Ebben a blogban a Siófok elleni kupatalálkozó élményeiről, illetve a Zalaegerszeg elleni fontos győzelemről írnék, mert ezeken voltam jelen. Az Újpest elleni meccset, csak online volt lehetőségem nyomon követni.
Az MTK Budapest FC a bajnokság eleji ETO és Paks elleni masszív vereségek után elkezdett magára találni, és ha nyögvenyelősen is, de sikerült legyőznie idegenben az Újpestet (1-2). A válogatott szünetet követően simán továbbjutott a Siófok ellen a MOL Magyar Kupában (1-7), és otthon tartotta a három pontot a Zalaegerszeg ellen (1-0) a legutóbbi bajnoki fordulóban.
Mindezek bizakodásra adhatnak okot a budapesti kék-fehérek szurkolói számára, akik eddig kevés dolognak örülhettek igazán az NB I idei kiírásában.
On tour Siófok
Szeptember 13-án szombat kora délután vágtunk neki Föbö haverommal, szurkolótársammal a balatoni túrának. A vonattal jó időben érkeztünk meg a déli part fővárosába. Azzal a lendülettel el is döntöttük, hogy megebédelünk, és első utunk a sétányra vezetett. Egyértelműen látszott, hogy az utószezonban járunk a Balatonon. A vendéglátóhelyek fele nyitva se volt, úgy kellett vadásznunk egy helyet, ahol ehetnénk.
Végül Föbö javaslatára a Tequila Tavernára esett a választásunk. Én halat ettem, szigorúan édesvízit, pisztrángot. Föbö gyros tálat kért édesburgonyával, amin jót nevettünk a végén, mert nem értette, hogy lett több a számlája, mint amit fejben kiszámolt. Erre ránéztem az árlistára, és konstatáltam, hogy édesburgonyával többe kerül a gyros tál. Mondtam: “Az édesburgonyásat kérted, more.” De ezt úgy rávágtam, hogy utána el is kezdtünk szakadni a röhögéstől.
A siófoki pályára szintén időben, bőven kezdés előtt érkeztünk. Ott gyülekeztek már többen szurkolótársaink is. Azt gyorsan megállapítottuk, hogy ahhoz képest, hogy a 2010-es évek elején még NB I-es csapat volt a Siófok, a stadionjuk meglehetősen leépült. A vendégszektorban még ott volt a régi, fából készült közvetítőállás, ami most már madárlesként hat. A büfé egy fa bódé volt mindössze, de a hangulatot megadta teljesen.
A mérkőzés
A meccs, ahogy az várható volt simán ment. A második félidő első felét leszámítva, (amit látványosan lepihent a csapat) mi domináltunk. Nem ért bennünket meglepetés, NB III-as csapat ellen játszottunk. Felkészülési mérkőzésként is kezelhetjük ezt a párharcot.
Ugyanakkor lélektanilag is fontos lehetett a csapat számára, hogy egy könnyebb ellenféllel szemben tudtunk hangolódni a bajnokság folytatására. Az Újpest ellen még a válogatott szünetet megelőzően roppant fontos győzelmet arattunk. Látszott, hogy a fiúk csúsznak-másznak, viszont az őszi forma berobbanása még várat magára.
A siófoki meccsen a mára már bevetté vált 4-2-3-1-es formációban álltunk fel, kifejezetten tartalékos kezdővel. Alapembereink közül Kádi, Beriashvili és Jurina még csak nevezve se voltak a keretbe. Varju Beni hosszú kihagyás után végre visszatért. Ez az, aminek mindannyian örültünk. Belső védő társa Vitályos volt. Ketten nagyon progresszíven játszottak, modern belső védőkként látták el a feladatukat.
Ez nem volt elmondható sajnos a jobbhátvéd Bévárdiról, akiről megállapítottuk többen, hogy még ezt a szintet is nehezen ugorja meg jelenlegi formájában. Az már korábbi bajnokikon is látszott, és kritikusan írtam is róla, hogy majdnem biztosan ez a szerepkör nem fekszik neki, ebben a rendszerben.
