Göröngyös úton fejezte be az MTK Budapest FC csapata a 2024/25-ös bajnokságot. A budapesti kék-fehérek bajnoki hajrája nem éppen úgy alakult, amire büszkék lehetnek a játékosok és a szurkolók. Az utolsó négy fordulóban a megszerezhető 12 pontból mindösszesen 4-et sikerült összegyűjtenie az MTK-nak.
A tavaszi idény folyamán korábban elhullajtott pontokból következően, illetve az ETO menetelésének okán az MTK-nak a bajnokság végső szakaszában egy esetleges nyerőszéria hozhatta volna már csak meg az európai kupaindulást érő 4. helyet. Horváth Dávidék viszont légüres térbe kerültek azáltal, hogy nem saját kezükben volt a sorsuk, és a tömeges sérülések, bizonyos játékosok formaromlása sem segített a kialakult helyzeten. Összefoglalómat olvashatjátok az MTK bajnoki hajrájáról.
Mi történt Debrecenben?
Majdnem nézhetetlen focit láthattunk szurkolótársaimmal a május 3-i DVSC elleni összecsapáson. Már maga a felállásunk nem volt túl bizalomgerjesztő. A Sofascore 4-1-4-1-et ír rá, de valójában 3-5-1-1-ben álltunk fel, három belső védővel.
Ezt több fórumon is megfogalmaztam már, de annyira nem történt semmi az első félidőben nagyjából harminc percig, hogy a félidő derekán kedvem lett volna inkább a Saló, avagy Sodoma 120 napját megnézni, mint sem, hogy ezt a kínlódást nézzem végig mindkét csapat részéről.
Ennek a meccsnek még a Loki szempontjából nézve is lett volna tétje, hisz ők a bennmaradásért küzdöttek hétről hétre. Mi esetünkben még meg lehet magyarázni azzal, hogy az MTK az ETO letörhetetlen formáját látva elengedte a 4. hely elérését, és a fő szempont az lett, hogy zárjuk a pozíciónkat az 5. helyen a DVTK-val szemben.
Ezt viszont akkor sem lehet így, ilyen hozzáállással csinálni. Persze, belőlem a szurkoló szól, tudom jól, hogy nagyon idealista felfogás az, hogy minden meccsen hozzák ki a maximumot magukból a srácok, úgy is hogy tele vagyunk sérültekkel. De mégis, szeretném látni azt a küzdeni akarást a pályán, ami eddig jellemezte a csapatot a bajnokságban.
A félidő legnagyobb helyzeteit végül a Lokinak sikerült összehoznia a végére. Dzsudzsák szabadrúgása a kapufán csattant, majd pár perccel később Maurides lövése ment mellé. Mi sajnos még ennyivel se vétettük magunkat észre.
Feléledtünk valamelyest…
A szünet után szerencsére magához tért az éber kómából a csapat. Fel lehetett már a játékunkban fedezni valami fajta progresszívitást, törekvést arra, hogy megszerezzük a vezető gólt. Itt jegyezném meg, hogy Molnár Ádin volt ennek a motorja, aki szárnyvédőként mind védekezésben, mind támadásban megállta a helyét, nagy teljesítményt nyújtott, a gólhoz viszont nem volt elég a játéka. Őt ez a poszt nem heréli ki, ha lehet így fogalmazni, ellentétben Kovács Matyival, aki tavaly játszott ezen a poszton, és rendkívül gyenge volt a teljesítménye. Ezt korábbi blogjaimban akkor megénekeltem. …de ez nem volt elég
Visszatérve a mérkőzésre, a 60. percben tizenegyeshez is jutott csapatunk, amelyet kisebb közjáték előzött meg. A gólkirályi címért akkor még ugye versenyben lévő Marin Jurina szerette volna rúgni a tizenegyest, meglátásom szerint neki is kellett volna. És ezt nem csak azért írom, mert Kisbogesz, aki végül a kijelölt pontrúgónk, kihagyta azt. Hanem azért, mert Jurinának minden gól számít a gólkirályság eléréséhez, főleg úgy, hogy ilyen kevés meccs van hátra. Arról nem beszélve, hogy Kisbogesz tavasszal abszolút formán kívül, szint alatt játszott. Pár meccs kivételével nem tudta hozni őszi formáját. Ez egyébként a csapat jelentékeny részét jellemmezte, hogy csapatjátékban és egyéni teljesítményben is visszaesés mutatkozott meg az őszi formánkhoz képest.
