Az MTK a legutóbbi két bajnoki mérkőzésén a megszerezhető hat pontból egyet szerzett meg. Ennek ellenére a budapesti kék-fehérek fanatikusainak kevés okuk lehet az aggodalomra. Ráadásul sikeres kupafordulón van túl a csapat. A Kozármisleny otthonában harcolták ki a játékosok a továbbjutást.
Annál inkább aggódhat pár jelenleg formán kívül teljesítő, meghatározó játékosa a fővárosi csapatnak. Demjén Patrikot és Kata Mihályt nem választotta be Marco Rossi szövetségi kapitány a válogatott keretbe, a soron következő összecsapásokra. Továbbá pár játékos sem teljesít feltétlenül mindig a tőle elvárható szinten. Ez adott esetben magyarázható a folyamatos meccsterheléssel.
TOVÁBBJUTÁS A KUPÁBAN
Február 28-án jártunk a Baranya vármegyei Kozármislenyben és nem meglepő módon sikert arattunk.
A mérkőzés kezdete előtt a legendás egysoros vendégszektor székei előtt foglaltuk el állóhelyzetben pozíciónkat a szurkoláshoz és a meccs megtekintéséhez. A hazai szektor már fél órával a kezdés előtt megtelt.
Mikor a büféhez tartottunk túl magas labda lett volna nem elsütni a “misleny csillagos” büfé poént. De a viccet félretéve, amire szükségünk volt, azt adtak a kiszolgáló egységnél. Hideg csapolt sör, rágcsálnivaló és szintén hideg üdítők. Több nem kellett az élvezethez.
A kezdőnk 80%-os volt. Értem ezt úgy, hogy kevés kivétellel, de Horváth Dávid viszonylag erős kezdőt küldött a pályára, hogy megmérkőzzünk a baranyai kék-fehérek alakulatával.
Várható volt, mivel kupameccset játszottunk, hogy Demjén pihent, őt Rácz Geri helyettesítette rendkívül hatékonyan. Hiába nyertünk simán, unatkoznia neki se kellett. Pár bravúrt nagyon higgadtan be is mutatott a 90 percnyi játékidő alatt.
Kocsis Geri védőnk szintúgy pihent. Az ő feladatát Nagy Zsombi látta el. Ezen a meccsen ki kell, hogy emeljem Zsombi játékát. Többször remek érzékkel szerelt, és az 54. percben Rácz nagy védése után a mislenyi támadó megpróbált újrázni, de Zsombi a legjobb helyen volt ahhoz, hogy azt a lövést fejjel semlegesítse.
Némó volt harmadik kulcsjátékosunk, aki nem lépett pályára ezen a mérkőzésen. Jurina viszont kezdőbe került, aminek én kifejezetten örültem. Meg is hálálta ezt. A 0-3-as sikerből 2 góllal vette ki a részét.
Erről az összecsapásról a teljesség igénye nélkül még Kovács Matyi, Antonov és Kosznovszky Márk játékát emelném ki, utóbbi egyre inkább kezdi megtalálni jó formáját az elmúlt időszakban. Komoly mezőnymunkát végzett. Kulcspasszai voltak. Csak a támadóinkon múlott, hogy kétszer nem adott gólpasszt. Ez is megmutatja, hogy a győzelem ellenére maradt még ebben a meccsben bőven.
TISZTESÉGGEL ELVÉREZNI
Március harmadika szép napsütötte délutánján csapott össze egymással szeretett kék-fehér csapatom az akkor még listavezető Pakssal. Kiegyenlített játékkal indult az első félidő. Ezt követően mi vettük magunkhoz az irányítást a pályán, amit öröm volt nézni. Hosszú idő után végre agilis, támadójátékot produkáltunk. Ehhez kellett az, hogy az atomvárosiak takaréklángon fociztak. Az Újpest elleni 120 perces kupameccsükből ez abszolút következett.
Végig támadtunk a mérkőzés jelentős részében. 16 kapura lövésünk volt, amelyből 6 volt kaput eltaláló. De az univerzum törvényei ezen a mérkőzésen is érvényben voltak. Méghozzá az, hogy ennyi kihagyott helyzet megbosszulja magát. Így is történt. A 70. perc után elfogyott az erő a csapatból. Mindent kiadtak magukból addigra. Lövési kísérletünk már nem volt, mert hiába jutottunk el a kapuig, egyik játékosunk sem vállalkozott arra, hogy ellője a labdát.
Nem úgy Böde Dániel, Bognár György együtteséből, aki kihasználta a kínálkozó alkalmakat, és megszerezte két góljával a győzelmet csapatának.
