Túl a válogatott szüneten és a fájdalmas búcsún a vb-álmoktól mindenki, aki a magyar futballért él-hal, visszatérhetett a folytatódó NB I nyomon követéséhez. Így tettek az MTK Budapest FC fanatikusai is. A bajnokság 14. fordulója Diósgyőrbe vitte az útjukat a budapesti kék-fehérek híveinek, ahol borult a papírforma. A DVTK négy góllal verte azt az MTK-t, amelytől 5-0-s kiütéses vereséget szenvedett el még a szezon kezdetekor a Hidegkuti Stadionban. A borsodi alakulat ezzel visszaadta az év eleji pofont, menekül a kieső zóna elől, az MTK-ra továbbra is nagy kilengés jellemző eredmények tekintetében. Meddig mehet ez hullámvasút, amelyről a szurkolók már leszállnának, ha rajtuk múlna?
Befolyásoló tényezők
Először is szeretném felvázolni, hogy mik azok a lehetséges folyamatok, amik alapján ebbe a mindenki számára furcsa helyzetbe került az MTK. Utána elemezném az aktuális helyzetet az ismeretek tükrében, majd kitérnék a szurkolói reakciókra, elvárásokra.
Kezdeném azzal, hogy jó pár folyosói pletyka kezdett el arról terjedni, hogy a csapat jelentős része erőnléti gondokkal küzd. Több meccsen is kijött, hogy a 60. perc után elfárad az iramban a csapat. Ezt megerősíti az is, amit Szalai Gábor a Ferencváros játékosa nyilatkozott a legutóbbi elvesztett Örökrangadó után, hogy Kata Misi mondta neki lefújást követően, hogy a 60. percre teljesen elfogyott az MTK erőnlétben.
Továbbá a DVSC elleni 3-0-s hazai siker végére is látszott, hogy többen elfáradtak, az utolsó percekben láttam a lelátóról, hogy Horváth Artúr lába be is görcsölt. Molnár Ádint, aki berúgta a mérkőzést lezáró harmadik gólt az 59. percben Horváth Dávid rögtön le is cserélte a 60. percben. Ezt a mester azzal indokolta, hogy Ádin játszott a korosztályos válogatottban és ennyi volt benne erre a küzdelemre. Megállapítható mindezek alapján, hogy nem vagyunk jó kondiban az ősszel, ami sokszor, sok esetben kiütközött már.
Taktika
A rossz erőnlétet mivel lehet tehát ellensúlyozni, teheti fel a kérdést az olvasó. Jó taktikával például. Horváth Dávidról sokszor derült már ki, hogy remek taktikus, bizonyos esetekben viszont éppen az ellenkezőjére volt példa. Vezetőedzőnk nem akarja feladni a labdával domináns stílust, illetve a kezdőcsapatok megalkotásánál is rendre a folytonosságra alapoz pár, kivételes esetben nyúlt bele a bevált receptbe, mint a Kazincbarcika ellen, (amint azt korábban megírtam, szerintem hiba volt). Mégis a helyzet az úgy áll, hogy van idén őszre egy kialakult sormintánk.
Vagy nagyon megverünk valakit (hazai pályán általában), vagy nagyon kikapunk (jellemzően idegenben). Én két vereséget emelnék ki, ahol egyértelmű taktikai hibák miatt szenvedtünk vereséget. Az egyik a már többször említett Kazincbarcika elleni összecsapás a másik a múlt vasárnapi DVTK elleni megalázó 4-0-s vereség.
A hibák közel azonosak. Egy papíron gyengébb, adott esetben kiesőjelölt csapat ellen labdával akartunk dominálni, az első gól nagyon számít nálunk, ha mi rúgjuk be akkor is, ha mi kapjuk akkor is. Mindkét esetben az ellenfél élt a lehetőséggel, és vezetést tudott szerezni, amivel megindultunk a lejtőn, ahonnan nem volt megállás.
Jelenlegi helyzet
Az M4 Sport oldalán egy szimpatikus elemzés jelent meg rólunk, én abból csak azt a két vonatkozó részt emelném ki, ami véleményem szerint kruciális. Az egyik az, hogy Jurina elől roppant mód alulteljesít, elmaradnak tőle a várt gólok, egyértelműen formán kívül van a DVTK ellen legutóbb 0-0-s állásnál 4 méterről az üres kapu mellé fejelt. Az a szerencse, hogy Kisbogesz és Ádin a tőle elmaradó gólokat szállítja a csapatnak, csak az nem elégséges. A tavalyi házi gólkirályunktól többet vár az ember teljesen jogosan. Az sem javít a dolgokon, hogy Némó, sem Polievka nem volt eddig képes a gólszerzésben besegíteni.
A másik sarkalatos pont az a védelmünk alulteljesítése. Nagyon jók szoktunk lenni támadó átmenetekben, de idén ugyanilyen hatékonysággal vezetnek ellenünk a csapatok átmeneteket, adott esetben kontrákat. A diósgyőriek még széleken is megvertek minket. Babos és Acolatse rendre elfutottak Varju Beniék mellett.
A bajt tovább tetézte az is, hogy középpályán egymás után adtuk el a labdákat, amikből az ellenfél indulhatott. Erre szokás azt mondani, hogy több labdát adtunk el, mint az Adidas. Kisbogesz nélkül nincs kreativitás, stabilitás a középpályán, Plsek meg nem egy tízes szervező játékos, én sokkal inkább megnézném csatárként, vagy duplaszűrőben, mert Felcsúton azokon a posztokon tudott kiemelkedőt nyújtani.