Szóval Kisbogesz kihagyta a tizenegyest, amit valahogy mi is éreztünk már a lelátón, mikor odaállt, hogy ez nem lesz gól. Ezt követően még indított a csapat támadási kísérleteket, de a kreativitás is elfogyott, hiába érkezett Polievka csereként. Molnár Ádin is remekbe szabott szólót nyomott le az egész pályán, de semmi eredménye nem lett. A végeredmény tehát 0-0 lett.
A legjobbak
A mérkőzés utolsó periódusában pedig már a Debrecen helyezett nagy nyomást a kapunkra. Óriási helyzetek maradtak ki, köszönhetően Demjén Patrik bravúrjainak. 3-4 nagy védést legalább bemutatott kapusunk. Azt elmondhatjuk, hogy ő tartott minket meccsben, neki köszönhető az egy pont. Ebből az időszakból kiemelném még Végh Bence játékát, aki kétszer úgy leszerelte Mauridest, hogy öröm volt nézni. Bence statisztikái erről az összecsapásról magukért beszélnek. 83%-os passzpontosság, 10-ből 9 megnyert párharc, 7-ből 4 megnyert fejpárbaj, 16 (!) tisztázás, 6 szerelés, 3 labdaszerzés/közbeavatkozás (interception). Nem véletlenül került be a forduló csapatába is.
Kötelező győzelem
A Loki elleni remizés után biztossá vált, hogy semmi esélyünk nincs már a 4. hely megkaparintására. Persze a matematikai esély még élt ekkor, de mi szurkolók erről már rég letettünk, azt hiszem a csapat is. Ezért is álltunk fel úgy a kieső Kecskemét ellen hazai pályán, hogy itt a becsületünkért kell küzdeni. Jóvá kellett tenni a februári 5-0-s megalázó vereséget, illetve hat egymást követő bajnokin nem tudtunk győzni, utoljára a Nyíregyházát vertük hazai pályán. Utána három döntetlen, három vereség volt a mérlegünk. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a hullámvölgy döntötte el igazán a 4. hely sorsát. Szóval már csak ezen fenti okok miatt kötelező volt megverni otthon a KTE-t.
Ez sikerült is. Nyögvenyelősen, de sikerült.
Az első félidőt laza hazai dominancia jellemezte, amelynek végére sikerült megszereznünk a vezető gólt Jurina fejeséből. A második játékrészt a KTE kezdte nagyon harcosan, ki is egyenlítettek, de Horváth Dávid jól cserélt, a csapat is jól reagált. Volt válaszunk az egyenlítésre. Nagyon szép támadásépítés végén Polievka volt eredményes, a gólpasszt Kovács Patrik adta, akivel nagyon érezték egymást egész félidőben. 72. percben tehát 2-1-re módosult az állás, ami utána nem változott. Három pont a zsebben, megvertük a KTE-t, hat bajnoki után végre újra nyertünk! Elégedetten vonultunk át szurkolótársaimmal a Netovább kocsmába, ahol az általunk főzött pörköltből lehetett jól lakni, a már hagyománnyá váló szezonvégi főzésen.
Diósgyőrben
A diósgyőri túránkra már a hüllő nyugalmával indultunk neki, mivel a Győr matematikailag is bebiztosította a 4. helyet kora délután szombaton a ZTE elleni döntetlenével. A csapat is ennek tudatában léphetett már pályára a DVTK Arénában.
