Az MTK az előző két bajnoki mérkőzésén négy pontot gyűjtött, a maximálisan elérhető hatból. Hazai pályán 1-1-es döntetlent ért el a DVTK ellen (amelyből győzelem is lehetett volna), majd a Szusza Ferenc Stadionban drámai végjátékkal harcolt ki 2-1-es diadalt az Újpest ellen. Így a budapesti kék-fehérek a tabella 5. helyén állnak, felülmúlva minden idei várakozást. Ezen két mérkőzés részletes elemzésére és körülményeire összpontosítok az írásomban.
MTK-DVTK 1-1
Átvettük az irányítást
Az első félidőt a diósgyőriek kezdték agresszívan és proaktívan, ám elképzeléseik nem váltak valóra, és körülbelül tíz perc elteltével átvettük a játék irányítását. Hatékonyan alkalmaztuk a pressinget, többször zavarba hoztuk a DVTK védelmét, megakadályozva a tagjait abban, hogy hátulról építsenek.
Ennek eredményeként először Kisbogesz lőtt veszélyesen a 20. percben, majd tíz perccel később Bognár István szép támadás végén közelről megszerezte a vezetést számunkra. Ekkoriban egyértelműen mi uraltuk a játékot. A félidő vége előtt Kosznovszky is veszélyeztetett egy lövéssel, amely nem sokkal ment el a kapu mellett.
Összességében elmondható, hogy a letámadással és a gyors, rövid és középtávú passzokkal sikerült irányítanunk az összecsapás első felét.
Elveszett győzelem
A DVTK vezetőedzője már a második félidő elején cserékkel próbálta élesíteni csapatát. Sokáig azonban ezek a váltások nem hoztak eredményt, így mi úgy éreztük, hogy a három pont a zsebünkben van. Ám tévedtünk. Alapvetően visszavettük a védekezés intenzitását, több teret engedve ezzel a miskolciaknak, akik lassan kibontakoztatták jól szervezett játékukat. A 75. percben még Némo veszélyeztetett, lövése a lécre csapódott. Ez volt az utolsó lehetőségünk a győzelemre…
Az utolsó húsz percben folyamatosan növekedett a DVTK veszélyes támadásainak száma. Több játékosunk is kimerültséget mutatott ebben az intenzív tempóban. Majd jött az egyenlítő gól. A csereként beállt Pernambuco első próbálkozását Demjén védte a 80. percben. Öt perccel később már nem tévedett az ellenfél brazil támadója. A DVTK megnyerhette volna a meccset a hosszabbításban, de Demjénnek köszönhetően ez nem történt meg.
Hibás döntések
Ami ebben a párharcon óriási hibánk volt, amelyet előttem páran már megénekeltek, hogy a második félidőben mélyen, beszorulva védekeztünk, ami sokak számára érthetetlen volt. Nem értettük, hogy miért döntött az edző és a játékosok úgy, hogy egygólos előnyünknél elkezdünk passzívabbá válni, és hosszú indításokra támaszkodni, különösen egy olyan Diósgyőr ellen, amely nem jeleskedett a labdabirtoklásban és nem tudott hatékonyan reagálni a letámadásainkra az első félidőben.
Ennek eredményeként az ellenfél átvette a kezdeményezést, és dominálták a pálya nagy részét tudatos támadásaikkal. Gyakran elveszítettük az egy-egy elleni párharcokat, néhány kivételtől eltekintve. Csak idő kérdése volt, hogy elfárad-e a csapat az utolsó tíz percben, és kapunk-e gólt. Kisbogesz fáradhatatlanul küzdött, de sokszor vissza kellett jönnie a labdákért vagy védekezésben segítenie. Végül is lecserélték, mert láthatóan kifáradt. A mi cseréink sem sokat változtattak a helyzeten. De nem hiszem, hogy ezek a váltások döntően befolyásolták volna a meccset.
A legnagyobb hiányérzet, hogy Antonov nem kapott lehetőséget a kezdőben, és még be sem cserélték. Keringtek olyan pletykák, hogy nézeteltérésbe keveredett az edzővel az öltözőben. Reméljük, ez nem igaz, és csak kisebb sérülés akadályozta meg a pályára lépését. De mindenképpen érezhető volt a hiánya a baloldalon.
