Mi áll az MTK hullámzó formájának hátterében?

Az MTK Budapest négygólos győzelmet aratott hazai pályán az örök mumus Kisvárda ellen a Fizz Liga 8. fordulójában. Ettől joggal lehetett optimista minden MTK-szurkoló, ám rá egy hétre jött a fekete leves.

Nem sokáig örülhettek az MTK-szurkolók, mert csapatuk 3–1-re kikapott az újonc Kazincbarcikától. Az MTK-nak ezzel négymeccses nyerőszériája szakadt meg, ha az MK-továbbjutást is beleszámoljuk. Négy vereséggel, egy döntetlennel és négy győzelemmel zárta tehát Horváth Dávid együttese a legutóbbi válogatott szünet előtti időszakot. Volt mit kielemezni a szünetben, erre a szakvezető is kitért a KBSC elleni összecsapást követő értékelésében. Íme az én elemzésem alább a jelenlegi helyzetről, beszámolókkal az elmúlt két meccsről.

Szeptember 28
MTK Budapest – Kisvárda 4–0

A kezdő tizenegy láttán megörültem, mert Polievka bekerült, és végre újra csatárként nevezte őt a vezetőedzőnk. Ahogy azt előző blogom végén írtam nem Átrokkal kellene megoldani a fiatalszabályt, aki gyengén teljesített a ZTE ellen, ezáltal Polievka több lehetőséghez juthatna. Így is döntött Horváth Dávid mester, amiért minden elismerésem.

Kerezsi Zalán az én meglepetésemre szintén kezdőbe került balszélsőként. Később kiemelt szerepe volt a győzelmünkben. Ez szintúgy remek döntés volt a mestertől.

Az első tíz percben kiegyensúlyozott volt a játék, jó volt a közepes blokkos letámadásunk. Csapatvédekezésben végre 4–4–2-ben rendeződtünk vissza, ami a legjobb védekező formáció. Gyakorlatilag minden területet lefedhettünk. Előrejátékban többnyire Molnár Ádint kerestük labdákkal, nem véletlenül.

Az első komoly helyzet a mérkőzésen hozzánk fűződött. A 16. percben Matic óriási öngóljával végződött. Szabadrúgást kaptunk, amit Bognár és Kerezsi kicsiben oldottak meg, jó volt a kombináció, Kerezsi balról centerezett, de nem a mi játékosunk, hanem a Kisvárda védője találta el a labdát, amellyel megszereztük a vezetést. Ezt az eseménysort telibe látta az egész MTK-tábor, mivel a mi szektorunk előtt zajlott le.

Az előny hatására élénkebb lett a játékunk is. Ekkor magamban ironikusan feltettem a kérdést, hogy az egész szezonunk abból fog állni, hogy Ádint játsszuk meg folyamatosan? Nem lennék vele elégedetlen, de az ellenfeleink számára könnyen kiismerhetővé fogunk válni. A 29. percben Polievka lövése pattant meg, amiből szöglet lett. Rá két percre a Kisvárda megpróbált kiszabadulni a letámadásunkból, de nem sikerült. Kisbogesz gyorsan megszerezte a labdát, finoman tette tovább Ádinnak (ki másnak), aki belőtte a második gólunkat. 2–0!

A félidő végére összeszedte magát a Várda, de belső védőink hatékonyan hárították el támadási kísérleteiket. Ebben a védekezési formációban még Szépe Jani is remekelt, kijöttek az erősségei.

Második félidő

A fordulás után a Kisvárda próbálta kontrollálni a játékot, de ez semmit sem ért. Az 55. percben Kerezsi bal szélen nagy szólót vágott le, de a lövése után a labda a kapufán csattant. Három perccel később már jobb helyzetből tüzelhetett. Ádin megcsinálta a helyzetet, jó volt a bepassz, Bognár megmentette a labdát, adta vissza Kerezsinek, aki háromgólosra növelte a különbséget ezzel.

Ekkora MTK-dominanciára előzetesen senki sem számított. Hihetetlenül jó érzés volt ekkor szurkolni a csapatnak!

Horváth Dávid cserével is élénkítette a játékunkat. Bejött Horváth Artúr a 64. percben Kata Misi helyére, aki ezen a meccsen sajnos gyenge láncszem volt. Itt még nem volt vége a gólgyártásnak, mert a 72. percben a várdai kapus, Popovics nagy hibát követett el azzal, hogy egy előrevágott labdáért kijött a félpályáig. Polievka szemfülesen lecsapott rá, elcselezte magát Popovics mellett, így gyakorlatilag az üres kaput támadhatta, ahová be is lőtte a labdát. 4–0!

Polievka beállította a végeredményt, illetve megszerezte az idei bajnokságban az első gólját. Ő is nagyon boldog volt ettől a közeli visszajátszás tanúsága szerint. Megértem, múlt szezonban több mint fél évet kellett várnia az első bajnoki találatára.

A hármas sípszót követően euforikus hangulatban távoztunk ünnepelni, nem különben a csapat.

Október 3
Az újonc ellen

A 9. forduló nyitómérkőzését Mezőkövesden vívtuk a Kazincbarcika ideiglenes otthonában Kuttor Attila gárdája ellen. Úton Mezőkövesdre a kezdőcsapatot és a formációt látva elég rossz érzés fogott el engem, pedig nem szoktam előre vészmadárkodni. Horváth Dávid változtatott a nyerő taktikánkon, a 4–2–3–1-es formáció helyett átálltunk 3–5–2-re, amely (mint később nagyon látványosan megmutatkozott) a vesztünket is jelentette. Főleg úgy, hogy igazi szélső védők nélkül futottunk ki a gyepre.

