyarázni, hogy lesz ez jobb is, ez csak egy kis megingás. Nem. Ő most akarja látni azt a csapatot, amiről az apukájuk beszélt nekik.
És igazuk van!
Ha hiányos is a keret a sérültek eltiltottak miatt, akkor sem kéne lélekben úgy összeomlania a többi játékosnak, mint egy kártyavárnak. Akkor legalább tisztességesen vérezzenek el, ahogy ezt tette a Kecskemét az Újpest ellen. Öt gól után se adták fel, és tudtak is szépíteni 5-3-ra.
FELADAT ÉS FELELŐSSÉG
Horváth Dávid mester első nagy kihívása elé érkezett az MTK kispadján. És egyelőre úgy néz ki, nem találta ki, hogyan birkózzon meg ezzel.
A lefújás utáni sajtótájékozatón adott nyilatkozata is tanácstalanságot sugalmazott. Pedig most van itt az idő, hogy megmutassa méltán ő az MTK vezetőedzője, aki vállalja a felelősséget minden tettéért, és igyekszik erőt sugározni és akaratot a hibák orvosolására. Értelemszerűen nem a lehetetlent várom el, mint szurkoló. Nem azt várom, hogy Horváth Dávid a semmiből teremtsen elő egy góllövő csatárt, egy belső védőt meg egy ballábas szárnyvédőt. Ez a vezetőség és a már sokszor emlegetett technikai stáb feladata lesz a téli igazolási időszakban, amiben egyébként a vezetőedző is benne van, de nem egymaga dönt.
Az akut védelmi válságkezelésre én megfontolandónak tartanám azt, hogy Nagy Zsombit és/vagy Várkonyi Bencét rendeljük vissza kölcsönből. Eleve nem értettem mi volt az elképzelés amögött, hogy Várkonyit kölcsönadtunk, mikor nem túl acélos a kispadunk.
A hétvégén esedékes Mezőkövesd elleni bajnokira én lehetőséget adnék, az eddig csak kispadon helyett kapott Vadnainak. Nagy tapasztalata van és a védelem megsegítésére pont ilyen ember kell most. Nem olyan játékos mint régen, de a jelenléte szerintem ebben a helyzetben sokat segíthet.