Aminek örülhettünk, hogy Kisbogesz helyett végre a két fiatal nyolcasunkat jelölte kezdőbe Horváth Dávid. Ez azt is jelentette, hogy visszaálltunk a 4 védős szisztémára, 4-1-4-1-ben egy szűrővel, mentálisan gyengélkedő, klasszikus tízesünk nélkül. A sérült lista ekkor már hatalmasra rúgott. El se kezdem sorolni, maradjunk annyiban, hogy talán a teljes mezőnynek nem volt ennyi hiányzója, mint nekünk a tavaszi szezonban. Legutoljára most Végh Bencét és Polievkát vesztettük el a KTE elleni párharcon. Szóval ilyen megfogyatkozott hadrendben álltunk ki a miskolciak ellen. Mind a négy bevethető védőnk a pályán volt. A kispad úgy állt össze, hogy gyakorlatilag csak előre lehetett cserélni.
DVTK dominancia, de mi vezetünk
Az első félidő ellentmondásos lehetett annak, aki végigkövette a történéseket. A hazai csapat magas presszinget alkalmazott ellenünk, igyekeztek betolni minket a kapuba, nem hagyták, hogy játsszuk a saját játékunkat. Ez meglepetésként érhette az MTK-t, mert a Diósgyőr az utóbbi időben inkább a defenzív brusztos focira rendezkedett be. Úgy érezhették talán, hogy fogható, verhető alakulat vagyunk. Igazuk lett, valóban sikerült győzniük, de ott még nem tartunk. Mert a vezetést mi szereztük meg egy gyors ellentámadás révén, Gruber futott el jobb szélen, majd cselezett befelé és lőtt szépen a bal alsóba. Megérte kritizáljuk majd negyedórán keresztül, ezzel a góllal tömte be a szánkat. Aminek én örültem is nagyon. 0-1!
A Diósgyőr ezután nem lankadt, folytatta a letámadást. Középső blokkban is jól presszingeltek, főleg úgy, hogy félpályán oda is adtuk nekik sokszor a labdát. Beadásokra is építettek, sok játékosukkal betöltötték ilyenkor a boxunkat, hogy minél több fejpárbajt nyerhessenek meg, és legyen mindig érkező ember. Ennek ellenére egy gólos előny birtokában vonulhattunk el a szünetre.
Fordulás után
A játékot a DVTK ott folytatta, ahol abbahagyta. Bevallom, ekkor irigyeltem a küzdeni akarását a borsodiaknak. Meg is lett ennek a gyümölcse. A 46. percben egyből egyenlítettek. Acolatse futott el a jobb szélen, megverte Kovács Patrikot, akinek sajnos ez ma nagyon gyenge meccse volt, majd Acolatse adta a bepasszt a szünetben csereként beállt Rakonjacnak, aki be is rúgta a labdát Csenterics kapujába. 1-1!
Ezután Horváth Dávid cserélt a megszokott módon, megszokott ütemben és a megszokott játékosokat. Kisbogesz és Némó érkezett a 60. percben. Kisbogesznek már első labdaérintése rossz volt, eladta a labdát, amelyből veszélyes támadást vezetett a Diósgyőr, lövésig eljutottak, Csenterics ugyan ezt hárította, de Kádi röviden fejelte ki a kipattanót, ami Kállai Kevin elé került, ő pedig bebombázta a labdát a kapuba. 2-1!
Edzői hibák
Ekkorra már biztossá vált, hogy Horváth Dávid mester elcserélte magát. Biztonsági játékra ment egy olyan helyzetben, amikor nem a bekkelés, a jól bevált módszerek lettek volna a helyes megoldások. Ez ugye már egy tét nélküli összecsapás volt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Akkor miért nem lehetett a fiataloknak lehetőséget adni, akiket láttuk, hogy bőszen melegítenek, közel a vendégszektorhoz és várják a pillanatot, hogy beállhassanak. Ehelyett jött Némó és Bognár.