Kiemelkedő teljesítmények
Teljesen függetlenül ettől az eredménytől, úgy vélem, nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni a csapat teljesítményéről. Sőt, a mezőny legjobbjai Kata Misi és Kisbogesz voltak. Katának alig volt pontatlan passza. Ezt támasztja alá a 95%-os passzhatékonysága és a 3-ból 3 pontos, hosszú indítása. Nem véletlen, hogy ősszel bekerült a válogatottba. A jelenlegi mérkőzésen is megmutatta tehetségét.
Kisbogesz pedig hihetetlenül fontos szerepet tölt be a csapatban, ami ma is megmutatkozott. Sajnálatos módon a második félidőben olyan játékba kezdtünk, amely nem kedvezett neki.
ÚJPEST-MTK 1-2
Mi jól kezdtünk…
Az Újpest elleni hétvégi mérkőzésen már nem volt olyan kellemes időjárás, mint a DVTK elleni előző héten. Hűvös és nyirkos idő volt, ami nem minden szurkolótársamnak tetszett. Személy szerint én nem éreztem annyira kellemetlennek, de tudni kell rólam, hogy a melegebb időjárás nem az erősségem. Időnként erős szél is fújt a meccs alatt, de nem befolyásolta jelentősen az összecsapás menetét.
Szép számmal képviseltük magunkat a vendégszektorban. Jól is kezdtük magunk részéről a rigmusok skandálását.
A csapat viszont kevésbé nyújtott jó teljesítményt a mérkőzés elején. Az Újpest dominált, bár nem teljes erőbedobással. Csoboth Kevint nem sikerült megfékezni a jobb oldalon. Ő azonnal megrázta a hálót a 20. percben, megszerezve a liláknak a vezetést. A félidő második felében a védelmet próbáltuk rendezni, Hej Viktor és Varju Beni cseréjével. Hej Viktor a jobb oldalon védő szerepet vállalt, míg Varju középen segített.
Nem sikerült érdemi támadásokat vezetnünk, és sokak szerint a labdabirtoklás aránya is jóval az Újpest javára billent. Az online statisztikák szerint viszont sokkal kiegyensúlyozottabb volt a helyzet.
Szünetben
A vendégszektor dohányzó részén jó hangulatban telt el az idő a pillanatnyi eredmény ellenére. Páran megtárgyaltuk, hogy kinek örülnénk, ha feljutna az NB II-ből, de persze azt is, hogy hanyadik helyre várjuk az MTK-t a bajnokság végén. De arról is beszéltünk, hogy a bajnokság kezdete előtt már a 10. helyet is boldogan aláírtuk volna.
Mámoros második félidő
Horváth Dávidnak kétségkívül sikerült felráznia a csapatot. Most nagyon jól beváltak a vezetőedző cseréi. Különösen Stiebert és Jurinát kell kiemelni, akik becserélése meghatározó fordulatokat hozott.
A 59. percben már szinte egyenlíthettünk volna, de Némó gólját érvénytelenítette a VAR kezezés miatt. A lefújás után önironikusan megjegyezte, hogy most nem gólokat és kapufákat ad, hanem inkább gólpasszokat. Jurina egyenlítő találatához nagyon alázatosan járult hozzá.
Az egyenlítés után érezhetően magasabb szintre kapcsolt a csapat, és mi szurkolók is még intenzívebben buzdítottuk őket. Az utolsó percekben érkezett a katarzis, amikor a hétperces hosszabbítás végén Kocsis Geri beadása után Jurina tökéletes fejesgólt ért el. Hatalmas eufória tört ki, ahogy rohantunk a kerítéshez, hogy ünnepeljük a játékosainkat és a megérdemelt győzelmet!
Következő kihívások
Sorsdöntő rangadók előtt állunk. A bajnokság hajrájában olyan csapatokkal találkozunk, akik ellen eddig idén egyetlen pontot sem sikerült szereznünk. Őket érzékletesen az „Apokalipszis három lovasának” neveztem egyik blogbejegyzésemben. Köztük van a már bajnok Ferencváros, akikkel most vasárnap csapunk össze az Örökrangadón.
Ezek mérkőzések fogják eldönteni, hogy hol végezünk a bajnokságban, és sikerül-e bejutnunk a legjobb hat csapat közé, amit a klubvezetés optimistán tervezett a szezon elején. Reméljük a legjobbakat!
Az viszont biztos, hogy az eddigi teljesítményről sokan még álmodni sem mertünk.
Hajrá, MTK!