Kerezsi volt a bal oldali, Ádin meg jobb oldali szárnyvédő. Várható volt innentől kezdve, hogy a Kazincbarcika kapva kap az alkalmon, és szélen vezetett támadásokkal fog nyomást helyezni a kapunkra. Így is történt.

Először kiharcoltak egy tizenegyest, amit Kártik értékesített a 12. percben, majd hat perccel később már akcióból is eredményesek voltak a hazaiak. Meshack adta be a labdát jó helyre, Eleke három védőnk között megtalálta a helyet a fejeléshez, így a két nigériai játékos tovább tudta növelni csapatuk előnyét. Szűk húsz perc alatt már 2–0 volt az állás. Nem segített az sem, hogy a második barcikai gól után tulajdonképpen végig mi voltunk mezőnyfölényben. Ez meddőnek bizonyult. Az első félidőben 70 százalék volt a labdabirtoklási arány a javunkra, de a focit gólra játsszák.

Hogy a helyzet még szörnyűbb legyen, a harmadik gólt mi hoztuk össze a Barcikának. Széles Imre a tizenhatosunkon belül jó ötletnek tartotta sarokkal továbbadni a labdát… Amelyet aztán Slogar, az ellenfél játékosa könnyedén meg is szerzett, és már csak az volt a dolga, hogy a százszázalékos helyzetet kihasználja. Így 3–0 lett az állás a félidő előtt, mi meg bosszankodva, kiábrándultan vonultunk dohányozni.

Edzői hibák

A második játékrészben folytatódott a meddő fölényünk, végül sikerült legalább a becsületgólt Némó révén megszerezni, de ennyire tellett a csapattól azután, hogy vezetőedzőnk megpróbálta saját hibáit kiküszöbölni. Horváth Dávid négyet cserélt a szünetben, és formációt is váltottunk. Lefújás után azt beszéltük, hogy erre nem is volt példa, mióta ő az edző az MTK-nál.

De hiába a négyes csere és a játékrendszer megváltoztatása, látszott, hogy innen már lehetetlen visszakapaszkodni. Nem három belső védővel kellett volna eleve felállnunk, és nem támadó szélsőket kellett volna szárnyvédő pozícióba betenni. Ez nem az első eset Horváth Dávidtól, hogy random módon képes hibás döntéseket hozni formációval, kezdőcsapattal kapcsolatban, vagy akár cserék vonatkozásában. Arról nem beszélve, hogy testidegen pozícióban játszatja játékosainkat.

Kardinális hiba volt még Széles Imre kezdőbe nevezése is, aki konstans rossz teljesítményt nyújt (kivéve a Siófok elleni kupameccs), és látványos hibákat vét (sarkazás). Ez más csapatok szurkolóinak is feltűnt már, hogy milyen gyengén játszik, például kisvárdaiaknak, ahonnan a nyáron érkezett hozzánk a saját nevelésű védőnk.

Már az ETO elleni tragikus vereség után megírtam, hogy Széles NB II színvonalú játékos, ezt látja mindenki más. Érthetetlen, hogy a szakmai stáb miért őt választotta kiegészítő embernek. Ennyi erővel Nagy Zsombi maradhatott volna, aki ugyan szintén gyengén és keveset játszott tavaly, de elkötelezett MTK-s. Én elhiszem, hogy Széles intelligens ember, és azt sem kétlem, hogy emberileg gond lenne vele, de a statisztikai értékelések is visszaigazolják a kritikákat. A Sofascore jelzi 10-es skálán, hogy mi az átlagos értékelése azon négy bajnoki alapján, amikor játszott. 5,9! Ez már a Sofascore piros, gyenge kategóriáját jelzi.

Szurkolói reakciók

A mérkőzés után az MTK Budapest Facebook-oldalán szurkolótársaim nem rejtették véka alá véleményüket a látottakkal kapcsolatban. Egyöntetűen kifejezték, hogy szégyenteljes ez az eredmény, és a szakmai stáb gondolkozzon el, gyakoroljon önkritikát a vezetőedzővel az élen.

Horváth Dávid a meccs utáni nyilatkozatában mérsékelten volt önreflektív. Elismerte, hogy hibás volt a meccsterv, megígérte, hogy kijavítják a hibákat, elemzik a helyzetet a válogatott szünetben, majd megyünk tovább.

Szurkolótársaim többsége ennél azért többet várt nyilatkozatszinten. Nem arról van szó, hogy a mesternek távoznia kellene (bár egyesek ezt is felvetették), hanem hogy sokan realizálták: vezetőedzőnk nincs mindig a helyzet magaslatán, ha ilyen vereségek után értékelni kell. Én azért bízom benne, hogy ez csak a pályája elején járó tapasztalatlanságának tudható be, ami idővel változni fog.

Most az a legfontosabb, hogy a válogatott szünetben stabilizálja a csapatot, mert a Szpari ellen kötelező a három pont. Hiszem, hogy Horváth Dávid képes újra irányba állítani a gárdát, ahogy korábban is megtette.