Pressing és csapatvédekezés
Fentebb már említést tettem arról, hogy nem teljesít jól a védelmünk. Ez egy összetett probléma, nem csak Kádáron, Kovács Patrikon, Beriashvilin és Varjun múlik az egész. Korunk labdarúgásában hatványozottan fontos a pressing, a tolódás és a csapatvédekezés. Az egész csapatnak labdacentrikusan kell mozognia a labda nélküli fázisokban különben könnyen széteshet a konstrukció, könnyen rést találhat az ellenfél.
A DVTK ellen zéró pressing volt részünkről, ami mellbevágó, mert mi ezt kifejezetten jól szoktuk művelni.
Ehhez még hozzájött, hogy rendkívüli módon kiszélesítettük a pályát, és úgy próbáltunk passzolni. Nem véletlen, hogy a harmadik embernek adott passzok a középpályán rendre sikertelenek voltak. Ezt az ultraszéles játékot lehetett látni az ETO ellen, amikor belefutottunk a késbe, kaptunk is egy hetest. Csak akkor még azzal „megspékelve”, hogy szélső védő posztokon belső védők (Szépe, Széles) kezdtek.
Rulettasztalnál
Nem szokásom belemenni mi lett volna, ha szintű okfejtésekbe, a védhetetlen megvédése is távol áll tőlem, de van itt még egy fontos szempont. A mérkőzésnek azért van egy lélektana. Hogyha Jurina fejese a 18. percben bemegy elképzelhető, hogy teljesen másként alakul az egész, már csak azért is, mert az első gól kardinális nálunk, ahogy jeleztem. De ezt már sosem fogjuk megtudni, több szót nem is érdemel.
Mivel borult a papírforma és a Diósgyőr ellenünk támadt fel, ráadásul 4-0-s sikerrel, sokan elkezdtek gyanakodni, hogy itt valami más lehet a háttérben az MTK őszi szereplése kapcsán. Hogy lehet az, hogy egyik héten gálázunk, másik héten égünk, sok góllal. Tényleg úgy hat, mintha bedobtuk volna a csapatot a rulettkerékbe és megnézzük, hogy milyen eredmény sül ki belőle. Egyik héten jön a piros hetes, másik héten bukunk mindent. De én személy szerint eloszlatnék ennél sokkal keményebb felvetéseket is. Indulása óta figyelem a 12 csapatos NB I-et. Itt tényleg bárki, bármikor, bárkit megverhet és viszont.
Van 10 közel azonos erősségű csapat, van az FTC, ami egy másik liga és van mindig egy fix kiesőjelölt. Persze ebből nem következik egyenesen az, hogy a fix kiesőjelölttől ki kell kapni, ahogy azt nekünk sikerült a Kazincbarcika ellen.
Demotiváltság
Ami szembetűnő még az az, hogy a játékosokon egyáltalán nem látszik, hogy szétvetné őket az ideg, ami miatt nem tudunk idegenben jól szerepelni. Inkább a közömbösség jele mutatkozik rajtuk. Ami lehet motiváció hiánya. Persze erre is lehetne mondani, hogy leadjuk a meccseket, csak erre senkinek sincs egzakt, kézzelfogható bizonyítéka. Addig meg csak rosszindulatú vádaskodás lenne. Sokkal inkább látom azt, hogy a fiúk nem érzik azt, hogy küzdeniük kellene magasabb célokért tekintve, hogy nincs előttünk magasabb cél, legjobb esetben összejöhet egy 4. hely, de az olyan távolinak tűnhet még nekik is, nem csak nekünk szurkolóknak, hogy sorsunkat elfogadva beleszürkülünk a középmezőnybe. Lefelé nem kell tekintgetni, mert vannak nálunk gyengébb csapatok, felfelé meg nincs értelme.
Szurkolói aggodalmak
Egyre több szurkolótársam próbálja jelezni a klub felé aggodalmait, hogy nehéz mérkőzések következnek, ráadásul egy kivételével a hátralévő mérkőzések az ősszel mind idegenbeliek lesznek. A Győrtől megalázó vereséget szenvedtünk korábban, a Paks ellen se tudtunk hazai pályán pontot szerezni. Az MTK Baráti Kör Facebook oldalán található posztok kommentszekcióiban többen adtak hangot elégedetlenségüknek a hullámzó teljesítmény miatt. 20 pontunk van jelenleg. Tavaly 29 ponttal teleltünk, tavalyelőtt 25 ponttal vonultunk télire.
Most is minimum annyi kellene, ami azt jelenti, hogy 5-6 pontot kellene összegyűjteni az elkövetkező négy meccsen, és a többség úgy látja ez jelenleg lehetetlen feladat. Most kellene lépni szurkolótársaim szerint, akár a tekintetben, hogy a stábban változtat a klubvezetés (erőnléti edző lecserélése, új asszisztens edző kinevezése). A vérmesebbek természetesen Horváth Dávid távozását követelik már, mert most még nincs késő változtatni. A többség egy potenciális vereségspiráltól tart, ami valljuk be az elmúlt éveket nézve nem alaptalan félelem. Én bízom benne, hogy Horváth Dávidnak sikerül elnavigálnia a csapatot az őszi szezon maradékában, és megtaláljuk az idegenbeli formánkat. Más különben tényleg nagy baj lehet.