Lementünk Siófokra “egy hétre”
A srácok támadásban nem spóroltak a kapura lövésekkel. Gólözönnel árasztottak el bennünket, szurkolókat. A félidőben már négygólos volt az előnyünk. A harmadik gólnál még az eredményjelző is felmondta a szolgálatot, és csak ötödjére sikerült módosítani az állást 0-2-ről, 0-3-ra.
A fordulás után a hazaiak megszerezték a becsületgólt. Ebben az időszakában a meccsnek volt, hogy nem sok mindent csináltunk. Mi szurkolók kezdtük is elunni magunkat. Míg nem a 65. percben Némó megszerezte az ötödik gólunkat, neki meg ez a mesterhármast jelentette. Ezután a fiataloké volt a főszerep. Németh Hunor növelte tovább az előnyünket. A szintén fiatal László Krisztián meg asszisztot adott Kisbogesznek, aki beállította a végeredményt. Siofók – MTK 1-7!
Zalaegerszeg ellen
A bajnoki versenyfutást az ellen a ZTE folytattuk, amelyik már hosszú hónapok óta képtelen nyerni. Én rendkívül optimista voltam a kezdősípszó előtt. Gólgazdag győzelmet prognosztizáltam. Belátom, tévedtem. Az egész mérkőzés alatt meddő mezőnyfölényben játszottunk. Nagyon kevés egyérintős, kreatív megoldásunk volt a támadóharmadban. Egyik haverommal chaten számolgattuk is, annyira kevés volt.
A zalai kék-fehérek látványosan túlélni akarták csak ezt az összecsapást. Sokáig úgy tűnt sikerülni fog ez nekik, de a második félidőben már annyira nyomtunk, hogy összejött a vezető találat. Molnár Ádin, Némó és Kisbogesz összjátékából végül Ádin volt eredményes, ezzel megszerezte a találkozó egyetlen gólját a 75. percben. Zúgott is az őt éltető szurkolói rigmusunk.
Következő feladat: a kisvárdai mumus
A következő NB I-es ellenfél a Kisvárda lesz, aki ellen nekünk sosem könnyű. Eddig közös meccstörténelmünkben mindössze kétszer tudtunk a legkeletibb csapat felett diadalmaskodni. Mindkét gárda jól ismeri a másik játékát. A Kisvárda több játékosa már játszott ellenünk nem egyszer. Várhatóan a legmagasabb játékosaikkal állnak ki ellenünk, ahogy ez eddig mindig megtörtént, és fejjel, légipárbajokkal próbálnak minket ismét legyőzni.
Mint ismeretes nekünk kevés magas, fejjel jól védekező játékosunk van. Beriashvili, aki leginkább hasznunkra lenne, kérdéses, hogy milyen állapotban lesz. Most a Kisvárdától érkezett Széles Imre is lehet jobb opció balhátvédként, mint Kovács Patrik. Továbbá Kádi és Vitályos is sokat adhatnának a védelmünkhöz. Jobb oldalon nehezebb a helyzet, mert hiába Varju Beni nagy kedvencünk, de fejpárbajokban nem mindig hatékony.
Elől én Polievkának több lehetőséget adnék, akár szélsőként, de egy két csatáros felállásban Jurina mellett megnézném, hogy teljesít. Megérdemelné a több játékpercet, a Zalaegerszeg ellen is jól szállt be, és hasznosabb volt, mint Átrok.
Tudom, hogy Átroknak azért is kell játszania, mert fiatalszabályos, de rendkívül pontatlan még, és technikailag van mit fejlődnie. Az vitán felül áll, hogy nagyon gyors, de közel sem olyan, mint Molnár Rajmi, akitől pár hete az átigazolási időszak végén váltunk meg (és rögtön második meccsén be is talált egy remek ollóból, amihez innen is gratulálok).
Visszatérve és lezárva ezt a blogot. Én a Várda ellen nem Átrokkal oldanám meg a fiatalszabályt, sokkal inkább Vitályossal, így Polievka szerepelhetne a kezdőben.
Annyi biztos, hogy pontosabb, eredményesebb játék fog szükségeltetni a sikerhez, mint a zalaiak ellen.