Nekem senki se mondja, hogy nem lehetett Keneseit becserélni 10 perccel hamarabb. Grubert ha minden áron le kellett cserélni 60 perc után, mert nem bírt többet, akkor jöhetett volna Ádin vagy Bakó. Ádin így is jött később, de Molnár Rajmi helyett bal szélre.
Ekkor teljesen féloldalas volt a csapatunk, mert Horváth Artúr húzódott ki nyolcasként a jobb szélre, hogy Bognárnak legyen helye középen. Nem is értem. Ádinnak kellett volna jobb szélre mennie, Artúrt pedig abban a minutumban lehozni, és Kiskenőt becserélni bal szélre. Teljes őskáosz alakult ki emiatt elől, pedig csak logikusan kellett volna átgondolni a padon, hogy ami eddig jól működött, mint például az, hogy Ádin jobb szélsőként száll be, azt alkalmazzuk, és ezt vegyítjük fiatalok behozásával. Krisz barátom jegyezte meg hazafelé úton, hogy annyi gólt, amennyit Némó és Bogesz lőttek, annyit a fiatalok is tudtak volna. Ebben ugye az a poén, hogy nem rúgtak egy gólt sem.
Ráadásul a csapat az utolsó öt percre mutatott szándékot arra, hogy gólt szerezzen és meg legyen legalább az egy pont. De akkor már késő volt. Nem érdemeltünk Diósgyőrben pontot. Ezzel a formával, mentalitással, edzői hibákkal kiegészítve örülhettünk, hogy csak ennyire kaptunk ki.
Szezonzáró
Az Újpest elleni idényzáró mérkőzésre már igencsak megfogyatkozott felállásban tudtunk kiállni. A kezdő tizenegyet látva páran már arra gondoltak, hogy jobb lenne le se játszani ezt a meccset, mert egyrészt garantált a vereség, másrészt nehogy lesérüljön még valaki. Az aggodalmaskodóknak lett igazuk.
Az első félidőben Kata Misi csatlakozott a „hadirokkantak” népes táborába. Őt váltotta Molnár Ádin, aki, mint jobbhátvéd ugrott most be, kezdőként Koszy volt amúgy erre a posztra jelölve középpályás létére. Mivel mindkét jobbhátvédünk ugye sérült…
Ekkor egyébként már 0-1 volt az állás, mert az Újpest rekord gyorsasággal szerezte meg a vezetést az első percben. Ebben a félidőben még sikerült egyenlítenie a csapatnak Kisbogesz és Horváth Artúr szép összjátékából, de sajnos ez volt az egyetlen értékelhető momentumunk is egyben. A szünet előtt még erre is volt válasza a liláknak Horváth Krisztofer révén. Bődületes löketet eresztett meg Demjén kapujára. Védhetetlen volt.
A második játékrészben az Újpest könnyedén lekontrázott minket, és növelni is tudta előnyét kétgólosra. Harmadik góljukat Beridze szerezte. Így 1-3 lett a végeredmény.
Teljes összeomlás sajnos a bajnokság végére. Öröm az ürömben, hogy két fiatal tehetségünk debütálhatott az NB I-ben. Csucsánszky Zoltán a 67., Jádi Balázs a 87. percben lépett pályára. Sok sikert kívánok nekik az MTK-ban!
Búcsú
Nem maradt más hátra, mint a búcsú ettől a kiábrándító tavaszi szerepléstől. A kitűzött cél, a legjobb hatba való kerülést elértük. Bár lehetett volna ebben sokkal több is. A klubvezetésnél nyilván lapogatni fogják egymás hátát, hogy milyen gazdaságosan, okosan összetolták ezt a szezont szakmailag, pénzügyileg. A tavaszi szezonunk eredményei látták ennek kárát sajnos. Csalódott azért mégsem vagyok, majd jön a szezon értékelő blogom a későbbiekben. Horváth Dávidnak és szakmai stábjának hatalmas gratulációm ezúttal is! A lehető legjobb eredményt sikerült elérni a csapattal, ilyen körülmények között.
Hajrá, MTK! Mindhalálig!