Ennek ellenére nem lehet panaszom ezután a párharc után a fiúkra, mert derekasan küzdöttek. Büszke voltam rájuk! Ez az, amit oly sokszor hiányoltam a csapattól az őszi idény folyamán. Hogy tisztességesen tudjon kikapni, hogy elmondhassák azt a csapat tagjai, hogy tényleg megtettek mindent.
Nyilván van itt min javítani. Több mint kétszer annyi passzunk volt (642), mint az ellenfélnek (299). Erre lehet mondani, hogy céltalan passzolgatás, passzív, nem proaktív játék. És akik ezt mondják, azoknak jellemzően igazuk is van, de nem ezen a meccsen. Ami inkább elgondolkodtató statisztika az a 18-ból mindössze 4 sikeres keresztlabda. Viszont nem szeretnék az adatok sűrűjében elmerülni, azt meghagyom a hozzáértőknek, elemzőknek.
ZALAEGERSZEGEN
Azt azért le kell írjam, hogy a zalai utazásunk minden idők volt. A 2024-es év eddigi legjobb idegenbeli túrája volt számomra, nem csak a meccs miatt! Utazó brigádommal a zalakarosi fürdőben kezdtünk, és langyos vízben edződtünk a jó időben, ahogy ezt egy másik szurkolótárs megfogalmazta.
Ákos haverommal, aki időtlen idők óta MTK-s, mindketten aláírtuk volna a ZTE elleni döntetlent a kezdés előtt. A félidőben és a hármas sípszó után már másképp vélekedtünk mindketten.
Az első félidőt bizonytalanul kezdtük, ennek megfelelően voltak komoly helyzetei is a hazai csapatnak, amelyeket nem használt ki. A félidő derekára sikerült megtalálnia magát a csapatnak.
Elképesztően labdacentrikus játék jellemzett minket ekkor. Folyamatosan járatták a fiúk a labdát. Kisbogesz első gólját 24 passz előzte meg. A második gólt meg egy remek összjáték előzte meg Kisbogesz és Molnár Rajmund között, aki befejezőcsatár létére gólpasszt jegyezhetett egy frenetikus lövőcselt követően. Ezután Kisbogesz volt ismét eredményes, aki nálam a meccs embere volt. Ezt igazolták a szakértők is, akik a hét csapatába választották be sokadjára.
A második játékrészben megmutatkoztak gyengeségeink is. Nem tudtuk Márton Gábor zalaegerszegi tréner változtatásait időben lereagálni. Így két gyors góllal 2 perc alatt sikerült egalizálnia a hazai gárdának. Először Hej Viktor verték át a zalai támadók, majd Demjén kapusunk védte be a labdát a kapuba (pár korábbi bajnokin is vétett hasonló hibákat sajnos). Így lett 1-2 az állás. A 2-2-t jelentő találatot a jelenleg Fradiból kölcsönben játszó fiatal tehetség, Gruber Zsombor lőtte. Teljes rövidzárlat jellemezte védelmünk baloldalát ekkor. Antonov és Kata Grubert szélen szemmel verte. Nagy Zsombi mellett pedig a ZTE csatára könnyedén vitte el a labdát.
Visszajátszásból látható volt, hogy Zsombi lábáról még visszapattant Gruber elé. Ez sokak számára érthetetlen volt, hogy miért nem szerelte hatékonyan. Sajnálatos módon Zsombi nem csak emiatt lógott ki lefelé ezen a meccsen a csapatból. Nem hozta azt a formáját, amit a Paks, vagy a Kozármisleny ellen mutatott. Nyilván egy játékostól nem várható el mindig a 100%-os teljesítmény, és nem tudjuk, edzéseken, hogy muzsikál egy adott játékos. Az viszont, hogy Zsombit háromszor sikerült kicselezni, 10-ből mindössze 4 párharcot nyert meg, és 11-szer vesztette el a labdát az elmond dolgokat. Nem ez volt élete meccse. Kívánom neki, hogy ennél csak jobb legyen mindig. Azért van pozitívum is ami kiemelendő. 85%-os passzpontossága volt és minden légipárbaját megnyerte.
A SZURKOLÁSRÓL
Nyilván a szurkolói blogok legfontosabb részét ki nem hagynám.
Utóbbi időben azt kell mondjam, hogy nagyon jól összeáll mindig szurkolni a tábor és sikerül mindig kitenni magunkért, akár hazai, akár idegenben szurkolunk. Mind Paks ellen a Hidegkutiban, mind idegenben a ZTE Arénában 90 percen át tartó szurkolást produkáltunk. Noha nyilván nem óriási létszámmal, de ez sosem tántorít el bennünket.
Erre vagyok a legbüszkébb!
